Miért akarják sokan szoptatni másfél-két éves nagy gyereküket?

Még egy szempont: Sokan sokfélét tapasztalnak meg az anyatej egészségvédő hatásáról, de nekem is pozitív élményeim vannak. Igaz, mindkettő a lányom első évéből, de olyan látványosak voltak, hogy nem volt kérdés, hogy ezt az értéket tovább is meg szeretném őrizni.

Még csak rövid ideje ettünk szilárdat (olyan 8 hósak lehettünk), amikor a lányom egyszer napokig nem kakilt, majd amikor végre sikerült, hasmenésbe csapott át a dolog. Igaz, hogy ekkoriban még nem evett sokat, de azért a kevés is valamelyest visszaveszi már a tejet, az egyensúly alapján, ugye. Nyilván elkezdtem (volna) neki az ilyenkor szokásos kímélő ill. fogó ételeket adni, amiket már addig is ismert, ő viszont napokon keresztül semmi mást nem volt hajlandó elfogadni, csakis anyatejet. Se étel, se ital, csak tej, mégha 3 csepp is. (Persze mire felépült, megint több lett a tejem is, mert a gyakori szopival szépen felszaporította.) Igazából azon túl, hogy pár napig jó büdiket gyártott, a közérzete nem volt rossz, semmi más baja nem volt.

Aztán 11 hós volt, amikor az akkori influenzajárvány alatt családostul bementünk a kh-ba egy felesleges vizsgálatra. Persze mindenki benyalta az aktuálisan hasmarssal-hányással járó vírust, én voltam a legbetegebb. A lányom viszont, akit végig szoptattam ekkor is, semmilyen tünetet nem mutatott, csak kicsit volt nyügisebb, de ez amiatt is lehetett, hogy 1-2 napig csak keveset látott, csak amikor szopizott (egyébként anyum pesztrálta, miközben és vagy rosszul voltam vagy aludtam). Hiába volt ő is a gócban és kapta a dózist, az általam termelt védőanyagok megelőzték, hogy ő is megbetegedjen.

Én mondjuk ettől függetlenül is hiszek az anyatej pozitív hatásaiban, amit már ezek előtt és még ezek után is többször volt alkalmam megtapasztalni. De az biztos, hogy ez a két alkalom még tovább erősített abban, hogy mennyire értékes. És nemcsak x hónapig, hanem végig, amíg a gyerkőc szopik.

Sajnos én nem tapasztaltam ezt a védőhatást, 7 hetesen vesemedencegyulladása lett a fiamnak. Most már csak tápszeres, és mindenki beteg körülötte most (én is, apja is, nagymama is), valami csúnya köhögös, orrfolyós dolgot szedtünk össze, fiam mégsem kapta el, remélem nem is fogja

Amúgy ha lett volna elég tejem én szoptatnék 2 éves korában is, ha ő szeretné. Olyan jó volt az az érzés, amikor összebújtunk. Egy két éves gyerek, szerintem még pici, ugyanúgy ahogy megölelném, ha valami bánata van, ha azt szokta meg és az nyugtatja meg hogy mellre teszem, akkor miért ne.

Egyébként tényleg magánügy

Kedves utolsó!

A kérdés úgy hangzott, "miért akarják", nem hogy "miért nem akarják". Érthető a te álláspontod is, de ezért egy férfi nem hagyhat el, hanyagolhat el, én nem ezt tapasztalom.

De bárhogyan is, nekem speciel a babám az első, és ha nem tetszik a férfinak, akkor elfogadom, és megértem, de akkor sem tennék másként.

Mindezt persze akkor, ha könnyedén megy , van tej, és a baba igényli. Nem azoknak kell így tenni, akik nem akarják, és küzdenek vele. Aki megteheti, jó hogy csinálja.