Igény szerint szoptatók, hogy jut időtök a háztartásra és magatokra?

Szia!

Leírom az én esetemet.

Az én kisfiam 2 hónapos koráig a kis sziámi ikremnek gondolta magát. Egész nap - szó szerint! - rajtam kellett lennie, különben ordított. Mondtak nekem is mindent; kevés a tejem, adjak neki cumit (többfélét próbáltam,

kiköpte mind), erőltessem a 3 óránkéntit, nem baj ha sír, biztos hasfájós stb. "Konzervatív" családból, haveri körből származok, a babám az első új generáció 10en sok év óta, az igény szerinti szoptatásról, ha hallottak is, csak egy hóbortnak tudták be. Egyedül a védőnőm mondta, hogy vannak babák, akik 24 órából 26ot cicin töltenének, nem a kaja miatt, hanem az anyai közelségért, mint egy kinti köldökzsinóron. Meg persze az interneten is leginkább ezt szorgalmazzák. Én persze utáltam. Pisilni, enni? Elképzelhetetlen volt. Takarításra nem is gondoltam. Igen, esténként sokszor etetett engem is a férjem. Hordozni nem próbáltam eszköz hiányban, de mondjuk kézben, simán összebújva nem volt jó, csak a cici. Néha le tudtam tenni a kiságyába, akkor örültem, de volt hogy ez mindössze pár perc volt. Kiborultam. Sokszor. Frissen szültem, új állapot, és még a gyerek sem olyan mint a nagykönyvbeni?! Hogy lehet, hogy ennyire nem bírja a kinti létet, hogy lehet ennyire anyás,miért enne folyton, így is rohadtul fájnak a melleim, miért nem hagy békén? Volt hogy sírva ebédeltem "csakazértis", a gyerek meg a kiságyban ordított.

5 hetes volt, mikor feltettem ugyanezt a kérdést itt. Voltak, akik arról számoltak be, hogy sikeresen átnevelték 3 óránkéntire. Mások biztattak, hogy egy kicsit tartsak még ki, jobb lesz, egyre kevésbé igényel, egyre jobban érdekli a világ.

Nem hittem nekik, de mire rászántam magam, hogy na most bekeményítek, azt vettem észre, hogy TÉNYLEG egyre inkább el van magában, elnézelődik, sőt, lehet neki énekelni, játszani, nem sír! Hihetetlennek tűnt korábban.

Most 4 hónapos. Gyakorlatilag nappal alig szopizik, 4 órát simán kibír és akkor is max 5(!) perc alatt le tudja az adagját, és fordul el. Még ma is szokatlan :)

De van "árnyoldala" is, mert ahogy a védőnőm is mondta, az ilyen babák éjjel pótolnak. Jelenleg sajna állati gyakran ébred, és csak cicin alszik vissza. Most ezért vagyok ki - tényleg mindig van valami :)

Szóval tégy belátásod szerint. Mondom, néhányan át tudták állítani a babájukat, de én utólag örülök, hogy nem fusztráltam magam és őt ezzel, tényleg át áll magától. Tudom, mese :) De én azóta is némi nosztalgiával gondolok vissza, mert ha el tudod fogadni, hogy most ez van, ez a feladatod, akkor olyan békés az egész :) Kényelmesen helyezkedj el, olvass, netezz, legyen sok nasi melletted. És tényleg lesz ez még így se :)

18! Olvasni ugye nem tudsz? Leírom érthetően, hátha így megy.

1. Lemaradtál. A gyerek már rég nem igényli.

2. Vicces, most azt várod hogy fejemhez kapok, hogy "basszus, ringatni hogy felejtethettem el"? Gondolod nem próbáltam mindent? Ringattam, énekeltem, zenét hallgattunk, cumit tömtem a szájába, BÁRMIT megtettem volna, csakhogy ne kelljen mellre tenni, úgy utáltam az egészet La Liche Ligától és a szoptatóhadjáratuktól kezdve az olyan beszólologatos spanyolviasz feltalálókig, mint amilyen te vagy.

Nem jött be semmi. Már a kórházban ott ringattam 2 órát, majd vittem be a síró gyereket a csecsemősökhöz, hogy adjanak neki tápszert, biztos éhes, ez abszurd. Már ott próbáltak megnyugtatni, hogy előfordul, hogy egy gyereknek ennyire nehéz az adaptáció, én nem rontok el semmit, és higgyem el, hogy ez el fog múlni.

Ha elhittem volna ezt már akkor, sokkal könnyebb lett volna az gyermekágyas időszakunk. Nem tömtem volna hasfájós szerekkel, mert biztos az a baj, nem lettem volna az önutálat szélén, hogy "beteg" vagyok, de főleg a babámat megkíméltem volna.

Sose az volt az első (most sem), hogy a bimbót tömtem a szájába, csak hogy ne bőgjön. De ha ezt igényli, mást végigpróbáltunk már, akkor lehet választani, megadjuk neki, vagy sírjon csak.

4. Qurva könnyű ám ítélkezni, meg lebetegezni. Meg olyan "hasznos" tanácsot adni, hogy ringasd, elégnek kell lennie. Segíteni akartam a kérdezőnek, hogy van ilyen, ne menjen keresztül azon amin én, erre beszólsz kapásból. Csupa jószándékkal, igaz? Hát bekaphatod.