Mennyi ideig érdemes szoptatni?

Bírom ezeket a NYE-i vizsgálatokat, ahol anyu már pár hét múlva dolgozik.

A zsírban tocsogó sült krupmil, halrudacskákkal, vagy egyéb mirelite kaják 1-2 éveseknek biztos sokkal egészségesebbek.

Úgy látom, megint itt van az az anyuka, aki szerint a 2 hónapos gyerek legjobb tápláléka a tehéntej, és 8 hónaposan már mindent ehet, amit a felnőttek. :)

Nem kell vele foglalkozni.

Addig érdemes, amíg senkinek nincs terhére, amíg a baba, kisgyermek igényli, mindenkinél más szerintem.

Nálunk az első gyerek 11 hónaposan magától szokott le, a második 3 éves kora után, a harmadik pedig még aktívan és lelkesen szopizik. 2 éves.

Az állatokhoz én azért nem hasonlítanám az embert. Ők megeszik a saját ürüléküket, és van hogy megölik a saját csemetéiket. :(

Kedves Sokáig Szoptató Anyukák! Nagyon jó nektek, hogy megtehetitek, hogy volt/van annyi tejetek, hogy tápláljátok a babátokat akár élete végéig. De nem kell lenézni, sem depresszióba kergetni azokat, akik ezt nem teszik. Vagy azért, mert nincs elég tejük (császár, nem megfelelő kezdés, stb) vagy egyszerűen nem akarják mászó, evő gyermeküket a mellükre tenni. Én ugyanannyira vagyok nő és feleség, mint anya. És nem fogom a cicit erőszakosan követelő két évesemnek alárendelni magam. Mert én ezt látom a környezetemben, lökdösődő, cicit követelő gyerekeket. És igen, önző vagyok, mert úgy gondolom, hogy a baba jött a mi életünkbe és nem fordítva. Imádom őt végtelen szeretettel és megadok neki mindent, amit én jónak látok. Nem halrudat és zsírban tocsogó sült krumplit (ott a pont ugye szarkasztikus anyukák). Én úgy tervezem már most, hogy fél évig szoptatok, de utána én leválasztom a babám. Mert már most hiányzik a "normális" életem, a férjem és a szenvedély, a sport, a szabadság. Mert ez is én vagyok a gondoskodó anya mellett! És így is leszek teljes értékű anya, aki tűzbe menne a gyerekéért, imádja és mindent megad neki.

Kedves utolsó válaszoló, az előtted író anyuka vagyok!

Nem kell általánosítani, mert nálam nem téma soha, hogy sokáig és sikerrel szoptattam, szoptatok. Sokan nem is tudják, el sem hinnék, nem is reklámozom, mert volt, aki azt mondta, olyan sovány vagyok, hogy nem is tudok szoptatni...

Mi is kapunk hideget-meleget, elhiheted. Én havonta egyszer lesek be a szoptatás témakörbe, mert itt mindig ez megy. A jó tanácsot nem fogadják el sokan, és folyamatosan lepontozzák, leszólják az embert.

Mindenkinek magánügye, meddig szoptat. De a tápszerező, vagy szoptatást-ellenző, és ez nem mindig ugyanaz!!!anyukák meg a sokáig szoptatókat szólják le. Az sem kellemes érzés ám...

Nem tudom.. ti hogy csináljátok, kedves Sokáig Szoptató Anyatársak, hogy x évig tartó szoptatás mellett is meg tudtok maradni nőnek, feleségnek, barátnak stb.?

Nem mindig könnyű, ezt elismerem:), de nem úgy látom magamon, hogy lehetetlen lenne.

És ezt nem szarkasztikusan írom, komolyan, de nem gondolom, hogy a kettőnek ki kellene zárnia egymást, sőt!

Mindenki más, máshogyan érzi jól magát, persze. Ezt senki nem vitatja. De mindig ledöbbenek, amikor egyesek komolyan azt hiszik, hogy "ilyen állapotban" az ember teljesen elveszítené önmagát. Én ugyanaz a nő vagyok, mint a gyerekem előtt - vagyis, inkább úgy gondolom, sok szempontból (remélem) jobb lettem. Anyává váltam és ez rengeteg dolgot megváltoztatott bennem. De sok régebbi szokásomat, vágyamat stb. ugyanúgy tartom ma is, mint előtte. Én azt vallom, hogy ez nem vagy-vagy kérdés, hanem is-is!

Anyaként muszáj, hogy az ember egyes dolgokat máshogyan lásson, máshogyan értékeljen, mint korábban, különben nem történik meg az a bizonyos szülővé válás. De ez a plusz felelősség, plusz bölcsesség jó esetben azt a képességet is magával hozza, hogy az ember képes lesz szintetizálni a régi és új dolgait. Hogy képes meglátni és megérteni, hogy mi az, ami továbbra is működhet, és mi az, amin már módosítani kell. És ha ez sikerül, akkor az ember eggyel magasabb "szintre" lép.

Szóval én szemszer nagyon nem tartom helyesnek, amikor valaki körömszakadtáig ragaszkodik a korábbi életéhez a gyerek születése után is, mert egész egyszerűen többé nem lesz semmi ugyanaz, ugyanolyan. És ezt nem én mondom, hanem szimplán így van. Sokkal előnyösebb szerintem, amikor valaki meg tudja látni azt, hogy hol és min kell változtatnia ahhoz, hogy továbbra is mindenkinek jó legyen - de jóideig mégis a gyereknek legyen a legjobb. Mert hiszen ő az közülünk, aki a legkevésbé tud még alkalmazkodni. Majd idővel...

Most ezzel kicsit elvittem a témát és nem is konkrétan bármelyikünk ellen írtam mindezt(!), de fontosnak gondoltam leírni. Nem minősítés, elítélés, hanem vélemény.

Az pedig már külön téma lenne, hogy miért gondolják (éppen pont a fenti példában felhozott) emberek azt, hogy minden kétéves gyereknek szükségszerűen(!) üvöltve kell követelnie a szopit.... mert tényleg nem ez a "normális", a cél, de tán ez ellen az anyuka is sokat tehet ám...!