Tényleg van, aki "programozottan" szoptat? Pl 3-4 òránként teszi fel a picit, függetlenül attòl, éhes-e a kicsi?

" Egy jól evő, átlagos csecsemő úgyis 3-4 óránként éhezik meg."

Te jó ég...

Növekedési ugrásokról még nem hallottál?

Van olyan baba akit nem lehet igény szerint szoptatni, mert 24 órából 18-at volt a mellemen. Ekkor tanácsolta a védőnő hogy felejtsem el az igény szerinti szoptatást mert ez nem működik nálunk, vannak ilyen babák.

Annyira fáradt voltam, hogy már a tejem is apadt.... és áttértünk a 3 óránkénti szopira és lám visszajött a ejem egy idő után, mert kipihentebb lettem. és azóta is még mindig cicizik másfél évesen

Én írtam, hogy máshogy csináltam a nagyoknál, s máshogy a kicsinél! A második gyerekeim nekem is ikrek. Tényleg meg lehetett volna bolondulni az igény szerinti szoptatástól!

Nagyon okosak vagytok, de nekem 4 gyerekem van, így mivel mindkét módszert végigcsináltam tudom a különbséget. A nagyok 3 hónaposan végigaludták az éjszakát! Az ikrek is szoptak 9 hónapos korukig (addig semmi pótlást nem kaptak).

A kicsi még most is (4 éves)cicifüggő, pedig 1,5 évesen elválasztottam! Ha meglát póló nélkül rohan ölelgetni a cicit. Mivel a cici volt mindenre a nyugtató, így semmi kis nyugtató dolga nem volt (se ujj, se cumi, se rongy). A nagyoknak volt. A bölcsibe, utána oviba 2 év után is alig akar ott maradni!

Sokkal jobbak voltak a régi módszerek!

" Egy jól evő, átlagos csecsemő úgyis 3-4 óránként éhezik meg."

Te jó ég...

Növekedési ugrásokról még nem hallottál?

Te jó ég..... Maradtál volna csendben...

Nem, nem hallottam... Soha... A 4 gyerekem is csak véletlenül maradt életben... A 2 nagyobbik csak és kizárólag anyatejes volt fél éves koráig. A fiam 3, a lányom 4 óránként sírt, az éjszakát 3 hetes koruktól átaludták. Jó evő, jól szopizó babák voltak, nem kértek gyakrabban.

Az igazi különbséget egyébként nem a szoptatási gyakorlat jelenti, hanem az anyukák felfogása erről az egészről. A szoptatásról, a gyerekek igényeiről és főleg, az igények kielégítésének "helyes", "ideális", "kívánt" módjáról.

A régi rendszerben a gyereknek megvolt a maga helye, éspedig nem annyira az anyukája közelében, mint inkább a kiságyban, a járókában, a babakocsiban. Nem véletlenül jönnek az idősebbek a mai napig azzal, hogy ne vedd fel (akár a síró, nyűgös) babát túl gyakran, mert elkapatod. Sokan a mai napig úgy hiszik, hogy az a "jó baba", aki csöndben van, elvan anya nélkül és korán végigalussza az éjszakát. Ezt tekintik ideálisnak és elérendő célnak, pedig a babák természetüktől fogva egyszerűen nem így működnek - működnének, ha hagynák őket.

A kötődő nevelés, aminek az igény szerinti és kizárólagos szoptatás is a része, ezzel szemben azt tekinti ideálisnak, ha a baba a pocakon kívül is az anyukája "része", legalábbis még jó ideig. Ők ketten összetartoznak, a lehető legtöbb helyre együtt kell(ene) hogy menjenek, mert a picinek folyamatos gondozásra van szüksége. Nem 24 órás aktív ellátásra, de készenlétre igen. Akik így gondozunk, teljes mértékben el tudjuk ezt fogadni, és igyekszünk az életünket is úgy alakítani, hogy megfeleljünk ennek a fokozott szükségletnek.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy aki nem így tesz, az rosszul csinálja, vagy hasonló. Nem vagyunk egyformák, nem gondolkodik mindenki ugyanúgy, és nem is mindenki képes/akar ennyire "babaközpontúan" élni. Ez alapból nem baj. De ha hosszú távon nézzük meg a dolgok mély lényegét, az emberi fejlődést, a pszichológiai érést stb., akkor (elméletileg legalábbis) ez a megközelítés az, ami a leginkább segíti a gyerkőc személyiségfejlődését. Testileg, lelkileg, mindenhogy.

De ez a téma már eléggé messzire visz. Csakhát a kérdés mögött ez a háttér, hogy eltérő a "két csoport" felfogása, szemléletmódja.