Titeket nem tesz tönkre lelkileg, nem zavar össze elmeileg ez a szoptatás mizéria?

Nyugodtan mondd meg a parancsoló(k)nak, hogy hagy tudd már mennyi tejed van és a babádnak is te érzed ösztönből mennyire van szüksége! Amint kizárod a zavaró tényezőket, újra magadra találsz. Szólj a férjednek, hogy segítsen.

Kitartás, ügyesen!

Szia!

Én mindenkinek azt mondom, hogy nekem nehezebb volt megtanulni szoptatni, mint maga a szülés.

Nagyon sok türelemmel sikerült.

Engem az bosszantott, ha beleszóltak: miért ülve szoptatsz?; miért nem a másik kezeddel fogod a baba fejét?; miért használsz párnát?; ne ebbe a székbe ülj, hanem abba!; blablabla....

Most 3 hónapos a babám és már nagyon profin csináljuk mind a ketten! :)

De igen, az elején tönkre tett:)

Mindenki mondta hogy a szülés nehéz, de azt senki, hogy a szoptatás is:))

Csak bimbóvédővel tudtam szoptatni az elején, de úgy is nehezen ment,konkrétan folyt a vér a mellemből, még védővel is!Nehéz volt nagyon, sokszor sírtam miközben babám szopizott!

Húgom folyton nyomta, hogy dobjam ki a védőt, nem jó azzal szoptatni, lehet még nehezebb lesz, de megtanuljuk,anyum is mondta, hogy szokjak már le róla...nehéz volt, nagyon nehéz.DE belejöttünk!

Írod, hogy kapsz tanácsokat, így nem írnék sok "okosságot", csak a kérdésedre válaszolok.Totál kivoltam az elején!Annyira,hogy folyton kapargáltam az arcom, egy pattanást sikerült annyira elkapargásznom az idegeskedéstől, hogy most, 8 hónappal a szülés után még mindig durva hege van, bekeményedett rajta a bőr....most kezelem, hogy végre elmúljon.

Ha mégis megengedsz egy tanácsot:Vedd lazán, amennyire csak tudod!Nem számít semmi, csak hogy babád jól legyen!!!!:)

Sok sikert, bele fogtok jönni!Nekünk már sikerült elhagyni a védőt(nem erőszakoskodtam, fiamnak nem kellett egyik napról a másikra)és azóta is szopizik fiam:)

de, még a szülés előtt igen, tökre aggódtam, mi lesz a szoptatással. végül sürgősségi császárom lett, a tejem pedig majd egy hétig nem indult be. és magam sem tudom miért, de innentől kezdve, mikor már a kezemben volt, épen, egészségesen, magasról lesz@artam mindenki véleményét. szoptattam igény szerint, naponta 6-7x, ha nem volt elég, kapott tápszert, 2 hónapig fejtem is (utána abbahagytam, mert egy decivel nem lett több tejem és én nem voltam hajlandó napi 2-3 órát elvenni magamtól és a gyerektől). 1 éves koráig szoptattam ezzel a rendszerrel, most mindjárt kettő, gyönyörű, makkegészséges, kiegyensúlyozott kiscsaj.

igen, az anyatej a legegészségesebb, amit kaphat, de ennél sokkal nagyobb szüksége van egy boldog, nyugodt anyára, azt ugyanis nem lehet pótolni. szerencsétlen barátnőm fél évig tiszta görcsben volt, mert neki is pótlást kellett adnia, csak nála sikerült a "jóakarók" agymosása és állandó bűntudata volt, idegbeteg lett teljesen, ezt perszer megérezte a kicsi is, ő is nyűgös volt, sírós, gyakran éhes is, mert az anyja inkább 2-3x az üres mellére tette, hátha van ott még valami... hát nem volt, a pici meg üvöltött az éhségtől. aztán kb. fél év után elege lett, elhajtotta az okoskodókat, áttértek a tápszerre, azóta kisimult ő is és a pici, egészen más a kapcsolatuk.

úgyhogy a javaslatom: ne hagyd magad befolyásolni és csírájában fojtsd el az ilyen kritikákat, akár durván is, ha másképp nem megy.

Én az elsővel pont így voltam, mint Te, jött a sok jótanács egyik ezt mondta a másik azt, még a szakértők is mind mást mondtak én meg hallgattam mindenkire csak az ösztöneimre nem. Nem is tartott sokáig a szopizás, a gyerek 3 hónaposan megunta, de már 2,5 hónaptól kapott tápis kiegészítést. UTána fejtem neki!

