Kell-e egy 4 hónaposan csak anyatejjel táplált babánbak más táplálék esetleg gyümölcs, víz?

Szerintem semmi extra dolgot nem kell tenned. Mivel neked megvannak a magad elképzelései és nem is rejted véka alá, hogy nem értesz vele mindenben egyet, ezzel a részével nincs gond. Az macerásabb lenne, ha félnél tőle és emiatt nem mondanád meg a véleményed vagy hasonló... Az pedig külön örömteli, hogy a férjed is veled ért egyet, kiáll melletted, illetve (gondolom) hajlandó lesz veled minden kérdéses pontot megbeszélni, ha arra lesz szükség. Az sokkal nagyobb baj lenne szerintem, ha gondolkodás nélkül az anyjának "hódolna" be minden alkalommal, veled szemben... Szóval ti ketten hasonlóan álltok hozzá, ez eddig szuper. :)

Az persze érthető, ha anyós beleszólásai idegesítenek. Ismerős, csak nekem apum osztja az észt mindig, éshát ő ötpercnyire lakik... :D Szerintem próbálj egyszer leülni vele és nyugodtan, finoman elmondani neki, hogy nagyra tartod őt, mint anyát és köszönettel veszed a segítő szándékú észrevételeit, megfontolod őket, de szeretnéd a saját családod, gyerekeid ügyeit a saját belátásod, döntéseid alapján intézni. Ha nem zavar, hogy kérdezés nélkül javasolgat, akkor nincs gond, de ha jobban szeretnéd, hogy csak akkor adjon tanácsot, ha te külön kéred, akkor akár ezt is megmondhatod neki. De szerintem érdemes mindenképp tisztelettudóan és előzékenyen beszélni vele, hogy ne sértődjön meg (annyira).

Ha minden jól megy, előbb-utóbb remélhetőleg meg fogja érteni, hogy mit akarsz, de ne csodálkozz azon se, ha esetleg hosszabb távon is így marad. Ez egyrészt egyén-függő, másrészt meg (ha első unokája) lehet, hogy neki is szoknia kell még a nagyszülő-szerepet. Biztosan fura egy ideig, ha valaki x évtizednyi szülőség után nagymama/papa lesz: az unoka felé is felelősséggel tartozik, szereti, örül neki, ő is jót akar neki; de azt is meg kell szoknia, hogy innentől ő már csak a "második" a sorban a szülő után. Szóval valahol érthető ez a túlbuzgóság, még ha tényleg zavaró is néha. Legyél határozott, de egyben türelmes is, talán ez az arany középút.

A másik tippem pedig, hogy (főleg majd a jövőben) adj az anyósodnak olyan feladatokat, amiken keresztül ő is érezheti, hogy része a gyerek életének. Pl. nálunk is van pár dolog, amik kizárólag anyai privilégiumok, mint a szoptatás-etetés vagy az altatás. Hiába 5 éves a nagylányom, a mai napig én mondom rá az áment, hogy hol kinél mit eszik. A 14 hós fiamat pedig elsősorban én igyekszem elaltatni, hiába tudják ezt a család férfitagjai is. :) Ezekhez ragaszkodom. De ezt ellensúlyozandó igyekszem a férjemnek, anyumnak, apumnak olyan feladatokat adni, amiket ők is meg tudnak oldani, amihez nem kell anyai "felügyelet" (tutujgatás, játék, játszótér, séta, peluscsere, fürdetés stb.). Ezzel én is jól járok és ők is csöndben lesznek egy kicsit, nem érzik kirekesztettnek magukat. Szerintem ezt is érdemes végig gondolnod, főleg, ha anyós messze lakik és így egy kicsit tényleg kimarad a gyerkőc mindennapjaiból.