Mi a véleményetek a hosszú évekig tartó szoptatásról?
Köszönöm a sok-sok választ! Én nem vagyok egy gyakori kérdező-válaszoló, ne is próbáljatok meg felismerni. :) Illetve nem azért tettem fel a kérdést, hogy vitát keltsek, elvégre úgy sem tudunk beleszólni egymást dolgaiba. :)
Másfél éves a gyermekem, nemrég fejeztük be a szopit.
Úgy látom, az anyák két táborra szakadtak. Az egyik rossz szemmel nézi a hosszútávú szoptatást (de nem teszi szóvá, csak ha külön kérdezik, mint én :D), a másik büszkén világgá kürtöli, hogy még a 4 évest is szoptatja (ha kérdezik :D).
Valóban mindenkinek magánügye, meddig szoptat.
Én szintén rosszul vagyok, ha elképzelek egy 3 évest szopi közben, bocsátassék meg nekem. S mivel pont most vagyok túl a elváláson, nagyon is magam előtt látom, milyen lett volna később is szoptatni. Badarság azt mondani, hogy aki nem szoptat egy 2-3-4 éveset, az el se tudja képzelni. Hát dehogynem. A 3 éves, aki tökéletesen beszél, szobatiszta, okos, oviba jár, és 2 villás étkezés közt az anyja mellét piszkálja, nekem sok. Intim, hát persze. Szép is, hát persze. És amúgy a környezet mit szól hozzá? A férj például? Mélyen hallgat, és büszke az anyára? Talán ősapa? Olyan nincs... Olyan nincs, hogy mindenki odavan az évekig szoptatásért. És szerintem nem véletlenül...
Igen, folyton azt kell mondani, hogy mindenkinek maga ügye. :) Mindenki megoldja házon belül. De akkor maradjon is ott... Nem az, hogy sokan büszkén hangoztatják, s egyenesen várják a kritikát. Mert én sajnos ezt látom.
Amúgy nálunk elválasztódás volt, nem elválasztás. Gyermekem megelégelte, és sírás nélkül lemondott róla. Azóta átalussza az éjszakákat, még fogzáskor sem ébred meg, pedig nagyon nyűgös, vagy ha megébred, sokkal könnyebben visszaaltatom, mint mikor majd leharapta a fél bimbimet. Sokkal többet eszik azóta, és azóta egyedül eszik az asztalnál is, kanállal, villával. Már gyerekkoromban, mikor semmifajta gyermekkondozásos témában nem voltam jártas, akkor is úgy gondoltam, a szoptatás addig helyénvaló, míg a gyermek nem beszél és önállótlan. Én az 1 évet célóztam meg. De mivel igény szerint szoptattam, s az anyatej jótékony hatásai mellett, és a sírni hagyás ellen vagyok, kivártam, míg magától elválasztódik. :) És hála az égnek ő is úgy gondolta, hogy már nincs szüksége rá, babából kisgyermekké cseperedett, akinek jobb dolga is van, mint utánam vágyódni. Kapcsolatunk ugyanolyan bensőséges, semmi nem változott.
Vajon a tápszeres és szoptatók között is vannak nézeteltérések? Az is olyan felesleges, mint ez a szóváltás, amint most én indítottam... :(
De kíváncsi vagyok mások véleményére, és abszolút nem kezdenék személyes vitába egy sokáig szoptató anyukával sem, mélyen belül büszke vagyok rájuk, mert nagyon jó dolog amúgy, hogy ilyen gondoskodóak. Ez csak egy plusz a gyereknek. :)
Van abban igazság, hogy addig kell szoptatni, míg mindkét félnek jó. Ha egyszer a gyerek még igényli, és az anya sincs ellene, akkor ebbe nem érdemes beleszólni. :)
De maga a véleményalkotás, az mindenkinek maga joga, és nem sértegetni akar vele másokat, csak ő nem csinálná úgy, én pedig ezt kérdeztem. Hogy vajon vannak-e még olyan "konzervatívak", mint én, hogy nem engednek ennek az új hóbortnak, ami bizony rohamosan terjed, terjeszti az lll, a who, elválasztásról cikket már nem is írnak. Tessék megvárni, míg a gyerek ráun. Persze, régen is volt ilyen, meg a jövőben is lesz, de az átlag akkor sem nézi ezt jó szemmel, még ha nem is mondja ki. Azért jó, hogy legalább itt el lehet mondani a véleményt. :)
Köszönöm mindenkinek! :)
Most olvastam bele az első oldalon linkelt kérdésbe-válaszokba. Hú, ott aztán volt galiba...
