Leválasztásra valami tuti módszer? Csodaszer vagy bármi?
Ne mondjátok azt, hogy "csak határozd el magad, ne add oda neki és kész", mert 2 hónapja(!) ezt csinálom, és nem működik. Ugyanúgy sír a cici után, óránként vagy még gyakrabban kel, ordít, felveri az egész családot, semmi sem jó. Ringatnám, de tolja el magát tőlem, kb kiugrik a kezemből. Lerakom az ágyba, akkor egyből feláll és nyúl felém. Kínálom cumival, eldobja a szoba túlsó felébe. Kínálom vízzel, kiveri a kezemből. Adnék neki plüssöt, takarót, bármit, csak még jobban felbosszantja magát rajta. És ez megy 2 hónapja. Tegnap már a férjem szólt rám, hogy hagyjam a fenébe az egészet, adjak neki cicit, ő ezt már nem bírja, és hónapok óta először ébredt úgy ő is, a nagyobb gyerek is és én is, hogy viszonylag jókedvűen, kipihenten ért minket a reggel.
Amikor ébren van, akkor mesét olvasunk, Pápá cici, meg ilyenek, de végig se hallgatja, a gondolattól is méregbe jön, becsukja a könyvet a kezemben és hoz másikat, ezt meg eldobja jó messzire.
Miközben a bölcsiben egy szó nélkül bemegy az ágyába, magához öleli a kis plüssét, cumi a szájban, és kb amint párnát ér a feje, már alszik is. A nagyanyjánál éjszaka elég csak egy kicsit összebújni vele, énekelni, 5 percen belül elalszik és éjszaka nagyon max ha egyszer felébred, már sokat mondok. Ez a fajta hiszti és cicihez való ragaszkodás kizárólag itthon van.
2 éves. Nagyon, de nagyon elegem van ebből. Nem normális, hogy haragszom a gyerekemre, de az őrületbe kerget, már szívem szerint fognék egy kést és levágnám a mellem. Nem elég, hogy egész éjszaka a mellemen lóg (mert nem az van amúgy, hogy 2-3 alkalommal felébred, szopizgat egy kicsit, aztán visszaalszik, nem, egész álló éjszaka cicivel a szájában szundikál békésen, ha azt hiszem, hogy elaludt és neadjisten átfordulnék a másik oldalamra, akkor egyből forgolódik és nyafog egyre hangosabban, hogy ciciiiiii), de mellé még a szabad mellem birizgálja a másik kezével, mint valami rádiógombot tekergeti, nyomkodja, és ha elveszem a kezét, azért is ugyanúgy nyafog. Elegem van ebből. Nem akarom már ezt tovább csinálni, de hogy érhetném el?
Tudom, hogy milyen az, amikor ideális esetről beszélünk. A nagyobb gyereknél megvalósult. Egyszer eldöntöttem, hogy éjszakára már elveszem tőle a cicit, megbeszéltem vele előtte, mesét olvastunk, mondtam, hogy akkor ma este már nem lesz cici, és kész, első este kicsit ringattam, énekeltem neki, kapott vizet helyette, második este már elég volt a ringatás, harmadik este meg már csak bújt és simogatta. És ennyi volt. Szóval tudom, hogy milyen az, amikor jól működik az elválasztás. Most miért nem működik így? Mit tudnék tenni, hogy a kisebb gyerekem is elfogadja, hogy nincs többet cici? Ebbe így tönkremegyek mentálisan és fizikailag is. Illetve hát, nem csak én, a család többi tagja is.
Pedig de, ezt igy lehet, nincs es kesz.
De te engedsz a hisztinek, mit lat a gyerek ? Majd sirok, es akkor lesz cici. Nem hulye, tudja eleri nalad.
A bekenősdi addig tart csak, amíg le nem nyalja, utána már mindegy, mi volt rajta korábban :D
Eddig egyedül még azt nem próbáltam, hogy körbetekerem magam fóliával, de egyébként amúgy is pólóban alszom, hogy nehezen férjen hozzá, biztos vagyok benne, hogy azon is keresztülverekedné magát.
#1 - olvastad, hogy 2 hónapig nem engedtem a hisztinek? 2 hónapig álmatlanul szenvedett az egész család, mert akármennyire is sírt, nem adtam oda neki. Ha annyi idő alatt nem tanulta meg, akkor még mennyit kéne várni?
Ohh engem a cicizés még nem zavar de ami másik problémát írtál az nagyon. Gyurmázza csipkedi.... ettől rendesen ideges vagyok. 10x veszem el a kezét 10x rakja vissza, ha szólok akkor egy ideig abba marad de már herótom van a gondolattól is és már belefáradtam...bocsi H itt panaszkodok.
Mint megoldás a cicire az apa jutott eszembe. Sok kommentet olvastam hogy az éjszakai cicire az apa volt a megoldás, mert ha ő altatta tudta hogy nem lesz cici. Ugye mint a nagymamánál vagy a bölcsibe.
