Van valaki, aki "elkapta" a szülés utáni depressziót?
Sajna én is hasonlókat érzek mint Ti. Csúnya dolog, de néha azt érzem, hogy már bánom az egészet és a régi életemet akarom vissza.
E mellé még társul nekem hihetetlen idegesség, gyomorideg-főleg a nap kezdetén. Amúgy is ideges alkat vagyok, és nem tudom mivel tehetném "nyugodtabbá" a napjaimat.
Mennyi idős a babád?
Nekem az első 6 hónap volt nagyon nehéz, utána jobb lett. Ebből az első 3-4 katasztrófa, aztán szépen lassan összecsiszolódtunk. Mostmár imádom őket, mert azóta lett második is :) Én az elején azt mondtam, hogyha valaki azt mondanál elviszi, én odaadnám. Szabály szerűen menekültem a gyerekemtől, és örültem ha átadhattam valakinek, és egyedül lehettem. És kétségbe voltam esve, hogy mostmár sosem lehetek a magam ura, és sosem csinálhatom amit szeretnék. Aztán megszoktam. :))
Ettől függetlenül még most is előfordul hogy pár pillanatig visszasírom a gyerektelen életemet, de hamar elmúlik.
Nekem is voltak fura érzéseim... én a pocakosságot akartam vissza. Akkor ott volt a baba, de olyan könnyű volt (nem volt semmi baj a terhességem végén, csak az eleje volt gáz).
Aztán megszületett a baba és mindenki csak rá figyelt, én háttérbe szorulva éreztem magam.
Aki írta, hogy a szoptatásnál vannak furcsa gondolatai...
Nem vagyok tápszer-hívő, de lehet át kellene térni. Nehogy komoly gond legyen véletlenül. Vagy próbálj meg erről beszélni egy szakemberrel, az még jobb. Ne haragudj, nem megbántani akarlak. Csak olvastam valahol, hogy ha ilyen gondoltai vannak az embernek segítségre lehet szüksége.
Nem hiszem, hogy elveszik a babát. Ne gondolj ilyenekre.
Ismerek olyat akinek nagyon súlyos depressziója volt szülés után. Komoly gyógyszereket szedett. Fel sem merült, hogy elvennék a babát.
Van segítséged otthon? Férjed, anyukád... valaki?
Kérj segítséget! És ha tényleg a szoptatás miatt vannak ilyen érzéseid - illetve csak szoptatáskor, akkor szerintem hagyd abba... de lehet, hogy a szoptatás is menthető, ha lelkileg helyre kerülsz.
Nem depressziós, hanem nagyon érzékeny lettem.
Ránéztem a babára és elsírtam magam, hogy "olyan szép", meg, hogy "el se hiszem, hogy ő van nekem". Ez ment az első hetekben, olyankor magamhoz szorítottam és potyogtak a könnyeim.
Most is hasonló érzésekkel vagyok iránta, csak már nem sírom el magam mindenen. Utólag visszagondolva kissé komikus lehettem. De ez így volt jó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!