Hogyan győzzem meg, hogy szoptasson?

Én mindenképp szoptatási tanácsadót, sőt, szaktanácsadót javasolnék nektek! A legjobb valószínűleg a személyes találkozó lenne, hogy megnézzék, milyen állapotban van a rokonod melle, de ha ez nem megy, a telefonos kapcsolat is mindenképp hasznos lehet. Ők pontosan ki tudják kérdezni, mik a panaszok és valószínűleg javaslatot is tudnának tenni, a szülésig mivel ápolja magát és utána hogyan kezelje a szoptatást. Ha gondolod, segíthetek velük felvenni a kapcsolatot, rajta vagyok a levelezési listájukon.

Egyébként a többieknek valószínűleg az a problémája, hogy a többség nagyon háklis erre a témára, főleg arra, hogy mások hogy mernek beleszólni egy ilyen privát dologba. Főleg a meggyőzés szó az, ami "agresszívnak" hathat. - Egyébként én becsülöm a hozzáállásod és a segíteni akarásod, mert szerintem te se indiszkréten, erőszakosan akarnád őt jobb belátásra bírni, hanem azért igyekszel, mert pontosan tudod, mit jelent szoptatni. De az is igaz, hogy a fájdalom és főleg a félelem komoly gátja lehet a próbálkozásoknak. Ugyanígy az is, ha te az ő szándéka ellenére visszatérően felemlegeted neki ezt a témát. Ezeket az érzéseket, gondolatokat ledolgozni sok idő és sok munka, amihez empatikus támogatás (bíztatás, ugyanakkor toleráns elfogadás!) kell; úgyhogy lehet, hogy ezt jobb lenne szakemberre bízni. És nem azért, mert te ehhez kevés lennél, de egy ilyen esetben pláne nagyon nem mindegy, hogy hogyan közelítünk az anyukához és a gondjához.

Szerintem amiben te igazán tudnál neki segíteni, az ennek a kapcsolatfelvételnek az ötlete és az arról való biztosítása, hogy bárhogy is döntsön, te mellette állsz. Ha segíteni akarsz neki a jövőben, bíznia kell benned, különben nem fog hozzád fordulni, rád hallgatni. De ehhez feltétlenül kell, hogy azt érezze, meghagyod neki a saját hatáskörét és nem akarod a saját meggyőződésed (főleg az ő akarata ellenére) rákényszeríteni.

Második vagyok, megint :-D

xStefixxel teljesen egyetértek. Nekem is a legnagyobb bajom az volt, hogy már a könyökömön jött ki az egész téma. És igen, lehet, hogyha nem kérdezgeti mindenki, nem akarja rámerőszakolni, akkor sokkal kevesebb ellenérzés alakult volna ki bennem.

De íme egy pl. az én környezetem reakcióiból:

mikor megtudták a kolleganőim, hogy várandós vagyok, már másnap kaptam mellszívótol kezdve mindent ami szerintük a sikeres szoptatáshoz kell. Végighallgattam a kolleganőmet, aki 5-6 éves koráig szoptatta a lányait (nagycsoportosak voltak mikor leválasztotta őket) stb.

Ezek után úgy éreztem magam, mint a fejős tehén, aki ha nem termel majd elég tejet, akkor le is lehetne lőni. Egyedül a férjem állt mellém, mikor közöltem, hogy na én ebből mostmár nem kérek. És akkor kifogtam egy nagyon jó nővérkét a kórházban, mikor kihozta a lányomat először. Olyan természetesen beszélt a szoptatásról, nem misztifikálta stb. megbeszéltük a gátlásaimat és még fel sem ocsudtam és már szoptattam :-D

Amikor tavaly megtudtam, hogy a barátnőm, akinek egyébként sokat beszéltem az itteni élményeimről, babát vár, először én is megkérdeztem tőle, hogy nem haragudna-e meg, ha az egyik legjobb szoptatós könyvet adnám neki "ajándékba". És azt is felajánlottam neki, hogy szívesen segítek majd, ha kérdése lenne. De ennyi.

Egyik hivatásos tanácsadó sem lepkehálóval gyűjti be a "kuncsaftjait". Ezért mondtam én is, hogy a Kérdező jelezze az unokahúg felé, hogy van segítség, nincs veszve a dolog, ha élni akar a lehetőséggel. Nem mindenkinek evidens a szopis tanácsadók létezése még ma sem. Aztán úgyis ő dönti majd el, merre megy tovább.

Kérdező:

Csak annyit mondj, hogy próbálja meg, és azután ha nem jön be a dolog, már válthat is.

Nekem csodálatos volt, mikor először mellre rakhattam a babám a kórházban, pedig fájdalmat én is érezte. Kérdezgettem is a tapasztaltabbakat, hogy ez mindig így fog fájni, és mondták dehogy, hozzászokik a mell és már nem fáj.

Akkor még úgy gondoltam, majd inkább fejek, de azóta má régen nem így gondolom. Jól döntöttem.

A trágár válaszolókat nem értem, nekik miért fáj, hogy mi szeretünk szoptatni, és mást is meg akarunk róla győzni? Nekem nem fájna, ha valaki le akarna erről beszélni, sőt akarnak is, megmondom. Én meg járom a magam útját.

Ja, és bocsánat, még egy mondat. Nem azokat akarnám én sem meggyőzni, szerintem mások sem akinek nem megy, akinek lehetetlen és belebetegszik. Csupán azokat akiknek lehetősége van élni ezzel a természet adta adománnyal. Mert akkor élhetne vele.

Ha nem megy, az is ki fog derülni, az sem baj, de ha van rá remény, miért baj hogy másnak is át akarjuk adni a jót?

Amúgy is a négy fal között mindenki azt csinál amit akar, azt úgysem lehet látni, hát miért baj, ha elmondjuk, hogy mi jót tapasztaltunk a szoptatás által?

18:20asnak, még mindig második :-D

Nem biztos, hogy szoptatási tanácsadóval kerültél kapcsolatba. Én is kifogtam egy ilyen "nőt" a második gyerekemet mikor szültem. hát mit ne mondjak, az én kedvemet is majdnem elvette egy életre :-S

Ő is ezzel a kézzel fejős, nyomkodós valamivel jött (anyukám állította le, hogy őszintén mit csinál, mert amit csinál, az minden, csak nem fejés....).

Tehát hogy a fejéssel még mindig nem barátkoztam meg, lehet, hogy ő a bűnös :-D

De mindegy.

A kérdés az, hogyan győzzem meg? A válasz erre, hogy sehogy. Mert nem meggyőzni kell. ez eleve rossz szó: megGYŐZ, hiszen ezzel ráerőltetem saját magam......

Hagyja békén, ha mindenképp segíteni akar, akkor keressen neki egy JÓ SZOPTATÁSI TANÁCSADÓT, nem fanatikust (nem ugyanaz a kettő) és adja meg az elérhetőségét, hogyha felkészült a beszélgetésre, akkor keresse meg.

Amúgy meg hagyja, hadd alakuljanak ki benne az érzések. Hiszen pár hónapja a melle egy szexi dolog volt, most meg azt akarják, hogy szoptasson! Nem elég, hogy tele vannak sebekkel? ....