Másnak is ilyen megterhelő a szoptatás?

Mért kell mindenkinek nekiugrani, aki nem akar 5 évig csak szoptatni? Itt már néhány anyuka kb azt tartja normálisnak. Fél óránként, 5 évig...

Leírom, nálam mi most a helyzet, és mi volt az első babával.

Most teljesen úgy állok hozzá, hogy már a 20. héttől kezdve alig várom, hogy szopizzon, hogy nagyon jó lesz, közben lefogyok, és tök jó lesz, hogy ezt más nem tudja megcsinálni a kicsivel.

Elsővel is úgy álltam hozzá, hogy minél tovább szopizni fog, de 24 voltam, és igazából nem sokat tudtam ám a témáról. Úgy gondoltam igény szerint szoptatok, de nem így volt, kb 3-4 óránként szoptattam. Az elején annyira fájt, hogy sírtam, véres volt már a cici. Aztán elmúlt persze. Egy sétával babakocsiban remekül tudtam alakítani, hogy mikor ébredjen. :) aztán egy idő után engem is zavart, hogy soha, sehova nem érünk időben (pl tanácsadó, doki), mert tuti akkor kezd el szopizni. Bár nem hiszem, hogy ez másképp lenne tápival. Aztán zavart, hogy alig ehettem meg valamit, mert különben fájt a hasa. De leginkább az, hogy a körülöttem levők csak vitték a vizet, meg a kiszámolt tápit magukkal, és bárhol megetették a babát, nem kellett ehhez alapozniuk az életüket. Most lehet, hogy beruházok egy szopis kendőre, mert itt a nagy, akit még egyedül nem tudok a játszin hagyni, csak úgy meg nem tudok szoptatni mások előtt. De 4. emeleten lakunk, nincs lift, a nagyot nem fogom tudni felráncigálni majd emiatt, szóval valahogy meg kell majd oldani.

És amiért lepontoznak: valóban, mikor áttértünk a tápira az elsővel, sokkal egyszerűbbek lettez ezek a dolgok. Nem kellett elvonulnom 1 órára ha vendégségben voltunk, bármikor mehettünk a Balatonra vele. Igaz, 4-5 hós volt itt már. (miután megjött, nem akart szopizni, én meg nem erőltettem, mert nem nagyon értettem a dologhoz), a vegyes táplálás meg nem jött be nekünk, egyből elapadt a tej.

Azért van átmenet aközött, hogy valaki félóránként szoptatja az ötévesét, meg aközött, hogy "Jaj, 4 hetes, és még mindig nem tudok mellőle elmászkálni, borzasztóóóóó!"

Elég szomorú az is, hogy olyanok nevelnek ebben az országban gyereket, akik szerint az, aki képes minimális áldoztot hozni a gyerekéért, már nem is maradt meg embernek.

Én úgy érzem ember maradtam 3 év után is.Csak aki csinálja,az tudja,hogy mennyire megéri.És főleg a gyerek szempontjából.Nem jelentem ki,hogy soha nem volt beteg,de hogy enyhébb lefolyású volt,és hamarabb gyógyult az biztos.Mindenkinek maga döntése,hogy mit csinál.

Egy biztos,a szoptatás messzemenően előnyösebb mint a tápszerezés.Akkor is ha évekig tart.

Félre értés ne essék, én is szoptatás párti vagyok, DE:

Engem ez akkor is felháborít, hogy minden anyukát, aki nincs oda a szoptatásért, azt így le kell szólni, neki kell ugrani. Igen, az anyatej a legjobb. Bár a mai tápszerek már nagyon jók, tehát óriási különbség nincs. És attól, hogy egy anyuka a legjobb kaját adja ő a legjobb? Illetve, ha nem a legjobbat adja, csak a 2. legjobbat, akkor az rossz? Az evés csak egy apró része életünknek. Ha nem szoptat, nem azt jelenti, hogy nem bújik össze a babával, hogy nem foglalkozik eleget vele. Máshogy is lehet kontaktba kerülni...