De ha ez nem használ, akkor Facebookon a szoptatás támogatás csopiba vannak cikkek erről is amúgy. Ha nem használ esetleg tehetsz fel kérdést de azt csak időszakosan lehet.
Hát, nem leszek népszerű, de én biza 2 hónap szopóroller után lehet hogy lekevernék neki egy isteneset. Aztán megkérdezném, hogy kér-e még egyet, vagy inkább alszik. Nem hülye, rá fog jönni, hogy melyikkel jár jobban. És valszeg 2-nél többször nem kéne alkalmazni.
Szép-szép a kíméletes leszoktatás, de ennyi idő után kijelenthetjük, hogy az nem működik, sőt, a kevésbé kíméletes "nincs és kész" se működik. És azért a lófsznak is van vége, hogy majd egy 2 éves hisztije miatt nem alszik hónapokig az egész család. A másik gyerek is ugyanolyan fontos, meg ti is. Szüksége meg nincs rá, hisz máshol simán elalszik nélküle.
Mondjuk nálam már a másik mellbimbó csavargatása kivágja a biztosítékot, már csak amiatt se adnám neki oda, és csapnék olyat a kezére, hogy elmenjen a kedve tőle, ha x kérés után se érti meg, hogy ne csinálja. Még egyszer, 2 éves a gyerek, nem 6 hónapos.
Mint írtam, nem leszek népszerű, felkészültem rá, egyébként 2 gyerekem van, és soha nem ütöttem meg őket, de ezt a szitut biztos hogy nem hagynám tovább fajulni. Aztán ha épp nagycsoportos koráig cicizni akar, akkor mi van?
Barátnémnél is ezt csinálta a kisfiú. Tőle 5 évesen sem lehetett megtagadni, mert akkor ordítani fog. Tiszta "terrorban" tartja a családot, a szüleit.
"Tegnap már a férjem szólt rám, hogy hagyjam a fenébe az egészet, adjak neki cicit, ő ezt már nem bírja"
Altassa a férjed, ugyanúgy az ő gyereke. A bölcsiben tud aludni, a nagyinál tud aludni, neked csinálja a műsort. Átvoulnék más szobába, nem is aludnék vele. Aludjon az apjával addig, amíg el nem választódik rendesen. Pontosan tudja, hogy nálad egy sor hisztivel úgyis eléri, amit akar.
A gyerek okos, az apja után ordít az este felében, miután ugye tudja, hogy nálam nem jár sikerrel, és nála megnyugszik cici nélkül fél perc alatt. Úgy egy fél órára, és kezdődik ismét a műsor. Nyilván az apját ezért (is) zavarja az elmúlt időszak, mert oké, hogy átmenetileg bevállalja az ember a szopórollert, de ez így állandósult, semmi javulást nem vettünk észre. Nem csak morog az ágy másik felén, hogy hallgattassam el a gyereket, normális ember, beszáll és segít, igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, de láthatóan ez nem különösebben érdekli a gyereket. Én ugyanezen az állásponton vagyok, nem zavar az ordítás, nem zavar néhány átalvatlan éjszaka, ha annak van egy íve, ami érezhetően javulásban ér véget és egyszer csak elérjük azt, amit szeretnénk. A 2 hónapig tartó óránként (vagy gyakoribb) ébredés és ordítás a cici után, apánál megnyugvás fél órára, majd ismétlés az nekem nem azt jelzi, hogy ez bármikor is javulna.
Aki meg azt mondja, hogy mert nálam hisztivel tudja, hogy eléri amit akar: hónapokig nem adtam be a derekam a hisztire. Nem az történt, hogy esténként miután meguntam a nyafit, mégis csak odaadtam neki a cicit suttyomban. Nem. 2 hónapon át töretlenül, kitartóan szopattam az egész családot azzal, hogy akármennyire is ordított a gyerek, éjjel elalvástól kezdve reggel ébredésig NEM adtam neki oda. 2 hónapig. Egy hangyányit sem javult ettől a helyzet. Nem tanult. Tegnap éjjel 2-kor, amikor már tényleg idegösszeroppanás határán voltunk mindketten a férjemmel, akkor mondta, hogy ebből elege van, és egyetértettem vele, mert ennek így semmi értelme. Odaadtam a mellem, rácuppant, reggelig le se jött róla, de végre kipihenten (az előző időszakhoz képest, nyilván) ébredtünk mindannyian.
Látom nem érted , hogy csak neked csinálja a cirkuszt ?
De mondhatunk neked bármit, akin nem lehet segíteni azon nem lehet , csak a magadét fújod.
És ha elmész pár estére (vagy a gyerek úgy tudja hogy nem leszel otthon)?
Elalvás után meg hazaérsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!