Hogyan tettétek túl magatokat azon, amikor kiderült, hogy nem tudtok már szoptatni?

szia! én is biztatni szeretnélek! tényleg próbálj kicsit lazítani, hátha nem apad el...

de a kérdésed az volt, más hogyan reagálta le. nos, az én fiam csak 1 hónapos volt, mikor már pótlást kellett kapnia. pedig 5 hétig mindent megtettem, egy gramot sem hízott. nem volt itthon mérleg, mert a védőnő azt mondta, az csak az idegeskedésre jó. én meg azzal álmodtam folyton, hogy a babám éhezik...aztán az orvosi kontrollon lecsesztek, hogy miért nem etetem a gyereket. jött a szopások mérése, max 40 milit tudott enni egy alkalommal!

ma már szépen fejlődik, de én még mindig hiányolom a szopit, mert közben teljesen elapadt. sokat ringatom, babusgatom, magamat próbálom kárpótolni... most 3 hónapos..

szóval dolgozok a lereagáláson :(

A kommentre reagálok még! Nem a cicitó

ől van rosszul csak nem dől neki a szájába a tejcsi ő meg éhes! Ne aggódj majd szépen nyugiba felszaporítod mondjuk úgy hogy 3 óránként szigorúan fejsz és majd nem fog sírni!

Szia.

Először is: Kívánom, hogy rendeződjön a dolog nálatok!

Én hasonlóképp jártam: a lányom épp betöltötte a 3 hónapot, mikor kb két hét alatt elapadt teljesen a tejem, pedig mindent bevetettem, amit csak a védőnő és a dokink javasolt. Ezután még 2 hétig tartott ki a fagasztóban lévő tej. Semmi nem használt: haberamnn-etető, medela szoptanít, homeo bogyók, teák stb.

Azóta tápszert eszik, és mostmár gyümipüréket.

Nehezen barátkoztam meg a ténnyel, de nem volt sok választásom. Ha az észérveket nézem, akkor nyilvánvaló, hogy ez nem akkora tragédia, mert az alap immunvédettséget megkapta már; imádja az új ízeket; nincs az állandó elkeseredett üvöltés a szopiknál; a szervezetét nem terheli meg a táp, jó az emésztése, kiegyensúlyozott, boldog baba stb. Az eszem ezt mind tudja, de a szívem mégis szomorú.

Van olyan, hogy nincs mit tenni. És ezt meg kell tanulni elfogadni.

Ugyan nem szoptatok, de a kapcsolatunk ugyanolyan szeretet-teljes, mint korábban, és nem hinném, hogy pusztán emiatt rosszabb anya lennék, mint bárki más.

De ez csak a mi esetünk, és egyáltalán nem biztos, hogy végül ti is így jártok!

Ne hibáztasd magad, és ne éld meg személyes tragédiaként a dolgot! Gondolj arra, hogy az első három hónap a legfontosabb, azt már sikerült teljesíteni!

És még nincs minden veszve. Egy kis pótlás nem jelenti azt, hogy el is fog apadni! A barátnőm már öt hónapja szoptatja a babáját úgy, hogy tőlem kapja a kiegészítést, és egyre kevesebb pótlás kell neki. Vannak napok, amikor semmit sem kell pótolni, és van, amikor többet. Rájöttünk, hogy amikor ideges valami miatt, akkor mindig kell "idegen" tejcsi, de ha a szokott rendben mennek a dolgok, akkor elég az övé is.

Próbálj meg te is keresni magadnak valakit, aki tud tejet adni, a biztonságérzés sokat számít, hogy tudod, hogy lesz elég anyatej akkor is, ha neked kevesebb van. Itt találhatsz magadnak "tejtestvért": www.anyatejmisszio.hu Beszélj erről az orvossal is, ebben az esetben ő is írhat fel neked (vagyis a babának) anyatejet.

Megpróbálhatod szisztematikusan is, sógornőm pl. úgy csinálja, hogy esténként adja a babának az idegen tejet (az is az enyém, mert nekem egy betegségből kifolyólag rengeteg van), és így reggelre mindig van neki elég, ami viszont egy nyugodt éjszakát, és így egy nyugodt napot eredményez, ergo több saját tejet.

A lényeg, hogy ne stresszelj, ne idegeskedj, jó anya vagy, és ez nem csak a tejtől függ!