Sokáig szoptató anyukák? Mennyi ideig szoptattatok, hogyan szokott le? Van olyan aki 4-5 éves koráig v tovább? Mit szóltak hozzá a környezetedben?

Egyetértek azzal a hozzászólóval, aki szintén úgy tapasztalja, hogy nincs gond a bölcsivel, ovival. Egy ekkora gyerkőc ugyanis már tudja, hogy ha anya nincs, szopi sincs. :) Persze eleinte egy-két alkalommal még keresheti, de ha stabil az anya-gyerek kapcsolat ÉS a kicsi jól érzi magát a közösségben, ott is van, akihez kötődjön, akkor hamar átlendül az esetleges szopi-hiányon. Max. annyi, hogy amikor délután hazaér, kér egy "extra", anyázós szopit. :) Szóval emiatt szerintem ne aggódj, főleg ne előre.

Én szemszer ezt kicsit másképp tapasztaltam meg: a lányom még 10 hónapig folytatta a szopizást, miközben én elkezdtem egy esti sulit, Pesten (tőlünk 200 km-re). Vagyis kéthetente 3-4 napig nem találkoztunk; de ez nem jelentett semmilyen gondot. Sem az ő lelkének nem volt rossz (nem sírt se a szopi után, se utánam), se a tejemnek nem volt probléma. Utóbbi szempontból csak annyi, hogy eleinte fejnem kellett fent is, de pár alkalom után annyira jól alkalmazkodott a tejtermelés, hogy arra a pár napra szinte teljesen leállt, majd amikor hazajöttem, újra megindult. Ez is jól példázza, hogy ennyi idő után már teljesen automatikusan megy az egész. ;)

Ezek tipikus ellenérvek, amiket főleg olyanok gyűjtenek össze, akik nem szoptattak ennyi ideig. ;) De ez persze nem baj, örülök, hogy szóba került.

Szerintem, mint érintett, ez a fajta szoros kötelék nem abnormális vagy beteges. Nyilván szorosabb, mint a mai átlag, de én szemszer úgy gondolom, hogy a mai nagy átlag az, ami talán kevésbé jó. Sokat lehetne erről írni, de csak röviden annyit, hogy nem biztos, hogy a gyereknek az a jó, ha mindenáron az önállóságra szoktatják (pontosabban erőltetik). Merthogy leginkább emiatt kritizálják a hosszú távú szoptatást. "Nem lesz soha önálló", "túlzottan fog kötődni" stb.

Persze én/mi se azt mondjuk, hogy mindenáron, 10 éves korig és cicit a gyerek szájába dugdosva! Nem. Mindössze annyi, hogy ADDIG érdemes csinálni, amíg a gyerek igényli és AKKOR érdemes abbahagyni, ha ő (is) érett lesz rá. És ebben elég nagy különbségek vannak a gyerekek között, de alapból az sem baj, ha valamelyikük akár 3-4 évig is szeretné. A különböző kutatások úgy találták, hogy széles a skála: a legtöbb gyerek valamikor 2-7 éves kora között magától is lemond a szopizásról, akkor is, ha nem forszírozzák. (Persze ez már így is több, mint a mai sztenderd, amit "elviselünk".)

Szóval ez az egyik, hogy mi talán jobban figyelembe vesszük a gyerek egyéni tempóját, igényeit, és abból kiindulva haladunk.

A másik pedig, hogy ez a fajta gondozás nyilván egy szorosabb kölcsönös kapcsolat. Vagyis, ha valaki 2 vagy még több évig szoptat, akkor nyilván nemcsak a gyerek szokja meg, hogy szopizik, hanem az anya életének a részévé is válik a dolog. De szerintem nagy különbség van a ROSSZ szokás és a MEGszokás között! A kettő nem ugyanaz! Utóbbiból akkor lesz az előbbi, ha egyik vagy másik félnek nem származik belőle előnye, sőt, inkább hátránya lesz. Persze ilyen is van, lehet; de a legtöbben, akik ezt a fajta szoptatást műveljük, tudjuk, hogy miért csináljuk, és nyilván arra törekszünk, hogy a gyerekeink testi-lelki épsége is megmaradjon közben. Mert nem úgy megy a dolog, hogy a szoptatás az egyetlen kötődést segítő forma egy 3-4 éves gyereknél, dehogyis! Ugyanúgy, ahogy mások, mi is öleljük, simogatjuk őket, összebújunk, szóban is vigasztalunk stb. Mindössze annyi a különbség, hogy ezek mellett a szoptatás is megvan még egy ideig. A többi forma így szinte észrevétlenül veszi át a szoptatás mint nyugtatási mód helyét.

