Lelkileg benneteket is megviselt mikor már nem kellett a cici?

Kislányommal épp így jártam, ő is 8 hónapig szopizott.

Akkor furcsa volt, lelkiismeret furdalásom is volt, de csak tudnám minek??? Most már tök másképp látom, és tudom nem ettől leszek jó vagy rossz ember és anya. Igen, vannak időszakok, amik csak ideig óráig tartanak, túl kell ezen is lépni. Most már persze könnyen beszélek, akkor azt hittem nem tettem meg mindent a lányomért. Miközben ugyan már, mekkora butaságokat gondoltam!

Azóta eltelt majdnem egy év, és még mennyi minden van, ami véget ér...hát majd amikor közli velem, hogy na csá anya, elléptem. Akkor fog csak hiányozni a babusgatás. :)

Szóval nyugi, te megtettél mindent, ő pedig szépen fejlődik tovább. S így is úgy is imád téged.

Én ugyan 40 hónapig szoptattam és a lányom nagyon lassan választódott el, magától, de valahol ez is hasonló szerintem. Neked talán amiatt rossz, mert nem tudtál a terveidnek megfelelő ideig szoptatni, nekünk meg azért, mert olyasmitől válunk el, ami idővel már szinte az életünk részévé válik.

Én azt tudom neked mondani, hogy a rossz dolgok helyett (ha voltak) inkább arra gondolj, hogy sikerült őt szoptatnod és nem is olyan kevés ideig. Minden nap, amit szopival töltöttetek, hozzájárult az egészségéhez, a fejlődéséhez és a kettőtök kapcsolatának mélyüléséhez. Erre pedig legyél büszke! Nem hónapokban mérik a szoptatás sikerét, hanem a látható eredményekben. És az már ennyi idő alatt is biztosan megmutatkozik.

Fel a fejjel! :)

A lányom majdnem három éves koráig szopizott, kétéves korától tandemben az öccsével. Nem volt mindig könnyű, hogy két gyereket szoptattam, ennek ellenére nagyon nehezen éltem meg, amikor lemondott róla végleg.

A fiam másfél évesen egyik napról a másikra dobta el a cicit - akkor voltam félidős terhes a harmadik babóval, gondolom, megváltozott a tej íze és ő nem tolerálta. Ezt is nehezen viseltem. Egyrészt könnyebbség, sokkal egyszerűbb az életünk azóta, ha kell, rábízhatom anyukámra és el tudunk menni ide-oda a férjemmel, mert nem kell hazarohanni szopiidőre, na meg amióta nem szopizik, az éjszakákat is átalussza, szóval tényleg jól alakulnak a dolgok, ennek ellenére baromira lelkiismeretfurdalásom volt, hogy a fiam nem kapott annyi szopit, mint a nővére. Most már megszokom lassan. :-)