Kedves anyukák! Nem tudom magam rávenni, hogy szoptassam majd a babám, veletek volt már ilyen?

Nem. Azt nem tudtam elképzelni hogy tápszeres lesz. Ennek ellenére egy hónapig azt volt, jobban mondva az is.

Ja a mellem az tejeszacskó lett, ahogy itt sokan hívják a tápszeresek, hogy hahh nekik nem az. Viszont ugye jah, aki tisztában van vele az tudja hogy ez 100 százalék genetika.

Na de ezt azért írtam, mert én meg ezt nem tudom elfogadni és emiatt van majdnem hogy sírhatnékom egy héten egyszer minimum, tekintve hogy még benne sem vagyok a korban rendesen.

Szerintem várd meg a szülést, majd ott kiderül hogy milyen érzéseid lesznek. Én tökre megértem ha valaki fizikai, vagy akár ilyen lelki okok miatt nem tud szoptatni. Egy bizonyos szintig úgy gondolom igen előbbre kell helyezni a babát, DE nem minden áron.

Pszichológushoz tök fölösleges, senkinek nem kell igazolás, azzal eteted, amivel akarod. De ha ennyire zavar, akkor azért elmehetttél volna, még most is elmehetsz, hogy megtudd, mitől alakulhatott ki ez az ellenállás, lehet, hogy rendbe lehetne hozni.

Én se akarnék amúgy, de szoptatok, azért, amit nem írhatunk. Tény, hogy az a legjobb, én meg a legjobbat akarom a gyerekemnek, de a hozzátartozó szentimentális maszlaggal nem tudok mit kezdeni és abban se hiszek, hogy ettől lenne erősebb kötődés. Viszont nagyon max.1 éves koráig akarom(ez azért jó, mert egyszerre szidnak gyűlölködve a tápszeres és szoptatós anyukák🤣)

Szóval még terhesen tudtam, hogy szoptatni fogok. Nem jártam utána semminek, nem vettem előre semmi "kelléket", úgy voltam vele, nem kell hozzá más, csak mell meg gyerek. Tejem nyilván lesz, mert miért ne lenne, mellgyulladas, meg ilyen hülyeségek, kit érdekel. Szülésfelkészítőn mondták, hogy nem fáj. Na, ez volt az egyetlen csalódásom. Rohadtul fájt először. Amúgy tényleg semmi bonyolult nem volt. Lett tej, a gyerek eszi, viszontlátásra.

Ami a macera kérdést illeti, tényleg nagyon szubjektív. Én étkezést szívesen lecserélnék tápszerre, csak a gyerekem hallani se akar róla. A próbálkozás tapasztala alapján bátran mondhatom, hogy sokkal macerásabb a tápszer nekem. Az a napi egy is túl melós. Napi sokszor, és még éjjel is, én tuti megbolondulnék. (A gyerekem nem eszik éjjel soha, dr ugye, ezt előre nem lehetett tudni.)

Végigcsináltam mindkét verziót (első gyerekem tápszeres lett, mivel szopni nem akart, én meg a napi 3-4 dl lefejt tejet kudarcnak éltem meg, és hamar abba is hagytam.)

A többit szoptattam. Én is teljesen a #6 álláspontján vagyok, most sem nyugodtam bele, hogy ne sikerüljön, pedig nehezen indultunk.

Ennek ellenére megértem, ha valaki nem akar, miért erőltessen valamit, ami nyűg neki, a gyereknek se jó.

Ismerősöm döntött így (azt mondta, nem bírja, ha bárki a mellbimbójához ér), bár ő fejt egy ideig, de szoptatni nem volt hajlandó. Sokáig végül neki sem volt teje.

Én is nagyon ózdkodtam tőle. Nekem is nagyon szexualitással összefüggő a mellem, de úgy voltam vele megpróbálom mert állítólag ez a legjobb a gyereknek. Császárral szültem és altatással, így olyan igazán nem indult be a tejtermelés. Volt valamennyi de szerintem a gyerekemnek kevés volt.

Nekem amúgy a szoptatás volt abban a 2 hétben amíg tartott a legnehezebb. A gyerekem igazàn nem is akart, elfordult, ordított stb.. kellett tápszerrs pótlás.

Nekem megváltás volt a tápszer. 2x kell kelnem éjszaka, ez nem akkora gond. A cumisüveget meg nem főzzük ki, tönkre is menne. A védőnő szerint a mellet sem sterilizáljuk.

Vettünk egy melegvíz adagolót, fél perc így a tápszer készítés.

Én azt mondom mindenki döntse el mi jó neki és a babájának.

Nálad is ez ki fog alakulni.

Lehet most azt mondod nem szoptatsz az aranyórán meg másképp alakul. Ki tudja. De azt tedd majd akkor és ott amit a legjobbnak érzel. Ne görcsölj rajta.

Nekem végig nagyon erős ellenérzéseim voltak a szoptatással. Viszolyogtam tőle, jobban féltem tőle, mint a szüléstől. Pedig nincs traumám. Úgy voltam vele, megpróbálom, aztán max ha nem megy, rossz lesz nagyon, akkor tápszer. Megszületett és megszűntek ezek az ellenérzések. 8 hónapja szoptatok. Egy éves korában befejezem. Bár rosszul nem vagyok tőle, megszeretni nem sikerült.

Amit mindenképp megpróbálnék, hogy az előtejet megkapja. Aztán ha nem jön be, akkor mehet a tápszer.

Illetve arra azért készülj fel, hogy lehet azok közé tartozol, akiknek gyorsan bedurran a mellük a tejtől. Oké, hogy valakinek nincs semennyi vagy csak később lövell be. De pl a szobatársamnak már aznap mikor szült szó szerint folyt a teje. Fejnie kellett neki, annyi jött.

16 vagyok

Na a fejés az meg nekem volt az igazi rémálom, meg a melleimnek. Én meg azt nem akartam.

Meg amúgy én meg pont úgy éreztem, hogy én másnál, máshol, bárhol biztos nem szoptatok.

Lehet azért mert amúgy is az egész szoptatás nem igazán ment nekünk, és másnak tényleg annyi csak hogy előkapja, de mivel nekünk nem, így egyszerűbb volt, hogy raktam meleg vizet egy zsír új termosz a, tápszert az üvegbe és ott volt amikor csak kellett.

Szóval itt is látszik mindenkinek más a könnyű.

Te kérdező meg ne izgulj, meg borulj ki ennyire. Másnak is vannak dolgok traumák nélkül is, amik kiborítják. Mondom nekem a fejés volt az leginkább. Már a kórhàzban rosszul voltam tőle. Beülni a laktàciós szobába, 3 óránként fél órára, hogy legyen tej. Nekem ez kiborító volt. Nem is csináltam. Aztàn azt mondják, hogy szülés után pihenjünk. Aha