Pótoljak tápszerrel szerintetek?

Az éhezés megint más, mint hogy nem tudja időnként teleenni magát... Szerintem komoly különbség van és az egyik normális, a másik már tényleg nem.

Én se azt mondom, hogy mindenáron tilos a tápszer, de abból, amit a Kérdező leírt, még nem tűnik úgy, hogy azonnal hozzá kéne nyúlni.

Stefix: látod, hogy le lett pontozva a kiegyensúlyozott babás hozzászólásom. Ezt mondtam ma az angol szoptatási tanácsadómnak. Mo-n annyira nyomják ezt a rohadt szoptatást, hogy az anyák rástresszelnek és még úgyse megy az egész. Ő meg annyit mondott, hogy itt az a fontos, hogy kiegyensúlyozott legyen az anya és baba is.

Az meg, hogy nem lakik jól a gyerek és bömböltetem a következő etetésig, egyáltalán nem hangzik humánusnak. Sőt, inkább gyerek kínzásnak.

Én itt Mo-n meg azt olvasom, pont az angolszász babanevelési könyvekből kifolyólag, hogy semmi sem fontosabb, mint a kiegyensúlyozott anya és baba. És ez eddig oké is; csak valahogy egy csomószor nekem meg az jön le, hogy mindez szoptatás MELLETT már nemcsak kivitelezhetetlen, hanem elképzelhetetlen is...

Lehet, hogy hihetetlenól hangzik:), de személyesen is tudom, milyen piszok nehéz azt megélni, ha nem úgy megy a szoptatás, ahogy szeretnénk. Az ember kínlódik, ideges, feszült, egyre türelmetlenebb; és ezzel pont vágja is alá az egészet. De mit tudna csinálni? Vagy próbálkozik és még jobban meggebed (mert sokan egyszerűen nem tudják, hogyan érdemes) vagy inkább tápszerért nyúl (ami azonnali megoldást kínál). Én senkit nem kövezek meg azért, mert kikészül és már nem tud várni a szoptatáson belüli megoldásra. Tényleg nagyon meg lehet utálni az egészet. De, azzal már nagyon nem értek egyet, amikor valaki erőltetetten igyekszik mindezt meg is magyarázni, pl. azzal, hogy dehát így mindenkinek jobb, mert nyugodtak vagyunk. Ne értsd félre, a nyugalom szerintem is fontos és simán lehet, hogy így jobb is az élet - de miért kell elméleti igazolást gyártani hozzá? Bár még ez is belefér, mert hiszen fontos, hogy egyensúlyban legyünk magunkkal és meg kell indokolnunk magunknak a döntéseinket. Amíg valaki magában morfondírozik így, addig nem lehet belekötni. AZT viszont, amikor valaki már hangosan érvel ezzel egy másik anyukának, sőt, (tudat alatt ugyan, de) bíztatja is, hogy adja fel, azt már nem fogadom el. És ennek nincs köze a szólásszabadsághoz, hanem ahhoz van köze, hogy merre és milyen céllal akarunk valakit befolyásolni. Én maximalista vagyok és első nekifutásra nem elégszem meg a "fél"-megoldással (kiegyensúlyozottság), hanem mindent szeretnék (kiegyensúlyozottság ÉS szoptatás). Ha sikerül, hurrá, ha végül nem, nem. De sose mondom azt már a startnál (mondjuk akkor, amikor még alig kértem szopis segítséget), hogy á, ennek nincs értelme.

Sokan nem szeretnek engem itt ezért:), de én így látom. Biztos én is erőszakos vagyok adott értelemben - dehát ha ennyien nem hiszik el, hogy képesek rá, hogy meg tudják csinálni..!

Szeretem, amikor az ember normális választ ad és leősanyázzák.

Mondtam már, hogy keresek lassan egy gúnynevet a tápszereseknek is, csak hogy fair legyen a dolog.

De mondott itt bárki ilyet?! Még csak nem is sugalltam hasonlót se. Én arról beszéltem, hogy azért, mert xy-nak valamiért nem jött össze a szoptatás, még nem kellene VALAKI MÁST is lebeszélni a próbálkozásról. Ennyi.

Komolyan, ennyi üldözési mániát... Tanuljunk már meg olvasni és értelmezni.