Mitől van az, hogy vannak akik nem tudnak szoptatni?

Ebből vita lesz.

Az én véleményem az, persze tisztelet a kivételnek, mert vannak sokan akiknek begyullad, meg mindent megtesznek mégsem sikerül stb. Nem rájuk gondolok. Tehát van olyan amikor 6 hetesen, 3 hónaposan... a babának megnövekszik az igénye, és pár nap míg beáll a tejci, sokan nem tudják kivárni, így hozzányúlnak a tápszerhez, így az igény csökken, a tej meg szépen lassan elapad.

Hát erre én is kíváncsi vagyok.

Mert én vagy abba az 5%-ba tartozom, akinek valóban kevesebb a tejmirigye, vagy mégsem tettem meg mindent az ügy érdekében...

Szerintem megtettem, amit tudtam, mégsem sikerült.

Itt több tényező is szerepet játszik.

És valóban, ahogy írod, a fizikai tényező a legkevésbé. (Egyébként én úgy tudom, hogy a nőknek csak két százaléka, aki nem rendelkezik tejmirigyekkel, vagy csak kevesebbel, a többieknél fizikai síkon minden adott.)

Függ attól, hogy az anya mennyire tartja fontosnak, illetve szükségesnek, hogy szoptassa a gyermekét.

Függ a szoptatás kezdeti sikerétől vagy kudarcától (első mellre tételek hogy sikerülnek)

Függ a szülés/születés körülményitől (császár/hüvelyi)

Függ attól, hogy a mama hogyan viszonyul egyáltalán a babájához (van akinél rögtön erős kötődés alakul ki, van aki nehezen "szokik hozzá", hogy egyáltalán gyermeke született

Függ attól, hogy milyen segítséget kap az anya kezdetben, hogy elsajátítsa a jó szopási technikát a baba, és egymásra hangolódjanak.

Függ attól, hogy igény szerint szopik-e a baba (órához kötött szoptatásnál gyakran nem alakul ki a kereslet-kínálat, így ez is a tej elapadásához vezet)

És talán a legfontosabb, hogy bízik-e az anya abban, hogy fogja tudni szoptatni a babáját. (Van aki úgy áll hozzá pl., hogy neki biztos nem lesz elég teje, mert az anyjának sem volt, pedig semmi összefüggés itt nincs)

Hát most ennyi minden jutott eszembe. Az tény, hogy sokan sokfélék vagyunk, de az biztos, hogy a legtöbb minden fejben dől el.

Két barátnőm is tudta szoptatni az örökbefogadott gyermekét, úgyhogy sokat számít, ki mit szeretne.

Amit lehet tenni, (ha még várandós vagy), minél több információt szerezni arról, hogy milyen a szoptatás, és hogy mikor mit kell tenni, illetve kihez lehet fordulni, ha segítségre van szükség.

Ebben nagyon jó támpont lehet a La Leche Liga oldala, én is itt "tanultam meg" sok mindent még pocakosan, és készültem arra, ami az egyik legcsodásabb dolog a világon.

www.lll.hu

(Na itt jutott eszembe még, vannak nők, aki kezdettől "undorodnak" már a szoptatás tényétől is, erről már indultak itt viták, hogy ez miért van, szerintem egy külön fejezet...)

Bababarát kórházban szültem, ahol a későbbi megfelelő mennyiségű tej érdekében nem adnak tápszert és semmi egyebet a babáknak az alatt a pár nap alatt, amíg beindul és beáll a tejtermelés.

Ennek köszönhetően nagyon lefogyott és kiszáradt a babám, és intenzív osztályra került. Menjenek a francba a bababarát elveikkel, inkább adtak volna neki tápszert! Én balga, első babás anyuka meg hagytam, hogy ez történjen, mert a szoptatás mindenek felett... Ma már sokkal okosabb lennék.

Szoptatni akartam, mindent megprobáltam "kategoriába" tartozom ikerbabákkal.

A mellvizsgálatoknál mindig megdicsért a doki, hogy sok a tejmirigyem, a tejtermelő hormonom mindig magas volt a terheség előtt! (meddőséget okozott, kezeltek vele), a szülés után megse indult be a tejem, pedig a szülés előtti héten minden éjjel elöntött a tej, már akkor használni kellett a melltartóbetétet. Amit napi szinten fejni tudtam az max 80 ml volt ,2 hónapig mindent megpróbáltam mégse sikerült. Nem értem miért.Utolag azt mondom lehet, hogy nekünk igy volt jobb, mert igy ha valaki itt volt segíteni tudott etetni és az első két hónapban apa is éjszakázott velünk (szerencsére).

Hát igen...sajnos mi is így jártunk az első babával mint a 14.39-es én sok vért vesztettem a szülésnél így alig akart beindulni a tejem, de az osztályon az a pár csecsemős nővér aki esetleg szóba elegyedett velünk, csak azt hajtotta hogy FOYLTON a cicin lógjon a baba, na jól ki is sebesedett mindenkinek a melle persze nekem a tejem még akkor se indult be. SEMMIT se adtak a babámnak még vizet se mondván hogy akkor nem indul be a tejem...

És a kiszáradástól még lázas is lett.

Itthon persze már beindult a tej mikor már nem voltam olyan ideges meg tudtam enni inni végre és hónapokig csillagokat láttam a fájdalomtól szopi közben de nem adtam fel (ez most nem az hogy húúú de f.sza vagyok) csak az hogy senki se mondja nekem hogy a szoptatás az mindenkinek megy, meg milyen egyszerű. Végül nem kellett tápszerhez nyúlnunk de többször álltam a határán.

Szóval egyetértek hogy a fizikai tényező csak egy dolog a sokminden más mellett. Mert ez a 95% a fizikai tényezőkre vonatkozik hogy effektív VAN cicid és benn VAN tejtermelésre alkalmas állomány.

Ha azt vizsgálnák mi minden gátolhatja mégis az egész folyamatot akkor nem jönne ki ilyen szép szám, mint a 95% .

Hozzátenném anyatej és küzdés párti vagyok. 1 évig szoptattam végül, de őszintén, nem bántam hogy végetért.

Én tejcsárda vagyok, mégsem tudok szoptatni, mert a korababám nem volt hajlandó megtanulni. Korábban taláélkozott a cumisüveggel, benne a teával a kék fény alatt (hiába tiltakoztam, hogy van lefejt tejem, inkább azt adják neki). Cumizavarral hoztuk haza. és az igazat megvallva fontosabbnak tartottam, hogy gyorsan meginduljon a súlynövekedése, mint hogy a szoptatást erőltessem. 9 hónapja fejem neki.

14:31-es válaszolóval mindenben egyetértek.

Itt az én történetem!

A kórházban nagyon nehezen ment a szoptatás. Csak segítséggel tudtuk mellre tenni, mivel vaskos a jobb mellbimbóm, én nem tudtam a szájába tenni. Hazajöttünk, azóta csak a bal cicimet fogadja el, én nem tudom odaadni neki a cicimet. Azt mondják, anatómiailag másabb a bal cicim. Szóval így kifejem és cumisüvegből adom neki a tejet. A másikból kiszívja ő. Tudom hogy ez nem jó, mivel cumizavaros lesz, de nem tudok mást csinálni. Tejem van, viszont a mellem nem tetszik neki.