Miért itélik el annyira azokat az anyukákat, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak szoptatni és tápszert adnak a gyermeküknek?

Szerintem azért, mert a szoptatás nem egyszerű dolog és kell valami vigasztaló, hogy lehet utálni azokat akiknek nincs kitartásuk hozzá. És lehet büszkélkedni, hogy nekem sikerült.

De sok ilyen van: szülés-császár

anyatej-tápszer

sírjon a gyerek-ne sírjon

altassuk-hagyjuk magától elaludni

H1N1 oltás-vagy ne

.

.

.

Úgy látszik ez erről szól és még véletlenül sincs középút. Hierarchia van, amibe be kell tagozódni. Kemény utálat van a másik kaszt iránt.

Lehet hogy ahormonok teszik. Fogalmam sincs, de figyeld meg, még itt ezen a honlapon is így van. Mondjuk ezért élvezetes egy ilyen kérdés, mert aztán ott van adok-kapok

Aki elítéli őket, az magáról állít ki bizonyítványt.

Én nem teszem, inkább egyrészt szomorú vagyok, mert sokan közülük kikerülhették volna a tápszert, ha időben hathatós segítséget kérnek/kapnak, másrészt én sokkal inkább bíztatni szoktam, mert magam is "megtért, vagy inkább megvilágosodott bárány" vagyok.

A tápszerellenesség nem személy elleni utálkozás, sokkal inkább a rendszer elleni (szerencsére egyre hangosabb és terjedőbb) lázadozás. Mindenki tudni véli, hogy az anyatej ill. a szoptatás a legjobb, de csak az tudja ezt igazán, aki minél jobban megtapasztalja. Szerintem emiatt sok sikeres anyukában inkább az erőteljes segíteni akarás működik - csak éppen nem mindenki tudja ezt finoman és hatékonyan közölni. A gondokkal küzdő anyuka meg persze hiperérzékeny, mert bizonytalan anyai mivoltában és könnyen személyes támadásnak véli a dolgot. Már kész is a vita.

Én szem szer nem a pótló anyukák ellen vagyok (nem egynek segítettem már), hanem a tápszer népszerűsítése vagy akár csak a nyugodtan elfogadhatónak minősítése ellen.

Ez laikus fülnek kicsit erőteljes írás, de a lényeg benne van: [link]