És végül, aki évekig (így) szoptat, sokszor észre sem veszi, hogy már milyen nagy a gyerkőce. :) Annyira láthatatlanul nőnek bele a kicsik a szoptatott kisgyerek-állapotba, hogy teljesen természetesnek hat egy idő után, hogy jé, még mindig szopizik a két-hároméves. Szemszer nekem is fura magam elé képzelni egy idegen, szopizó 3 évest - de a sajátomra visszatekintve egyáltalán nem zavaró, sőt, örömteli. Sokat számít ám, hogy az ember a saját gyerekével, a mindennapokban éli meg ezt a helyzetet.

Szerintem azért pontoztak le, mert - bár nyilván jogod van azt gondolni, amit - egyszerűen nem ismered ezt a gyakorlatot, és ezáltal nem tudod objektívan megítélni a témát. Én leírtam, hogy is van ez a valóságban, de ez persze nem azt jelenti, hogy te ne gondolhatnád másképp. Csak éppen nem látod részletesen és tisztán a helyzetet, ezért húztak le szerintem.

(Meghát nem szeretjük azt olvasni magunkról, hogy lelki bajunk van meg beteges dolgokat csinálunk... Mi sem szoktunk minősíteni másokat. Ezt általában mindenki rosszul tűri, mindegy, melyik "oldalon" álljon.)

Rendben, akkor a lényeg az, hogy ha van olyan ember is aki nem osztja a véleményeteket akkor azt le kell szarni...

Tudom hogy rosszul esik, ha valaki megírja az igazat, de hidd el én se azért írtam mert a bulik meg az egyéb dolgok miatt le kell passzolni a gyereket, de lásd te is akárkihez fordultál eddig senki se tartotta túl jó dolognak...

Természetesen mindenki azt csinál amit akar, le is lehet pontozni, de az élet nem csak fekete vagy fehér, és ha kérdezel valamit ne azért tedd, hogy megerősítést kapj, hanem mert mondjuk kíváncsi vagy különböző véleményekre..

Én is tettem már fel itt kérdést csupán azért, mert megerősítést szerettem volna. Szerintem erre ugyanúgy alkalmas ez a fórum, mint arra, hogy érveket ütköztessünk, vagy hogy informálódjunk valamiről. Nem csak egyféle szándékkal lehet beszélgetni, nemde?

Nem kell ám mindig mindent magunkra venni. ;)

7/19-es válaszoló vagyok, aki szintén sokáig szoptatott.

Nem érzem betegnek, aberráltnak magam. Első gyermekemet csak 11 hónapos koráig szoptattam, egyszerűen tovább nem igényelte. A második és harmadik gyermekemet évekig, mint írtam is. Az egyik fiú, a másik lány. Mások előtt nem rángatták soha a ruhámat, én sem szoptattam soha a nagy nyilvánosság előtt. Ha akartam szopizni, a fülembe súgták, ha éppen társaságban voltunk:)

A leszoktatás úgy zajlott, hogy amikor már tudták, hogy mennek oviba, előtte mondogattam nekik, hogy mostantól már nem lesz, már csak néhány nap, ilyesmi. Már amúgy is csak esténként, elalvás előtt jutott eszükbe. De ehhez sokáig ragaszkodtak. Lehet,hogy néha éreztem olyat, ennek soha nem lesz vége? De vége lett, már csak szép emlék:) Nekik is és nekem is:)