Valaki írta ott, hogy az nem ciki, mikor a 4 éves még cumizik? Na hát igen, az is pont ilyen furi, az se mondjon akkor már semmit se. :)
Az én gyerkőcöm magasról tett a cumira és a cumisüvegre is, rajtam kívül semmit nem vett a szájába, se koszt, se rágókát. De már én se kellek neki, van helyette két kis keze meg kanala, villája. :)
Én a vigaszszopit sem értem... Az én babám miért nem sírt soha oltás után, pottyanás után, bármi után szopiért? Egy nagy gyerek meg pláne miért kér cicit a rendelőben? Itt látszik, hogy bizony valami már nincs rendben a gyereknél. Valóban máshogy is meg kéne már tudnia vígasztalódni... Még ha ez egyedi eset is volt, akkor is bizony ez már kínosnak kéne hogy legyen, legalább az anyának.
Hát most ilyen ősanyás-nomádos szelek járják, a mei-taiok sorra készülnek, mindenki puttonyozik, aki azt hiszi, ettől lesz igazán jó anya. De közben ezzel egy trendet követ, valljuk be. Próbáltam beállni a sorba, nem sikerült. Már ott elbuktunk a gyermekemmel, hogy olyan pukkandúr mint én, jobban szereti a maga útját járni, esze ágában nem volt hozzámdörgölőzni, míg elmentünk vásárolni. Ő igazi babakocsis gyerek. :) És se az ujját, se a cumit nem szopizta, semmi vigaszkütyüje nincs. És engem sem használt annak. Tipikusan evéshez kellettem. :) És ha jobban belegondolunk, ez az elsődleges funkciója, nem igaz? Nem véletlenül változik az összetevője a hónapok során. S mikor már mindent eszik, bizony eljön az ideje, hogy új szintjére lépjenek az anya-gyermek kapcsolatnak. A gyerek bízzon az anyjában és szeresse, a melle nélkül is.
Még akartam valammit írni... :)
Ja, oda akartam egy kiegészítést, hogy van ez az ősanya hullám a mei-taijjal, semmi baj a trendekkel, az ember szeret sorban állni, népszerű dolgokat követni, attól még ugyanúgy figyel a gyermekére, én is mindent megteszek érte, aki 1 hónap után eladtam a hordozómat...
A gyermeknevelés nem a szoptatáson áll, vagy bukik. A tápszeres kisbaba is ugyanolyan édes kis falatka, még ha az anyukája nem tud, vagy nem akar is szoptatni. A lényeg, hogy a gyermekkel korához méltóan bánjanak, fejlesszék, gondozzák és szeressék. De a 2 éven túli szoptatás a megszokáson kívül bizony semmi fejlődést nem szolgál, ezt azért valljuk be még... És csak ezért mondják sokan, hogy felesleges 1-1.5-2 év után szoptatni. Mert egyszerűen felesleges, hisz a gyerek már egyedül is él, virul. Én is marha büszke voltam, hogy fél éves koráig csak és kizárólag a tejem hízlalta gyermekem, addig volt kis dundibundi. Aztán szépen átvette a tejem helyét a rendes étel, akkor arra voltam büszke, hogy végre mindent eszik, s ez a normális, hogy lecseréli az anyát a való életre, már nem kellenek pátyolgató melles tejcsik az életbenmaradáshoz.
