Kedves anyukák! Nem tudom magam rávenni, hogy szoptassam majd a babám, veletek volt már ilyen?

Nem. Azt nem tudtam elképzelni hogy tápszeres lesz. Ennek ellenére egy hónapig azt volt, jobban mondva az is.

Ja a mellem az tejeszacskó lett, ahogy itt sokan hívják a tápszeresek, hogy hahh nekik nem az. Viszont ugye jah, aki tisztában van vele az tudja hogy ez 100 százalék genetika.

Na de ezt azért írtam, mert én meg ezt nem tudom elfogadni és emiatt van majdnem hogy sírhatnékom egy héten egyszer minimum, tekintve hogy még benne sem vagyok a korban rendesen.

Szerintem várd meg a szülést, majd ott kiderül hogy milyen érzéseid lesznek. Én tökre megértem ha valaki fizikai, vagy akár ilyen lelki okok miatt nem tud szoptatni. Egy bizonyos szintig úgy gondolom igen előbbre kell helyezni a babát, DE nem minden áron.

Pszichológushoz tök fölösleges, senkinek nem kell igazolás, azzal eteted, amivel akarod. De ha ennyire zavar, akkor azért elmehetttél volna, még most is elmehetsz, hogy megtudd, mitől alakulhatott ki ez az ellenállás, lehet, hogy rendbe lehetne hozni.

Én se akarnék amúgy, de szoptatok, azért, amit nem írhatunk. Tény, hogy az a legjobb, én meg a legjobbat akarom a gyerekemnek, de a hozzátartozó szentimentális maszlaggal nem tudok mit kezdeni és abban se hiszek, hogy ettől lenne erősebb kötődés. Viszont nagyon max.1 éves koráig akarom(ez azért jó, mert egyszerre szidnak gyűlölködve a tápszeres és szoptatós anyukák🤣)

Szóval még terhesen tudtam, hogy szoptatni fogok. Nem jártam utána semminek, nem vettem előre semmi "kelléket", úgy voltam vele, nem kell hozzá más, csak mell meg gyerek. Tejem nyilván lesz, mert miért ne lenne, mellgyulladas, meg ilyen hülyeségek, kit érdekel. Szülésfelkészítőn mondták, hogy nem fáj. Na, ez volt az egyetlen csalódásom. Rohadtul fájt először. Amúgy tényleg semmi bonyolult nem volt. Lett tej, a gyerek eszi, viszontlátásra.

Ami a macera kérdést illeti, tényleg nagyon szubjektív. Én étkezést szívesen lecserélnék tápszerre, csak a gyerekem hallani se akar róla. A próbálkozás tapasztala alapján bátran mondhatom, hogy sokkal macerásabb a tápszer nekem. Az a napi egy is túl melós. Napi sokszor, és még éjjel is, én tuti megbolondulnék. (A gyerekem nem eszik éjjel soha, dr ugye, ezt előre nem lehetett tudni.)

Végigcsináltam mindkét verziót (első gyerekem tápszeres lett, mivel szopni nem akart, én meg a napi 3-4 dl lefejt tejet kudarcnak éltem meg, és hamar abba is hagytam.)

A többit szoptattam. Én is teljesen a #6 álláspontján vagyok, most sem nyugodtam bele, hogy ne sikerüljön, pedig nehezen indultunk.

Ennek ellenére megértem, ha valaki nem akar, miért erőltessen valamit, ami nyűg neki, a gyereknek se jó.

Ismerősöm döntött így (azt mondta, nem bírja, ha bárki a mellbimbójához ér), bár ő fejt egy ideig, de szoptatni nem volt hajlandó. Sokáig végül neki sem volt teje.