Mi lehet a bajom és mit tegyek (szex)?

Hadd szóljak hozzá férfiként

A legtöbb nő szülésig a párját kényezteti

Szül. És minden megváltozik. A gyerek lesz az első. Ennyi

Nem azon jár a gyönyörű pofitok mögött az a cuki kis agyatok, hogy akivel vállaltátok a gyereket, pont úgy szereti ő is, gürizik, hogy mindent meg tudjatok venni.

Sajnáltatjátok magatokat, és azt hiszitek, a gyerek elé került a párotoknak.

Közben nem! Nem kellene! Ö a legnagyobb támaszotok, amikor nincs erőtök éjszaka felkelni, stb

És, ha ti előtérben tartjátok, mint régen, ő is nagyobb kedvvel segít.

Az meg, hogy magadhoz nyúlni sincs kedved, ugyan ennek a következménye

Nekünk van 3 gyerekünk. Sosem voltam hátrébb sorolva a gyerekektöl

A feleségem napi szinten nyúl magához, és van heti 3-4 közös akció is...

36F

A következő soraimhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy "Akinek nem inge, ne vegye magára!"

Ahj Istenem! Mikor fog már végre eljönni az a pillanat, amikor egy állítólag szellemileg érett felnőtt ember úgy képes tanácsot adni a másiknak, hogy nem minősíti le/degradálja minden egyes mondatával a másikat... :( ja igen, amikor elsajátítja az empátia képességét. Remélem tudjátok, hogy az empátia képessége nem függ a műveltségtől és az intelligenciától. Azt jelenti: Megértem a másik embert azáltal, hogy a helyzetébe illeszkedem. Eszerint az empátia értelmi tevékenység is...

A másik ember megértése (vagyis empátia) nélkül elképzelhetetlen a konfliktusok megoldása, társaink valódi szükségleteinek felderítése, kommunikációs mintáinak (így „szeretet-nyelvének”) megismerése, sőt az is, hogy a másik ember minket megértsen. Néhány hozzászólásból lehet következtetni, hogy valakiben nagyon kihaló félben van ez a beleérző képesség. Erre érzett rá Pál apostol, amikor missziói munkájáról így vall:

"Mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket."

(1Korinthus 9:22)

Tanácsadáskor nem magunkat kell "fényezni", hogy így meg úgy csinálnám és legfőképpen nem úgy, hogy éreztessük a másikkal, hogy mi mennyire "különbek és jobbak" vagyunk nála. Minden ember különböző, két egyén nem lehet 100%-ban egyforma...nem "működünk" egyformán. Gondoljatok bele, jelenlegi tudomány szerint nincs egyforma ujjlenyomat a világon!

Aki azt írta, hogy olykor megjátssza magát szex közben...elgondolkodott már azon a következő kérdéseken, hogy "Miből áll egy őszinte kapcsolat?!" vagy egy kis empátia kérdés: "Én hogy reagálnék arra, ha megtudnám, hogy a párom már nem kíván engem, és megjátssza a szexet?"

Ahogy itt ill. más párkapcsolati kérdéseknél olvasva a hozzászólásokat, összeteszem a két kezem, mert marha nagy szerencsém van a párommal. Már most 24 évesen nagyobb empátiával rendelkezik, mint a nála 20-30 évvel idősebb emberek többsége...

A kérdezőnek kitartást kívánok, és ha őszinte kapcsolatban éltek, ahogy írtad, akkor hipp-hopp túl fogtok jutni ezen is! :) Remek emberek lehettek a férjeddel együtt, és bizonyára a gyermekkel együtt is azok vagytok. :)

Igen-igen, több időt kellene kettesben töltenetek. Biztos akad olyan dolog a héten, ami nem szükségszerű "felesleges pótcselekvés" ha megvan, akkor azt próbáljátok meg kivonni az életetekből és több időtök lesz egymásra. Sosem fogom elfelejteni, hogy mennyire isteni volt az a hét, amikor tönkrement a routerem és nem volt netünk otthon :)eszméletlen mennyi időt el tud venni az embertől a felesleges oldalak böngészése...anélkül is lehet élni! ha napi szinten nem is sokat netezik az ember, pl 1 órát, akkor az egy egész hétre nézve szép kis óraszámot tud összehozni. :)

A legfőbb aranyszabály egy (bármilyen)kapcsolatban: "Megosztás,hallgatás,megértés,elfogadás" Tehát a kommunikáció. Mert ugye "néma gyermeknek anyja sem érti a szavát" ;) Sok sikert Nektek!

Nem olvastam végig az összes választ, de nekem is hasonló problémám van. De az én gyerekem már 3!! éves. Nem fogom arra hogy fáradt vagyok, mert a kicsi ovis, a férjem dolgozik, én meg munkanélküli vagyok. Viszont az elején én is fáradt voltam.

Most meg inkább az zavar, hogy a férjem nem hagy kezdeményezni. Úgy értem olyan jó lenne ha nem az jutna folyton eszembe, hogy neki mindig van kedve, hanem hogy végre ott a kihívás, hogy én hozzam meg a kedvét neki... Lehet hogy hülyén hangzik, de tényleg zavaró:-( Más járt már így???