Hát, azt hiszem amit akartam, leírtam, mégegyszer köszi, hogy elmondtátok gondolataitokat. :)
És örülök, hogy itt nem lett olyan mérges a hangulat, mint az előző kérdésnél... Remélem ezután sem lesz az.
válasza:Kedves Kérdező!
Én linkeltem be a kérdést, amin még te is fennakadtál a hozzászólások miatt.
Megengedsz nekem még néhány megjegyzést?
Azt írod, trend, divathullám. Lehet, hogy igazad van, bevallom, ennek nem jártam utána. Egy azonban biztos: én nem ennek a trendnek lettem "áldozata", hiszen a történetem 12 éve kezdődött, amikor még vívnom kellett a védőnővel, had ne adjak a gyereknek 3 hósan főzeléket.
Ezt az ősanya dolgot én sem értem, és mivel nem látom a lényegét, nem tartom magam annak. Én nem eldöntöttem, hogy most aztán 4 évig szoptatok, hanem így hozta élet. Első gyerekem 6 hósan elválasztotta magát, bármit tettem, a 40 fokos melegben nem akart szopni. A másodikat én választottam el 8 hónaposan a húga születése előtt. Aztán megszületett a kislányom, aki teljesen más volt. Már a hozzátáplálás is nehézkes volt, majdnem 1 éves koráig csak anyatejet fogadott el. Ha megvontam tőle, akkor sem evett mást, képes volt órákig éhesen vergődni. Akkor azt mondta a gyerekorvos, ne kínozzam. Súlya, vérképe rendben, neki egyszerűen erre van igénye. Hát szoptattam tovább. Persze aztán elkezdett enni, de továbbra is igényelte az anyatejet. És mivel akkoriban sem az orvos, sem a környezetem nem ítélte ezt el, folytattuk 4 éves koráig.
Ritkán vittük ki ezt a házon kívülre, Ő is érezte, tudta, hogy ez a magánügyünk. De egy kerti partin, vagy hosszú túrán fáradtan bebújt a pólóm alá. Nem levetkőztetett, nem követelőzött, KÉRT. Diszkréten csináltuk, és merem remélni, a barátaim nem hazudtak hosszú évekig a szemembe azzal, hogy jól van ez így.
Én csak most, ezen a fórumon találkoztam először ezzel a fajta elutasítással. Még most sem értem, miért van ez. Számomra szép, és boldog időszak volt. És mivel, ha kellett 2-3 napig is elvolt nélkülem, a kellő szabadságom is megvolt. Járhattam a főiskolára, vagy éppen ahová kellett. A lányomnál nem okozott törést, amikor véget ért. Most 12 éves, kiegyensúlyozott, kedves kiskamasz. Nem lett jobb attól, hogy sokáig szopott, de meg vagyok róla győződve, a jelleme sem torzult tőle. Nyitott, bármit megbeszél itthon velünk, és úgy látom, korának megfelelően kezeli a nőiességét, emberi kapcsolatait. Még azt sem fogom a hosszú szoptatásra, hogy ennyire jó természete van, hiszen a tesói is ilyenek. Nálunk talán a testvérek egymásra gyakorolt hatása formálta Őket ilyenné.
Azt kérdezed, mit szólt ehhez a férjem? Meg hogy ősapa-e? Számára is természetes volt, olyannyira, hogy nem is volt téma ez közöttünk, és nem, nem ősapa. Egy motoros rocker srác, aki imádta a gyerekeit. De Ő a vadabb, belevalóbb dolgokban volt inkább a partnerük.
Azóta született még egy lányom, aki nagyon nem szeretett szopni. Bántott a dolog, de 7 hós korában végleg felhagyott fele (addig is nehézkesen ment), és én nem erőltettem. Most nyáron fog megszületni az öccse. Meglátjuk milyen lesz. Lehet, hogy nála is csak néhány hónap jut, de én nem fogom elutasítani, ha tovább igényli.