Lehet, hoyg egy szoptató anya az első évben a legjobbat adja a gyereknek kajából, aztán az elkövetkezendő 17 évben pedig siralmasan megbukik nevelésből... És nem egy ilyet láttam.

Ráadásul, ha elolvastátok, a kérdező nem buliba akart elmenni, hanem a 6 hetes kontrollra...

kérdező: ha nem bírod így, próbáld ki a 3 óránkénti szopit. Ha 1 óra múlva enne, akkor adj neki vizet. Még éhes nem lehet. Ha folyton eszik, akkor sosem üres a pocija, és csak fájni fog neki.

Sziasztok :) Ma én is kiakadtam...front van...két hetes kislánykám reggel hattól folyamatosan cicin lógott, egészen este nyolcig. Se evés, se alvás, se főzés, se semmi. Este nyolckor már pityeregtem egy sort, pedig nem vagyok "kezdő", a nagyobbik lányom három éves koráig szopizott, és neki kicsi volt a gyomra, így hat hónapos koráig óránként evett...éjjel nappal. A kicsi ehhez képest egy álombaba, mert három órákat simán kibír, éjjel is, így tudok aludni, nem hasfájós, nem sírós, de ez a mai nap több mint durva volt.

A kérdezőnek: Lesznek rázós időszakok, de az biztos hogy egyre könmnyebb lesz :) Pár hét múlva már mehettek hosszabb sétákra is, ne add fel mindjárt az elején. Az első lányommal sokat kínlódtam, de mindenképpen szoptatni szerettem volna, mindig az tartotta bennem a lelket, hogy csak fél évet kell kibírni, utána már lassan eszik mást is. Neked még öt hónap:)

Az utolsó válaszolóval nagyon egyet tudok érteni, bennem is ez tartotta a lelket az elején, hogy már csak 6 hónap, annyit biztos ki kell bírni, de bíztam benne, hogy előbb utóbb egyébként is könnyebb lesz. Nekem ma 8 hetes a babám, és én is hol szenvedek a bezártságtól és sírok olyan napok után amikor csak nyűgös, csak cicizik, én meg koszos vagyok, embert nem látok egész nap stb. De ez egyre ritkábban van, nemsokára majd sokat fogtok sétálni, az enyém pl. most már nem is a babakocsit szereti (sajnos) hanem a hordozókendőt, abban nagyon megnyugszik, én meg nagyokat sétálok vele, addig is edzek egy kicsit popsira :) Nekem nagyon nagyon fájt a szoptatás az elején, mindkét mellbimbómon cakkokban lógott a bőr, ki voltak repedve, a rosszabbik cicim még mindig ki van repedve, nem is tudom valaha begyógyul-e, ebben kétszer volt már gyulladás meg csomó is, de túl éltem.

Pár napja ugyanilyen gondolatok keringtek a fejemben mint neked, hogy bár inkább lettem volna pechesebb és ne lett volna tejem, akkor most az lenne, hogy 3-4 óránként ledöngetnék neki egy nagy adag tápszert, attól kiájulna, és nekem meg több szabad időm lenne, és nem igény szerint szoptatnám - egész nap jóformán. Erre mit ad isten, már el is kezdtem azt érezni, hogy apad a tejem... :( amitől persze borzalmas pánikba estem, fejni kezdtem szorgalmasan, sírtam, mert rettegtem attól, hogy elapad. De van szerencsére, és örülök, hogy megkaptam (magamtól) ezt a pofont, mert helyrerakott, és most megint fel vagyok töltődve, és igenis csak szoptatni akarok, dehogy adok én neki cumisüveget, isten őrizz. Azt szeretném, ha minél tovább lennénk így összebújva, mert nagyon jó.

Még 2-3 hét és mosolyogni kezd a babád, egyre több minden fogja érdekelni, jó lesz nagyon meglátod.

Bocs, ha hosszú volt, sok sikert!