Na a másodiknál már megfogadtam hogy senkire nem hallgatok, csak magamra! Meg is lett az eredménye, 5 hónapos kizárólag anyatejes.

Ne hallgass senkire, csak az ösztöneidre. Érdemes sok mindent meghallgatni, ami számodra fontos azt kihámozni belőle. Nincs két egyforma baba, mindnek mások a szokásai, van aki 2 óránként eszi, a másik megelégszik a 4 óránkénti kajával. Nem gépek ők, hogy mindent a könyvek szerint csináljanak. Figyeld a babád és magadat és nem lesz gond!

Kitartás Nektek!

Az túlzás , hogy tönkretett lelkileg, gondolom te sem egészen így értetted. De az tény, hogy nem egyszerű, főleg ha az ember méricskéli is a szopizott mennyiségeket. Én 2 hónapja szültem és csak most jöttem rá, hogy eddig nem a legjobb technikával szoptattam. Eredmény egy bedurrant mell, amit szerencsére sikerült kimasszíroznom még mielőtt nagyobb baj (mellgyulladás) lett volna belőle, plusz ami még fontosabb: egy totál elégedett pofika, akin látszik hogy végre igazán sikerült megtömni a kis bendőjét (160 ml-t kiszopizott a jó technikával, előtte inkább 100 körül szokott enni). Na ez az, ami igazán fontos!

Nyugi, nálad is minden rendeződni fog, ne félj kísérletezgetni és ne legyen bűntudatod ha olyasmi történik ami nem volt benne a tervben. Pl én is kénytelen voltam 1-2 alkalommal tápszerrel megkínálni a babámat, amikor nagyon keservesen sírt és sehogy nem jött a tej.

Érdekes, engem egyáltalán nem a környezetem nyomása stresszelt, hanem én saját magamat. Nagyon akartam, nagyon jól akartam csinálni és nagyon nem ment, mert fogalmama sem volt róla, hogy mi hogyan működik. Szóval engem nem a kívülről jövő dolgok zaklattak (bár én is kaptam egymásnak ellentmondó, sőt, kfiejezetten káros tanácsokat is), hanem az, hogy képtelen voltam rendet tenni a káoszban.

A baj ott kezdődött, hogy pont az első értékes hetek alatt szalasztottam el a lehetőségét annak, hogy megismerjem a lányomat (sajnos időhöz kötötten kezdtem szoptatni) és így nem alakult ki köztünk semmilyen kommunikáció. Emiatt aztán állt a bál, az önbizalmam elveszett, összevissza kapkodtam és egyre lejjebb csúsztam a lejtőn.

Végül aztán pár apró külső jel hatására saját magamat húztam ki a gödörből: elkezdtem megtanulni, mit jelent az egész szoptatás. Olvastam, gondolkodtam, kipróbáltam, következtettem. Hosszú-hosszú hónapok nagyon komoly munkája kellett hozzá, míg kijavítottam a korai hibákat, de végül sikerült.

Az egyik legmeghatározóbb élményem az volt, amikor egyszer (sokadszor) kikészülve leültem a szoptatós fotelba és azt mondtam magamnak: ha annyi anyukának sikerül, akkor nekem miért ne menne? Mi az, amit ők másképp csinálnak? Az, hogy ők természetesnek veszik a szoptatást. Nem komplikálják túl (mint én addig), csak teszik a dolgukat. Szoptatnak, ha arra van szükség és figyelik a baba jelzéseit. Ennyi.

Ez most így nagyon profánul hangzik, de több év után már biztosan tudom, hogy tényleg ennyi az egész. Ennyi - csak azért olyan nehéz ezt a "keveset" is megtenni, mert mi mostani anyukák már olyan világban nőttünk fel, ahol ahhoz szoktunk hozzá, hogy minden marha bonyolult és ezért mindent meg kell magyarázni. Hát a szoptatásban valójában nem (kellene). Egyszerűen csak csinálni kéne, érzésből, ösztönből; mert az ösztön mindenkiben megvan, csak esetleg jó mélyen elásva. - De nem, a mai anyuka tökéletesen akarja csinálni, mert mások és ő is ezt várja el magától. És ráadásul még érteni is akarja azt, amit csinál. Szóval szépen túlbonyolítjuk a dolgot.

Hát szerintem ezért zavarodunk össze. :)

Szia!

Eleinte nekem is jószándékúan segíteni akart anyósom. Megköszöntem és közöltem, hogy szoptatásnál max. hárman lehetünk a szobában: Baba, Anya és Apa. Ha segítség kell, majd kérek.