Lehet másként gondolkodni, mint én. De kikérem magamnak az undorító, gyomorforgató, szánalmas, beteges, pedofil jelzőket!!!!
válasza:Még valami eszembe jutott: amikor egy 3-4 éves gyerek a bevásárlókocsiban állva szopik egy üzletközpont közepén, vagy ordítva cincálja ezért az anyját, az nem szoptatási, hanem nevelési kérdés. Neveletlen gyerek, következetlen anya. Nálam ugyanaz a kategória, mintha ugyanezt a hisztit az édességért, vagy bármi másért csinálná. Egyik sem helyes. Nálunk például minden gyereknél szabály volt, hogy csak fizetés után, a bolton kívül lehet kibontani a túró rudit, mint ahogyan az is szabály volt, hol, és milyen körülmények között szopunk. Következetesség, nevelés kellett hozzá. Ezekre van szüksége a gyereknek ahhoz, hogy megfelelően fejlődjön a személyisége, és nem utolsó sorban, hogy ne kergesse őrületbe a családját.
De nem tudom elítélni azt az anyukát, aki egy intézmény szoptatós szobájában teszi mellre a - mindegy mekkora - gyermekét. Mert annak ott a helye.
Teljesen igazad, milyen korrekten írod! :)
Te hallottál ilyenről, hogy a bevásárlókocsiban állva... Te jó ég. :( Én is kikérném magamnak az ilyen jelzőket. És azt is elhiszem, hogy a gyermek tovább igényli a jót, gyereke válogatja. Elhiszem, hogy bántott, mikor maguktól elválasztódtak még 1 éves koruk előtt. :( Hát neked akkor mindenben volt részed. :) Igen, régen mást mondtak, mint most. De most hidd el, nagyon sok ebben az egész témában a külső hatás. Nagyon sokan azért tesznek dolgokat, mert más azt helyesnek tartja, és szeretnek libasorba állni. Ha valaki már a szülés előtt eldönti, hogy legalább 3 éves koráig akarja szoptatni a gyermekét, ott bizony ez is benne lehet. Szerintem.
Biztos vagyok benne, hogy ha annak idején, a pozitív teszt után nem olvasgatok annyit a neten, feleannyit nem tudnék a szoptatásról, és szoptatási szokásokról, mint most. Olvasok régi-új könyveket, egészen más vélemények voltak régen. 3 hónaposan főzelék, ne is mondd. :(
Hát minden kornak meg van a maga szelleme... :)
És vannak, akik azért tesznek dolgokat, mert maguktól látják azt helyesnek. Mint te. Nem azok, akik versenyeznek, hogy ki szoptat tovább... Meg a korai bilireszoktatás, meg az én gyerekem a legszebb a világon és társai. Az anyukák közt versengés van, talán unalomból, talán mert ettől érzik magukat modernnek, haladnak a korral... Aki hírdeti az igét, hogy milyen jó sokáig szoptatni, az nagyon unatkozhat... Ha ehhez társak kellenek neki, akik megerősítik benne, hogy helyes, amit csinál... Mert van, akik valóban magánügyként kezeleik, aki viszont kirakja a képét a gyerekének, hogy na ő szopizik már 4 éve, az már nekem kínos.
válasza:Így van.
Az én kicsim se volt rá készen, míg meg nem jött az étvágy ahhoz, amit mi eszünk. Akkor egyik pillanatról a másikra minden szopit elhagyott, és csak reggel-este kellett. Addig meg 2 óránként vagy sűrűbben kapaszkodott, hogy szopizni szeretne. Meg éjszaka is elég gyakran.
Az 1 éves státuszon alig mertem mondani, hogy gyakorlatilag még mindig megszámlálhatatlanszor szopizik... És alig eszik mást... Aztán pár hét múlva már mindenevő lett. :)
Mindenkinek személyes dolga, ezért nem is szólja meg egyik ember a másikat nyilvánosan. De beszélgetni róla szerintem szabad. :)
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!