Tényleg van, aki "programozottan" szoptat? Pl 3-4 òránként teszi fel a picit, függetlenül attòl, éhes-e a kicsi?

Nem tudom, hogy mennyire vált volna be a hordozás, de szerintem megérte volna kipróbálni. Sajnálom, hogy ezt senki nem javasolta neked akkoriban :(, mert talán segített volna, legalább valamicskét.

Így utólag nem lehet biztosra mondani, hogy ez lett volna a tuti befutó, de az biztos, hogy azok a babák, akik ennyire szeretnek szopizni, sokszor a testkontaktust is fokozottabban igénylik. Vannak, akik alapból ilyen típusúak, mások csak eleinte, mert pl. túl nagy traumaként élték meg a születést és egy ideig még igénylik a fokozott anyai biztonságot. De bárhogy is, gondolom egyetértesz abban, hogy a testközelséget, ölelést, ringatást nem lehet "túladagolni", semelyik életkorban. :)

A hordozás ugye azért nagyon jó, mert két legyet üthetsz vele egy csapásra. Egyrészt, a baba is megkapja, amire szüksége van: a folyamatos jelenlétet. A te extra cicista babádnak pedig lehet, hogy kicsit el is vonta volna a figyelmét a folytonos szopiról. Másrészt, neked is segített volna némi időt nyerni magadnak ill. a teendőidnek, hiszen így nem kellett volna ennyire sok időt tölteni a szopival, ami ugye helyhez kötött tevékenység... Sőt, vannak anyukák, akik menet közben is megtanulnak szoptatni, bár ehhez kell némi kézügyesség, egy jó kendő (jó kötési technika) és egy kevésbé dagi baba. :)

Én csak most, a második gyerkőcömet hordozom, de hatalmas előnynek tartom, mert a fiamnak vannak olyan időszakai, amikor nagyon "ölebkedik", nyűgöske, nem nagyon tud rendesen aludni.. Ilyenkor mindig magamra pakolom, ő is megnyugszik, elalszik (ilyenkor csak így szunyál rendesen!) és én is csinálhatom a dolgomat.

Vagy, a másik, ami sokat számíthat ilyenkor, az az együttalvás a babával (éjjel is). Nem tudom, ezt próbáltad-e. Ugyanaz a "működési mechanizmusa", mint a hordozásnak.

Én már nem nézem a százalékokat. Vannak, akik nem osztják a nézeteimet, tudod. :)

Illetve most már kicsit el is kalandoztunk az eredeti kérdéstől mondjuk...

Ha a kistesó majd hasonlóan cicifüggő lesz mindenképpen kipróbálom a hordozást :) Bár még a kistesó odébb van.

Azért nem aludtam vele együtt mert féltem attól hogy esetleg betakarom a kis fejét, vagy valahogy ráfekszek, vagy a párom... Mostanában szoktunk néha együtt aludni ha beteg, vagy ha rosszat álmodik akkor is át szoktam tenni az ágyunkba. Köszi a tanácsokat!

Gondolom nem haragszik a kérdező érte...

Én együtt alszom az enyémmel, de nem olyan "ijesztő", mint amilyennek tűnik, sőt. Sokkal éberebbek vagyunk ilyenkor; de persze vannak ennek is lényeges szabályai.

Jaja, ha úgy alakul, érdemes lesz ezt is kipróbálni, hátha segít.

De, végül is, ha azt nézed, valószínűleg te se csináltad "rosszul" a dolgodat, hiszen még mindig szoptatod a gyerkőcöd... :) Szóval ez már így utólag kevésbé lényeges.

(Én is inkább csak a potenciális válasz-olvasók miatt gondolkodtam rajta ennyit.)