Leválasztásra valami tuti módszer? Csodaszer vagy bármi?

Ne mondjátok azt, hogy "csak határozd el magad, ne add oda neki és kész", mert 2 hónapja(!) ezt csinálom, és nem működik. Ugyanúgy sír a cici után, óránként vagy még gyakrabban kel, ordít, felveri az egész családot, semmi sem jó. Ringatnám, de tolja el magát tőlem, kb kiugrik a kezemből. Lerakom az ágyba, akkor egyből feláll és nyúl felém. Kínálom cumival, eldobja a szoba túlsó felébe. Kínálom vízzel, kiveri a kezemből. Adnék neki plüssöt, takarót, bármit, csak még jobban felbosszantja magát rajta. És ez megy 2 hónapja. Tegnap már a férjem szólt rám, hogy hagyjam a fenébe az egészet, adjak neki cicit, ő ezt már nem bírja, és hónapok óta először ébredt úgy ő is, a nagyobb gyerek is és én is, hogy viszonylag jókedvűen, kipihenten ért minket a reggel.

Amikor ébren van, akkor mesét olvasunk, Pápá cici, meg ilyenek, de végig se hallgatja, a gondolattól is méregbe jön, becsukja a könyvet a kezemben és hoz másikat, ezt meg eldobja jó messzire.

Miközben a bölcsiben egy szó nélkül bemegy az ágyába, magához öleli a kis plüssét, cumi a szájban, és kb amint párnát ér a feje, már alszik is. A nagyanyjánál éjszaka elég csak egy kicsit összebújni vele, énekelni, 5 percen belül elalszik és éjszaka nagyon max ha egyszer felébred, már sokat mondok. Ez a fajta hiszti és cicihez való ragaszkodás kizárólag itthon van.

2 éves. Nagyon, de nagyon elegem van ebből. Nem normális, hogy haragszom a gyerekemre, de az őrületbe kerget, már szívem szerint fognék egy kést és levágnám a mellem. Nem elég, hogy egész éjszaka a mellemen lóg (mert nem az van amúgy, hogy 2-3 alkalommal felébred, szopizgat egy kicsit, aztán visszaalszik, nem, egész álló éjszaka cicivel a szájában szundikál békésen, ha azt hiszem, hogy elaludt és neadjisten átfordulnék a másik oldalamra, akkor egyből forgolódik és nyafog egyre hangosabban, hogy ciciiiiii), de mellé még a szabad mellem birizgálja a másik kezével, mint valami rádiógombot tekergeti, nyomkodja, és ha elveszem a kezét, azért is ugyanúgy nyafog. Elegem van ebből. Nem akarom már ezt tovább csinálni, de hogy érhetném el?

Tudom, hogy milyen az, amikor ideális esetről beszélünk. A nagyobb gyereknél megvalósult. Egyszer eldöntöttem, hogy éjszakára már elveszem tőle a cicit, megbeszéltem vele előtte, mesét olvastunk, mondtam, hogy akkor ma este már nem lesz cici, és kész, első este kicsit ringattam, énekeltem neki, kapott vizet helyette, második este már elég volt a ringatás, harmadik este meg már csak bújt és simogatta. És ennyi volt. Szóval tudom, hogy milyen az, amikor jól működik az elválasztás. Most miért nem működik így? Mit tudnék tenni, hogy a kisebb gyerekem is elfogadja, hogy nincs többet cici? Ebbe így tönkremegyek mentálisan és fizikailag is. Illetve hát, nem csak én, a család többi tagja is.