Tényleg van, aki "programozottan" szoptat? Pl 3-4 òránként teszi fel a picit, függetlenül attòl, éhes-e a kicsi?

19-es vagyok. Igen, akkor vettem fel őket, amikor sírtak. Mi ezzel a gond? Nagyon jó babák voltak, 3-4 órákat aludtak. Sem 6 hetesen, sem később nem volt gond az éjszakai alvásokkal. Növekedési ugrást észre sem vettem. Van, akinek sírós gyereke van, van, akinek nem.

Most akkor az alvó gyereket is fel kellene kapkodnom?

Egyébként komoly gondok vannak egyes emberek értelmezésével.

Az, hogy valaki 3 vagy 4 óránként szoptat, az nem azt jelenti, hogy ha a gyerek pl. 2 óra múlva bőg, akkor várni kell ám 1 órát...Ott valószínű, hogy a baba ennyire van beállva. Ez miért gond? Ha az enyémeket 3 óránként etetem, mert így igényli, akkor neki ez az igény szerinti.

[link]

Ezt ajánlom elolvasásra. Én ezt tartom jónak és mindenben elfogadom.

Az én fiam 4 hónapos koráig óránként szopizott, amikor ébren volt. Mondjuk sose hosszan, de eleinte így is fél óra volt kb. Éjjel is legalább 3-4 óránként. Utóbbi a mai napig megvan, pedig már 10 hónapos, még sose aludt éjjel 5 óránál többet egyszerre. Talán mondhatom rá, hogy ő is cicimumus, de engem ez nem zavar, sőt, örülök neki. Most van annak az ideje, hogy ennyire anyás legyen - az egész későbbi életében úgyis egyre önállóbb lesz, nélkülem.

Nekem is van háztartásom (bár ez számomra csak másodlagos, amióta gyerekeim vannak), egy nagyobb lányom, aki elég nehezen kezelhető mostanában, és egyéb problémáim is. Nem mondom, hogy mindig fitt és nyugodt vagyok, de eddig elég jól bírom az igát. Najó, már egy ideje két kávét iszom naponta, de ennyi még belefér. :)

Mindezt nem azért, mert én tökéletes anya/ember vagyok vagy ilyesmi. Csak példaként, hogy de igen, iszk szoptatás mellett is meg lehet mindezt oldani. Jópáran vannak még itt rajtam kívül is, akik 3-4 vagy még több gyerekkel is végezni tudják a teendőiket, úgy, hogy mellette a legkisebb is megkapja, amit szeretne, de az ő ritmusa szerint.

Nem egyszerű ez a történet és nincs is univerzális megoldás, mert minden család és kisbaba más. És mi is eltérően kezeljük a stresszt, a fáradtságot, a gondokat. Nyilván nem tudhatjuk, hogy másnak mikor és miért lesz elege és dönt végül úgy, hogy inkább önmagán könnyít és a babát próbálja jobban "szabályozni". Ez alapból megint nem baj, csak azt sose szabad elfelejteni, hogy mi könnyebben alkalmazkodunk a kicsi igényeihez, mint ő a miénkhez.

Illetve még egy dolog: lehet, hogy ez egyedi eset, de engem nagyon tönkretett anno, hogy az órát néztem és nem a gyerekre figyeltem. Ahelyett, hogy ő belőle induljak ki, egy külső (és igazából lényegtelen) tényezőt vettem alapul a lányom gondozásakor, aminek gyorsan meglett az eredménye. Mivel a szoptatás se ment jól, és egyébként se értettem (részben az óra miatt), hogy mikor mit akar, nagyon hamar kezdtem úgy érezni, hogy anyaként megbuktam. Nullára süllyedt az önbizalmam, a kompetenciaérzésem. A legrosszabb időkben konkrétan féltem a saját gyerekemtől, alig vártam, hogy elaludjon és ideges voltam, amikor jött az ébredés ideje... Nem kívánom ezt az élményt senkinek. Aztán nagyon sok munkával, és nagyrészt az iszk szoptatással, kötődő neveléssel végül sikerült elérnem, hogy megjavuljanak a dolgok. Újra megismertem a lányom, megtanultam vele kommunikálni, és onnantól drámaian megerősödtem az anyaszerepben is.

Mindez talán sokaknak furcsa sztori, mert a legtöbben azért úgy érnek oda a gyerekszüléshez, hogy nálam kicsit felkészültebbek és gyakorlatiasabbak, már kezdőként is. De nekem és a hozzám hasonlóknak nagyon nagy kihívás (volt) megbirkózni ezzel - és pl. az időhöz kötött szoptatás, az összes hasonló módszerrel (méregetés, kipótolgatás, sírni hagyás, nem-felkapkodás stb.) együtt elég durván meg tudja nehezíteni a babával való ismerkedést, összeszokást, a helyes gondozást.

Hát pl. EZÉRT sem szokták a szopis szakemberek a direkt 3 óránkénti szoptatást javasolni; már legalábbis ha a babának nem ez a saját igénye. (És általában nem ez szokott lenni.)

Elhiszem, amit írsz, és megmondom őszintén, érdekelne is, hogy pontosan hogyan csináltad, mert még mindig úgy sejtem, hogy nem maga a módszer az, amivel gond volt, hanem valami más. Persze vannak ennyire extrém babák, ez világos, de attól, mert ő ilyen volt, még nem maga az igény szerinti szoptatás az, ami "rossz". (Bár gondolom, te se így érted.) Inkább az, hogy nektek ez nem vált be.

Viszont azt is le kell írni, hogy sokan egyszerűen nem tudják, hogy ez a módszer mit takar! Ha gyakran olvasol itt, láthatod, hogy itt is vannak páran, akik azt hiszik, hogy ez azt jelenti, hogy szüntelenül szoptatni kell, kvázi minden nyekkenésre. Pedig nem - AKKOR "kell" szoptatni, amikor a baba SZOPIZNI szeretne. Ehhez ugye az az első lépés, hogy megismerjük a babát és megtanuljuk, hogyan jelzi a szopási szándékát. A második pedig az, hogy elfogadjuk, hogy a baba szopizással egy sor igényét ki tudja elégíteni: eszik, iszik, altatja magát, megnyugszik, fájdalmat csillapít stb. Vagyis az iszk szopis babák általában többet (többször, hosszabban) szopiznak, mint azok, akiket nem eszerint a módszer szerint gondoznak.

Nem konkrétan neked címzem, de volt már nem is egy olyan anyukám, akinél az derült ki menet közben, hogy szimplán rosszul értelmezte az iszk szopi fogalmát. Azt hitte, hogy nyakló nélkül kell szoptatni és tényleg úgy is csinálta: a baba állandóan cicin volt, teje alig, ő meg szintén hulla és ideges... Ami ugye idővel tarthatatlan, így jöttek is a különböző belenyúlások, szabályozási módszerek (cumi, időhúzás, kipótlás..). Ezek viszont már valós szoptatási problémát gerjesztenek szinte mindig.

Szóval nemcsak azt kéne elmondani az anyukáknak, hogy igény szerint érdemes szoptatni, hanem azt is, hogy ez mit jelent és hogyan lehet kivitelezni.