Mi van ha nem szoptatja valaki a gyerekét? Beteg lesz vagy mi történik?
De jó, bírom hogy már mindent kitaláltok így ismeretlenül. Már az anyámat is szidjátok, annak ellenére hogy fogalmatok nincs róla hogy miféle ember. De ha ennyire érdekel, akkor nyugodjatok meg, cseppet sem hasonlítunk.
Ja és már inkább adjam is örökbe a gyereket, csak mert nem ő lesz nekem a világ közepe? Ha nem szeretném akkor hidd el örökbe is adnám, de nem fogom. Igen, bevallom én vagyok az első, aztán a párom és csak utána a gyerek. Ez a fontossági sorrend, ettől még szeretem őket. De inkább hagyjuk, nem bírjátok a stílusom, én sem a tiéteket, zárjuk le a témát.
"én vagyok az első, aztán a párom és csak utána a gyerek."
Mostmár egészen biztos,hogy kamu a kérdés.Ilyen "anya" nincs...
Akkor ha anyádtól ilyeneket hallottál volna mert állítólag nem ilyen,hogy esett volna neked?Most tudom jön a nem érdekel,az ő döntése,mindenki más és stb. című duma.Itt hazudhatsz mindenkinek,de azt hogy belül mit éreznél nem tudnád eltitkolni magad elől.
Egyszóval nagyon önző,magadnak való,h..ye (és sorolhatnám)p.csa vagy.Szegény gyerek édes Istenem mit vétett hogy ennek a nőnek adtad?Miért nem egy olyan családba ahol normálisabb anyja lenne?!
Hát persze, a kisebbség szapora. Ott sosem volt gond,szerintem a MÁk meg a segélyosztó helyek tele vannak velük, de meddőségi centrumban eggyel sem találkozol.
Csak tényleg kérdés minek szaporodik?
Hát, akkor még nagyon nem lett volna itt az ideje ennek a gyereknek. Kellett volna még élned úgy 10 évet, mielőtt olyasmibe vágod a fejszéd, ami az egész hátralévő életed fenekestül felforgatja.
Ne legyen igazam, hogy még 20-on alul vagy és csak "véletlenül" jött össze.
Hát igen, vagy legalábbis agyilag 20 év alatt az biztos. Ez a fontossági sorrendes dolog számomra is ezt mondja.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a párom és a kisfiam egy szinten van, (és a legelső szinten) nem tudom egyikőjüket sem előrébb helyezni.
Nekem még mindig a lányom az első (3,5 éves), de mára a férjem is szorosan mögötte van. Én még mindig valahol utánuk jövök. (De persze nem mindenben, mert pl. esti egyetemre járok mellettük, önkénteskedem és hasonlók.)
De talán ez is rendjén van így...
Majd ha megint ketten leszünk, vénkorunkra, akkor én is visszakerülök a régi helyemre. Vagy nem, akkor meg már majd lassan unkázunk... Áh, kegyetlen ez az élet, hogyan is élhetek így? :)
xStefix
anyukám mondása
Kis gyerek kis gond,nagy gyerek nagy gond. Úgyhogy ne készülj, te már sosem leszel nyugodt és első. De anyukám szerint ez a legnagyobb boldogság, ami érheti az embert. Hogy egész életére van feladata és értelme az életének.
Nézd meg Medveczki Ilonát, Brigitte Bardot-csak kettőt emltsek a kérdezőhöz hasonló gondolkodásúak közül. Te cserélnél velük? Hát inkább legyek aszott, lógó mellű.
A másik meg pont ez a gondom a kérdezővel, nem az, hogy nem szoptat, mert felnő a gyerek, ha enni kap. Csak ez a legkisebb gond a gyerekkel kapcsolatban,ha már ezt is nehéz megcsinálnia, mi lesz ha tényleg előtérbe kell helyezni a gyereket? Tényleg szívszorító, hogy ilyen nőhöz jut egy ártatlan lélek.
Kommentelő, tudod, nekem mi volt az első gondolatom, amikor megláttam a zebracsíkot a tesztemen? Hogy ettől a pillanattól (vagyis két héttel korábbtól) kezdve SOHA többet nem lesz olyan az életem, mint előtte volt.
Nem akarom fényezni magam, de örülök, hogy 25 éves fejjel és bár nem tervezett gyerek előtt, de legalább ezt kiadta az eszem. :) (És ja, én se vagyok tökéletes anya, de legalább ott benn a fejben nagyjából minden oké.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!