Leválasztás, de hogyan?

Igaz mi még nem vagyunk rajta túl, nem is igazán a leválasztás a célom, inkább a ritkítás.

De ahogy észrevettem nálunk a figyelemelterelés ritkán működik. Viszont az hogy lekorlátozom az időt, az igen. Pl 1-5 percig cicizhet. Van hogy már maga fejezi be, mert tudja.

De azt tudom hogy ez egy folyamat. Ne várj tőle egybőli megértést, bármi van tudja hogy te ott vagy neki, attól függetlenül hogy a cici nincs.

2 cicifüggő gyereket szoktattam le. Az egyiket 13 a másikat 12 hónaposan. Pont a nemalvás tett be nekem is.

Nekem eszembe nem jutott volna elmenni emiatt otthonról 🙈

Ugyan úgy altattam őket, csak cici nélkül. Volt sírás, de 1-2 napig csak. Én altattam, nem apa, mert érezze, hogy ott vagyok így is mellette.

Az az 1-2 nap nehéz volt, de megérte. 3.nap már egyik sem kereste.

Nagyon gyerekfüggő. Az egyik lányom viszonylag könnyen vette, a másikkal meg hónapokig tartó véres küzdelem volt az egész. De megtörtént.

Amúgy szerintem egy tartható tervet találj ki, és mindig álljon be a változás az "állandóra", mielőtt újabb változást eszközölsz. Tehát pl szüntesd meg a napközbeni szopikat- ez az én gyerekeimnél egyszerűbb volt, mert amikor cicit kértek, adtam nekik helyette valami rendes kaját, amit szeretnek, kínáltam őket vízzel, mentünk inkább játszótérre, stb. És először csak a délelőtti szopis alkalmakat szüntettem meg, aztán így egy-két hétig ezzel működtünk, majd a délutániakat, szintén egy-két hétig normalizálva, aztán a délutáni alvás helyett kaptak egy éneklős-bújós-fenékpaskolós-akármit, majd aztán tértem rá az éjszakai cicikre, és legvégül az esti elalvás és a reggeli ébredés volt az, amit berekesztettem. Mindegyik lépés előtt várva 1-2 hetet. És én altattam végig, nem mentem sehova, adtam neki nyunyót meg takarót meg ringattam és sétálgattam vele a nappaliban éjszaka, és 2-3 éjszaka után elég is volt neki, onnantól kezdve ő befejezte. Legalábbis a nagyobb gyerkőcnél így történt :D A második szülinapja előtti héten szépen leraktuk a cicit, boldogok voltunk, hogy milyen könnyű és gyengéd és laza volt ez az egész.

A kicsi az teljesen kikérte magának, hogy ő márpedig cicit akar, vigyem innen a banánt, a tasakos gyümipürét, a tejitalt, az epret, az akármit. Jó, a játszóterezés őt is eléggé lekötötte napközben, de ha otthon voltunk, az udvarra kimenekülés sem volt akadály. Nagyon rá volt cuppanva. De aztán elkezdte a bölcsit, és megszokta valahogy, hogy napközben nincs cici, szóval hétvégéken is már egyre ritkábban követelte. Az éjszakák viszont nagyon szenvedősek voltak. Novemberben volt 2 éves, de ma van 2 hete, hogy teljesen elválasztottam. Nála a fent leírt lépegetős módszer nem vált be, nem lehetett egy-egy szopit kiváltani mással, elhúzni két éjszakai cicizés közti időt semmiképpen sem, csak annyit értem el vele, hogy rajtam kívül a család többi tagja is rottyra került. És pedig a nagymamával simán elaludt ő is, átaludta az éjszakákat, egymás után 2-3-at is, de velem, otthon, ugyanúgy követelte utána. Szóval nála nem vált volna be az, hogy az apja altatja pár napig, mert oké, elaltatja az apja, de éjszaka üvöltve-visítva, mint akit nyúznak, követelte a cicit. Nála a teljes és azonnali megvonás vált be. Megmondtam neki, hogy ennyi, nincs tovább, és onnantól kezdve az elalvástól reggeli ébredésig ~10 alkalomnyi szopizásból instant nullát csináltunk. Nem adtam oda és kész. Mondtam, hogy fáj, hogy elfogyott, hogy nincs több. Ezt jobban el tudta fogadni, mint azt, hogy egyszer van, egyszer nincs, éjszaka azóta nem követeli sírva-sikítva, nem ordítja fel az egész szomszédságot, mint akkor, amikor szerettem volna csak mondjuk 5 szopira korlátozni azt a 10et :D Szóval gyerekfüggő a dolog. Próbálkozni kell, hogy nektek mi válik be.

Sok sikert és kitartást kívánok.