Titeket is zavar, ha a család nem ismeri el a módszereiteket?

Nagyon jól csinálod, és biztos, hogy nagyon le tudja törni az embert, ha a családtagjai ilyen módon a lelkébe taposnak, megértelek.

Szerintem felesleges is őket győzködnöd, tedd, ahogy jónak látod! Sokan nem ismerik el a szoptatás körüli dolgok igazságtartamát, mondanak mindenféle butaságot, ezekkel nem kell törődnöd!

Én kezdettől nem engedek beleszólást ilyesmibe, de nekem amúgy is normális a családom. Amikor úgy gondoltam, elvonultam vele és megetettem. Soha, senki egy árva bántó megjegyzést sem tett erre. Semmi másba sem szóltak bele, azt etettem és itattam vele, amit akartam. Cserébe, ha a nagyszülőknél van a gyerek, akkor ők is azt adnak neki, amit akarnak. Nem fogom letépni a fejüket azért, mert adnak mondjuk egy szelet csokit neki.

Egy-két kedves szó jól esne? Én olyan típus vagyok eleve, hogy ha valaki a saját házamban így viselkedne velem, megmondanám neki, hogy kívül tágasabb és majd akkor jöjjön, ha tud normálisan viselkedni. Ha erre nem képes, akkor inkább hanyagoljuk egymást. Mégis miért tűröd ezt el tőlük? Ha te nem állsz ki saját magadért, senki sem fog!

Szerintem majdnem minden Anyuka kerül ilyen helyzetbe.

Szomorú hogy így viselkednek a rokonok,de szerintem ne foglalkozz velük.Arra gondolj hogy neked és a babának így a jó,mondjon bárki bármit.

És ha a párod tenne rád pozitív megjegyzést a rokonok előt?

Pld.:annyira büszke vagyok a feleségemre/páromra amiért ilyen ügyesen csinálja a dolgát ...

4 gyerekes Anyuka

Azt sose várd, hogy valaki a családból megdícsérjen, hogy mennyire jól csinálod. Én azt tapasztaltam, hogy az idősebb generációnak, ill. azoknak a rokonoknak, akiknek már van gyerekük, teljesen természetes a baba, és az, hogy az anyukája ellátja őt. Ha belegondolsz, nincs is ebben semmi extra, megszülted, szereted őt, gondoskodsz róla. NEm kell ezért semmiféle dícséretet várni!

A másik: ne menj bele a játékukba. Ne magyarázkodj!Ha azt mondják, minek vitted szoptatni, hát nem is volt éhes, bólogass és kész. A szobából nem rántanak vissza, nem? de ha nekiállsz a szoptatás hogyan s mikéntjéről kiselőadást tartani, akaratlanul is nevetségessé válsz.

Ne foglalkozz velük. Ha hülyeséget mondanak, hümmögj, aztán kész. Ha látják, hogy nem találnak rajtad fogást, le fognak szállni rólad.

egy éves kisfiú anyukája (engem MÁR nem zaklatnak:))

Szerintem jók a tippek, amiket feljebb írtak a lányok. Főleg a párod nyilvános dicsérete és a süket fül tetszett nagyon. :)

De egyébként megértelek. Én mondjuk nem voltam ilyen helyzetben szerencésre, de nem is szeretnék.. lehet, én is leosztanám őket párszor.

Nekem mondjuk másik módszerem van, amikor engem kezdenek ki néha: azt mondom, hogy tanácsadónak készülök - és rögtön csöndben maradnak. Leendő szakival nem tanácsos kötözködni, ugye. ;) (És ez esetemben még igaz is.)

Nálunk is ugyan ez a helyzet a szüleim és én köztem. Hazajöttem a kórházból, nem akartam cumira szoktatni a fiam. Sőt segítséget sem akartam, mert első pár nap úgy akartuk a párommal, hogy mi szokjunk hozzá. Anyukám addig addig nem hagyott, hogy belementem. 5 napos volt a fiam, amikor sírt, s szájába nyomta a cumit. Nem örültem neki, de csak magyarázkodott, s ha tetszett nekem ha nem a szájába nyomta a cumit. Majd jött a védőnő, aki helyeselte anyukám ötletét. Inkább a cumi mint akeze. Aztán cumizavaros lett. Feéhoztam nekik, nem hitték el, adjam csak a cumit neki. MAjd felhívtak, hogy olvasták neten, mert a fiam szívbeteg, s rákerestek, hogy milyen műtét is fog rá várni, s azt dobta ki, hogy azok a babák akik tüdőérszűkülettel születnek, azok szoktak a mellen hisztizni szopi közben, s eltolni maguktól. Hiába mondtam, én ennek utána olvastam, s ez a cumizavar. S kinevettek. Aztán ha elkezdem magyarázni, kinyomják a telot, pedig tudják h jól felhuznak ezzel. Utálom ha rám nyomják a telot, ha valamit el akarok mondani vagy azt csinálják, hogy nem hagynak békén ilyen meg olyan vagyok, semmit sem mondhatnak, többé nem jönnek, nem vagyok a lányuk stb. S 1 nap se telik el, s kezdik elölről.

Vagy ha jönnek após miatt nem tudjuk elhelyezni őket, mert csak a fiam születésekor aludhattak fent, a mi szobánkba meg nem férnek el. Összesen, mivel messze laknak, max 2 órát tudnak velünk lenni, s hiába próbálom úgy összehozni, hogy kicsit hamarabb etetem a fiam, mire itt vannak, akkor ne kelljen, de hozzá akarok alkalmazkodni, s nem mindig jön össze, vagy pl. minden délben szopi után pihizik. Apám azt vágja a fejemhez, direkt úgy etetem, s direkt akkor altatom. Ja, s én pl. nem szoktam altatni, mivel cumi nélkül nem tud meglenni, mert após is, aki velünk él, állandsóan, ha nem vagyok a szobában, bejön s ahelyett h beszélne hozzá, szájába nyomja a cumit. Úgyí altatom, szájábs a cumi vagy ha mellemen elaludt, akkor csak lefektetem az ágyunkra vagy az ővébe, s magától szokott aludni. HA itt vannak, apám felkelti, nappal nem kell aludnia, s éjszaka nem fog. Ezzel a kifogással. Ha egész reggel nyügös volt, örültem h elaludt, s pont úgy jönnek, apám felkelti, s én vagyok a sz@r alak, hogy ki akarom sajátítani a gyerekem, s örülnék, hogy szeretik, enm úgy mint a másik nagyapja, vagy azzal jönnek, a másik éjjel nappal láthatja, s ők meg nem. S hogy milyen egy sz...ét vagyok. S még sorolhatnám. Ja, s hagyjam sírni, s kelltsem fel ha nappal elalszik, mert a sírástól kitágul a tüdeje, s nem kell majd műteni.

Utolsó, ez nagyon durva!!! Hogy bírod??? Fú, én aztán mindenkit elküldenék de kutya messzire! (Én anyósom is hasonló kicsit, csak ő nem százas a tetejébe...) Ezt velem senki se merné/tudná megcsinálni, az hétszent! A saját szüleimet is helyre rakom ilyen téren, ha kell.

Ha az én gyerekemről van szó és a saját elképzelésemről (hogy neki hogy a legjobb), nincs se isten, se ember! Csak egyszer próbálná valaki felébreszteni, amikor én nem akarom...

Húúú, de fölment bennem a pumpa!!!