Titeket is zavar, ha a család nem ismeri el a módszereiteket?

Értelek.

Hát, részben egyetértek, de csak részben. Apósod viselkedését nem tudom ennyiből megítélni, de szerintem sem annyira jó, ha sírni hagyjátok. Tudom, elhiszem, hogy nem sokáig, nem is végletekben gondolkodom én sem; de gondolj csak bele, a babád még nem ismeri az idő fogalmát. Neki olyakor-olykor a 2 perc is legalább annyira "ijesztő", "fájdalmas" lehet, mint a fél óra. Persze nyilván a több idő még rosszabb - de a kevés sem jó sajnos. Szerintem ez nem egészen így működik...

Tudom, sokan nem értenek ezzel egyet, de én legtöbbször azt látom, hogy inkább azért, mert félnek. Te is írod, nem akarjátok így elkapatni. Eléggé általános ez a vélemény - szerintem épp azért, mert sokan egyáltalán nem is próbálják ki az azonnali reagálást, csak azokból az esetekből vonják le a következtetést, hogy ez nagyon hátrányos módszer, ahol pont rosszul jött össze a dolog. Mert nyilván ezt a módszert is "el lehet rontani" és utána ezek az esetek lesznek a "leglátványosabbak"... Pedig nagyon sok minden van aközött, hogy ésszel de rögtön reagálsz a babád jelzéseire, és aközött, hogy okkal-ok nélkül minden nyekkenésre ugrasz és tényleg elkényezteted. - Utóbbi tényleg nem előnyös, ezzel egyetértek, apósnak sem kellene ezzel zavarni a babátokat (mert ez tényleg lehet zavaró, sőt). A piciknek is szükségük lehet néha arra, hogy magukban legyenek, vagy egyszerűen csak hagyjuk őket nézelődni, pihenni, elaludni stb.

De azt sem tartom jónak, hogy hagyjátok néha sírni, mondván, utána jobbat alszik. Nem mondom, hogy ez katasztrófa lesz a babátoknak, de nem hiszem, hogy akár érzelmileg, akár értelmileg előnyös a számára. Egyébként is, ha ismered a babád jelzéseit (gondolom, így van), jól el tudod azt dönteni, mikor van valóban szüksége rád. Az 1-2 nyekkentés, nyiffantás még tényleg nem ok arra, hogy mindig eldobd a fakanalat, de ha már sír (akkor is, ha csak kicsit, de ez már "rendes" sírás), arra szerintem igenis reagálni kell és hamar. Tudd, hogy neki jelenleg még ez a leghatékonyabb kommunikációs eszköze - ha nem reagálsz rá megfelelően, az olyan, mintha nem hallanád/hallgatnád meg, amit mondani akar. Ez pedig nyilvánvalóan nem jó.

Nem tudom, pontosan hogyan zajlik nálatok az élet és egyébként sem akarlak téged kritizálni, remélem, tudod! :) De ha elfogadsz egy javaslatot, gondolkodj el ezeken a dolgokon, hátha van benne olyasmi, ami akár a javatokra is válhat. Ha gondolod, beszélhetünk erről itt is vagy privátban, ha érdekel valami. Én úgy gondolom, hogy mielőtt eldönteném, mit nem választok, megpróbálom megismerni, hogy az valóban miről is szól; hátha menet közben kiderülne még valami fontos. Úgy érzem, a te/ti elgondolásotokban is van/lehet még pár olyan részlet, ami talán nem annyira "tiszta", egyértelmű, esetleg téves közfelfogásból táplálkozik. Nem győzködni akarlak mindezzel, csupán egy lehetőség, amivel élhetsz, ha szeretnél. :)

Én kötődően nevelem a 3 éves lányomat és mindig igyekszem azonnal reagálni a jelzéseire, úgyhogy első kézből (is) tudom, miről beszélek.