Csak én gondolom undorító dolognak a szoptatást?

Amíg nincs gyereked, nem gond. Én is undorodtam az egésztől még terhesen is, emlékszem, amikor szülni mentem, is eszembe jutott, hogy pár óra, és szoptatnom kell, brrr....

Aztán megszületett, megszoptattam, egy pillanat alatt a világ legtermészetesebb dolgává vált. Sokra képesek a hormonok.

Nem csak te gondolod így.

És mielőtt lepontoznátok és pszichoanalízist készítenétek úgy rólam, hogy nem ismertek, van ilyen.

Nem lehet mindenki tökéletes, van aki a pókokat találja undorítónak, van aki a madaraktól fél, és van aki visszataszítónak találja a szoptatást.

Csak sokkal több nő undorodik mondjuk a pókoktól, mint a szoptatástól, ezért támadhatnak és támadnak érte olyan sokan.

De amíg nincs saját gyereked, addig szerintem ne könyveld el magad olyannak, aki nem fog szoptatni soha, mert sokaknál ez a nézet szülés után megváltozik.

Nem kell bántani a kérdezőt! A szoptatás egy olyan embernek, akinek nincs gyermeke, teljesen idegen dolog.

Legjobb barátnőm is undorítónak tartotta, még terhessége alatt is félt a dologtól. De amint megszületett a babája, lelkesen szoptatta, és már egyáltalán nem tartotta gáz dolognak. Sok minden megváltozik a szüléssel.

Én magát a szoptatást szép és hasznos dolognak tartom, addig ameddig nem nyilvános helyen, FEDETLENÜL történik (a diszkrét szoptatás nem olyan gáz), és ha nem babát, hanem gyermeket szoptat valaki, mert az meg egy felesleges "tartsuk minél tovább babává a gyermeket"-szerű, természetes folyamattal szembemenő tevékenység. Magyarul amikor egy anya nem akarja felfogni, hogy más nem babája van, hanem értelemmel bíró kisgyereke, ezért az oviskorú gyerek is "cicikét ebédel".

Ha valaki betartja mind az erkölcsi, mind az ésszerű határokat, akkor a szoptatás egy gyönyörű és nagyon hasznos, egészséges dolog.

Én is csak egyet írok, ha valós egyáltalán a fóbiád kérdező.

Én sose voltam ilyen babákhoz gügyögő típus, és 1x bíztak rám kisbabát, akkor is 5 percenként néztem az órát, h mikor jönnek már a szülei?

Amikor terhes lettem, majd megszületett a kisfiam teljesen megváltozott minden. No nem gügyörésztem akkor sem álló nap, de bezony azért nem kellett vasvillával kergetni, hogy megsimogassam naponta jó sokszor és "beszélgessek" vele jó sokat :))

Szóval ez csak addig gátlás, míg nem szembesül a gyerek a saját csemetéje igényivel.

Ha lesz kisbabád, elég lesz ha csak 1x megnézed az elégedett arcocskáját miközben szopik, és máris beleszeretsz a szoptatásba! :-)

Most még ne agyalj ezen!

Szerintem inkább idegennek találod, mint undorítónak! Én is idegenkedtem tőle, hogy na én aztán nem! Aztán de! És nagyon jó érzés, miközben a két kis kezével "matat" rajtad! Bökdösi az arcodat, a nyakadat! És hidd el, ha majd szülsz és nem változik meg a véleményed, akkor is fogod szoptatni, mert azt akarod, hogy neki legyen jó és minél ellenállóbb legyen az immunrendszere! :D

Megyek, mert felkelt a csemetém és meg kell szoptatnom! :)

Úgy gondolom, hogy SAJNOS nem csak te. RENGETEG nő küzd azért, hogy minden cseppecskét oda adjon a szeretet kis csecsemőjének... mindent megteszünk, hogy a legtöbbet adjunk a babánknak! Amikor először evett belőlem... annyira megható volt! Csak potyogtam a könnyeim a kis testére, miközben ő falta a cicit. Te is így ettél. A te édesanyád is így táplált. Semmi undorító nincs benne! Inkább lenyűgöző! Ámulatba ejtő! Egy másik emberke te tőled függ! Ezt majd akkor fogod igazán megérteni, amikor babád születik és először fogod szoptatni és erőt-egészséget adni neki! Amikor majd nagyobb lesz... és meglátja a cicit... felcsillan a szeme... és lesz majd olyan, amikor nem csak az éhségét fogja csillapítani... hanem a kis szívét tömi tele!

Remélem megváltozik a te véleményed is mire babád lesz.