Éjszakai szopizásrol való leszoktatás tippek? Sziasztok!

És még egy:

Dr. William Sears: Éjszakai gondoskodás

Nagyon jó könyv, ajánlom mindenkinek! (Nemcsak az együttalvásról szól (bár ezt preferálja), hanem egy csomó lehetőséget felkínál azoknak is, akik nem tudnak vagy akarnak együtt aludni a babával.)

Stefix:), szerintem(1es és 6os vagyok) itt csak az 5ös válaszoló tanácsolta a sírni hagyást:(.

A külön szoba/ külön ágy nem jelenti azt, hogy onnantól síratjuk a babát, de szerintem ezt is tudod:). Én is maximálisan egyetértek az általad fent leírtakkal, ám az együtt alvás sem mindig és minden körülmények között univerzálisan tökéletes megoldás:). A saját bőrünkön is tapasztaltuk, hogy van olyan "Felállás", amikor nyugtatóbb az alvás ha nem egy ágyban történik, vagy csak az első, második ébredés- megnyugtatás után megy a nagyágyba a gyerkőc:).

Persze-persze, én is így gondolom! Itt is volt korábban egy anyuka, aki részletesen leírta nekem privátban, milyenek a körülményeik, és tényleg az derült ki a végére, hogy jobban aludt mindenki, amikor a pici külön volt. És a személyes ismerőseim között is van, ahol a pici "akarta" a külön alvást, nem viselte el a szülői jelenlétet (mondjuk korababa volt, sokáig kórházban, így érthető, hogy ezt szokta meg). Szóval nem lehetetlen ez se. :)

Ahogy írtam, a Sears-könyv se csak arról szól, hogy mindenáron együtt, bár tényleg sok ilyen tanácsot, megfontolást ír le. Lévén, ez lenne a természetes és ideális... De azzal is tisztában van, hogy ez nem mindig kivitelezhető különböző okokból. Én azért is szeretem, mert még a kötödést segítő nevelés keretein belül, de mégis többféle lehetőséget kínál fel a családoknak.

De szóval egyetértünk. :)

A könyvről eszembe jutott még egy, vagyis kettő:), érdemes olvasgatni őket ha van idő:).

Édes Álom könnyek nélkül, illetve az Okosan nevelni tudni kell. MIndkettő ad tanácsokat is a nehéz helyzet(ek) kezelésére, de nem elsősorban mindenkinek tuti sémákat írnak le, hanem "hagyják" a szülőket választani és a maguk helyzetére alaktani a "Vázlatokat", illetve nagyon szépen, érthetően leírják a gyerekek "működését", amitől sokminden nem fog változni:D, csak az, hogy ha megértjük, mit miért csinálnak, akkor könnyebben elfogadjuk még a nehéz helyzeteket is:).

xStefixElolvastam a cikket, amit ajanlottal

[link]

En Dublinban és Luxemburgban szultem és mindkét helyen a kismama àgya mellett van a baba bolcsoje, ami ugye mar hatalmas elorelépés a magyar viszonyokhoz képest... de valo igaz, hogy ez sem elég. Megmondom oszintén, hogy egyszeru kényelmi okokbol vettem a babat magam mellé, csaszar utan ez volt a legegyszerubb szoptatasi modszer. De az igaz, hogy mindkét esetben remekul indult a szoptatas, semmi gondunk nem volt vele, mig a tobbiek, akik a bolcsoben altattak a babat, rengeteget kinlodtak, a picik nem akartak szopni, inkabb aludtak.

Persze a cikkben ujszulottekrol van szo. 7 honaposan mar lehetnek mas igényei a babanak.

Szoval egyetértek az elottem szolokkal: oda kell figyelni a baba igényeire, viszont azt sem kovezném meg, aki sirni hagyja a gyerekét. Minden baba, minden anya és minden helyzet mas. Van olyan ismerosom, aki egyutt alszik a 3 éves fiaval, mert nem birta hallgatni a sirasat. Most pedig azon agyal naphosszat, hogyan szoktathatna le a picit errol, mert kezd kikészulni a faradsagtol.

A nagyobbik fiam 6 honaposan kerult kulon szobaba, mert elkezdtuk zavarni egymast az alvasban. Es amugyis fel kellett kelni, ha megéhezett éjjel, mert akkor mar tapszeren volt. 9 honapos koraig nem is volt semmi gond, akkor viszont uvoltve jelezte, hogy velunk akar maradni. Eleinte kivettem, de az lett a vége, hogy se a férjem, se én nem tudtunk aludni. Ja és itt nem 3 év a Gyes-Gyed... (Dublinban 5 honap utan mentem vissza dolgozni, Lux-ban pedig 9 honapos koraig maradhatok itthon.) Hat én bizony sirni hagytam, mert annak sem lattam értelmét, hogy hullafaradtan induljak dolgozni, aztan este turelmetlen és ingerult legyek. Egy hétig kuzdott, akkor feladta és azota jol megvan a sajat szobajaban. (csak akkor igényel alvopartnert, ha beteg, akkor viszont persze valamelyikunk vele marad.)

Nézd, igen, mindenki másképp csinálja. Én se kövezlek meg azért, mert ti bevállaltátok a sírni hagyást. :)

Nyilván több mindent érdemes figyelembe venni, amikor az ember így vagy úgy dönt az alvással kapcsolatban (is). Mondjuk én semmilyen helyzetben nem csinálnám ezt a módszert a gyerekeimmel, nem tudok rá elképzelni elég indokot. De én már csak ilyen maximalista vagyok, addig mennék, amíg nem lenne más elfogadható megoldás a helyzetünkre.

De ez én vagyok. És nyilván mindketten a legjobbat szeretnénk a gyerkőcünknek és persze a család többi tagjának is. :)

De mondom. ;)

Tényleg, EZT soha nem tenném meg. Oka van, ha a gyerek engem akar, és ha elutasítom, akkor a bizalmát kockáztatom. Nem.

Jo neked. En sajnos teljes munkaido mellett, hetente 5 estén at egyedul a gyerekkel, ezt akkor csak igy tudtam megoldani. (Azért persze nem kell orakig tarto szivettépo uvoltést elképzelni, ha jol emlékszem, a legdurvabb este kb 15 perc volt.)

Na. Ma este a kovetkezo opciok kozul valaszthattam: hagyom sirni a kicsit és vacsorat fozok a nagynak (aki csak kis idore tudta lekotni az occsét), vagy felveszem a kicsit és hagyom éhezni a nagyot. Igen, tudom, jobban beoszthattam volna az idomet, foleg, hogy még nem dolgozom, de sajnos tokéletlen vagyok és még csak most tanulom a kétgyerekes létet. :)