Hogyan szoktathatnám le a szoptatásról, ha a mellem nélkül nem fogad el a saját gyerekem?

Rettenetes érzés, hogy egyszerűen képtelen vagyok másképp megnyugtatni a 2 éves kislányom, csak a cicivel. Követeli, üvöltve, mintha nyúznák. Pedig újszülött kora óta már bemutattam neki a különféle cumikat, alvós állatkákat, takarókat, akármit, ami egy pillanatra is úgy tűnt, hogy tetszik neki, egyből került a kezébe, hátha könnyebben elengedi a szopizást. A nővére is 2 évesen hagyta el, de neki mostanra már csak a reggeli ébredős kis bújós cumizások maradtak, ezt viszonylag könnyű volt megszüntetni már, egyébként 1,5 éves korában vettem el tőle éjszakára a cicit, az első 2-3 nap volt csak kicsit melósabb, utána lazán elfogadta, hogy csak bújni lehet hozzá és simogatni. Ugyanezeket a módszereket használtam a kicsinél is és egyszerűen nem működnek. Semmi. Felveri az egész szomszédságot, egy órán át is képes üvölteni, ha kell. Mintha éppen felboncolnám vagy nem tudom, borzasztó.

Egész éjszaka a mellemen lóg. De minden túlzás nélkül. Együtt alszunk, az egész család, a férjem és köztem a nagyobb gyerek, babaöbölben a kicsi, mellettem. És ha esetleg átfordulnék a másik oldalamra, mert kényelmesebb vagy mert szeretném a másik gyerkőcöt is megölelni, neadjisten kimásznék az ágyból, mert nekem vagy a nagyobb lányomnak pisilni kell, szomjas, mittudomén, akkor kész, ennyi volt az alvás bárkinek is, egészen addig, amíg vissza nem kapja a cicit a szájába.

Mindeközben a nagymamájánál csont nélkül elalszik, éjszaka ha 2x ébred, akkor is sokat mondok, és anyósom elmondása szerint elég egy kis simogatás a hátán, pár perc ringatás nagyon max, és kész. A bölcsiben szó nélkül bemászik a kis ágyikójába, fogja a cumiját meg a kis állatkáit (itthon általában mindegyik szép ívben repül el az ágytól legmesszebbi sarkokba), aztán háborítatlanul alszik 2,5-3 órát. Itthon bezzeg virraszthatok vele órákig, mert csak az ölemben jó, csak cicin lógva, esetleg a másik bimbót rádiógombként tekergetve. Nagyon, de nagyon elegem van ebből. Nyilvánvalóan nem létszükséglet ez már neki, csak megszokás, de az meg rettenetesen zavar, hogy tőlem egyszerűen semmi más alternatívát nem fogad el. Ha megölelem, ringatom, sétálok vele, akkor vagy teljesen felébred, és akkor a szokásos cuki oldalát mutatja, vagy félálomban ordít, négykézláb tol el magától, kiugrik a kezemből, mar, harap, rúg, tépi a hajam, megpofoz, stb. Aztán odaadom az apjának, aki kezében egy perc alatt megnyugszik és visszaalszik (egy kb fél órára, amikor kezdődik megint minden újra). És tök jó, hogy az apjánál egyből megnyugszik, elalszik, de nálam miért nem? Engem teljes testével utasít el, ha nem adom neki a mellem, teljesen eszköztelen vagyok vele szemben. Az meg persze, abszolút vállalható, hogy akkor az apja altassa őt, de én is képes szeretnék lenni arra, hogy a mellem nélkül kezeljem. Napközben amúgy még hagyján, bár már bőőőőven elmúlt 1 éves, mire végre sikerült elvennem tőle a napközbeni szopikat, de kb 1,5 éves korától kezdve már csak alváshoz (illetve közben) kapja, szóval ez már egy megszokott rendszer, nem lenne túl gyors a következő lépés és a végső elválasztás (amúgy ha csak annyi lenne, hogy este elaltatáshoz vagy esetleg reggel ébredéshez kéri még, mint a nővére tette hasonló korában, akkor azzal nem lenne bajom, de ez zavar rettenetesen, hogy este 11-től reggel 6-ig, amikor végleg felébredünk kb, nonstop a mellem a szájában van. Kényelmetlen is, nem is alszunk így jól, zavar is, szóval na, nem kell magyarázni, ezt be akarom szüntetni, mert nem állapot).

Bizonyára nem csak az én lányom ilyen fafejű a kérdésben, szóval akinél hasonlóan nagy cicibubus volt a gyerek és nehéz volt a leszoktatás, mi segített? Hogyan vészeltétek át, mennyi idő volt, míg teljesen elválasztottátok?