Miért rossz anya valaki, ha valaki 3 évig szoptatja a gyerekét?

"Hogy lehet egyáltalán mindenkinek megfelelni?"

Egyrészt lehetetlen, másrészt hülyeség is erre törekedni. Magadnak akarj megfelelni, meg annak, aki neked fontos, a többieket meg sz.rd le. De mondjuk ha a gyakori kérdéses válaszszázalékod is ennyire érdekel, akkor jó messziről kell indulnod ezen az úton. :D

#20 sajnos így is örülök, hogy ebbe a bölcsibe egyáltalán felvételt nyert. A környéken minden bölcsi tele van, ide is egy évvel ezelőtt jelentkeztünk már, hogy idén kezdhessünk. Családi bölcsik meg magán meg szintén nincs túl sok a környéken, illetve ami van, az szintén tele van. Egyébként igen, nekem is red flag lenne, de alapvetően ez az egyetlen negatívum, hogy nem pártolják a hosszas szoptatást, amúgy ahogy látom, a gyerekekkel abszolút válaszkészen, kedvesen bánnak, türelmesek, foglalkoznak velük, nagyon gyerekbarát a beszokás is, nem erőltetnek semmit, az én lányom esetében amellett, hogy nekem beszólogatnak, hogy talán le kellett volna korábban szoktatni, most már nem tudnak ezzel a helyzettel mit kezdeni, inkább úgy vannak vele, hogy akkor nem 2, hanem 3 vagy még több hétig tart a beszoktatás, inkább lassabban haladunk, minthogy neki trauma legyen. Szóval alapvetően nincs velük baj, egyetérteni meg nyilván nem kell senkivel. Most már ők is azt mondják, hogy amíg nem szokik be, addig ne vegyem el tőle, visszamenőleg okosak, hogy esetleg korábban kellett volna ezzel kezdeni valamit. Mintha nekem magamtól nem jutott volna eszembe :D

Nekem is a nagyobb lányom úgy ment bölcsibe, hogy még napközben is többször szopizott, nem csak alváshoz, mint most a kicsi, ő igazából baromi könnyen beszokott, második nap már ott tudtam hagyni 1 órára, az 5. nap végére meg már ott is aludt, mindezt sírás nélkül. Az oviba is lazán beszokott, első nap volt ijesztő neki, akkor a búcsú sírósra sikeredett, de ennyi volt az egész, azóta se sírt egyszer sem, pedig már középsős. Ő is 2 éves koráig cicizett, és itt azért nem a szopizás szót használom, mert a végén már csak cicizés volt, félidős terhesen elment a tejem, amikor leválasztottam, előtte meg az üres mellem gyűrte, az már azért nekem is sok volt, de simán elengedte. Ezen is látszik, hogy minden gyerek más, nem függ semmi attól, hogy ki szopizik és ki nem. Az anyaságnak meg egészen biztosan nem fokmérője, nekem uskve 4 év szoptatás után az a benyomásom, hogy a nevelés meg úgy általában az anyai kompetenciák nem igazán vannak összefüggésben a szoptatással.

Nem attól lesz elsősorban valaki rossz anya, hogy szoptat vagy nem, és ha igen hány éves korig. Azért van sokszor negatív reakció, mert gyakran valójában az anya az, aki nem akarja elengedni a szoptatás dolgot ebben a korban, és a gyereknek már nem lenne igénye rá, de valamiért az anyának szüksége van erre a kapocsra (táplálkozás szempontjából ilyenkor már semmi jelentősége nincs, leginkább az esti altatáshoz szokott még előkerülni, vagy ha a gyermeknek extra megnyugtatásra van szüksége, pl. beteg vagy valami felzaklató történik vele). És hát lássuk be nehéz teljesen okénak gondolni azt, amikor egy 3-4 éves gyerek nyílt színen tépi az anyja pólóját, hogy cicizni akar, ott azért valami a nevelés kapcsán nincs rendben. Ezzel együtt így általánosságban kijelenteni, hogy rossz anya, aki sokáig szoptat, butaság.

4-es: nem lehet, de nem is kell mindenkinek megfelelni. Ez egy tanulási, önismereti folyamat, ahogy felnőtté válsz, útközben milliónyi dologról el kell döntened, hogy abban az adott dologban meg akarsz-e felelni bárkinek. Van, amiben csak magadnak akarsz majd megfelelni, még a férjednek, szüleidnek sem. A szoptatás kérdése erősen ilyen, bár egészséges kapcsolatban, pláne ilyen szélsőséges esetben a férj jelezheti, ha számára ez már így nem komfortos, volt is itt egy ilyen kérdés nemrég, ahol szintén kiderült, hogy a gyerek már nem igazán igényli a szopizást, az anya "erőlteti" minden este lefekvéskor, és az apát már zavarja, hogy a majdnem 4 éves gyereke még szopizik, ráadásul ott már teje sem volt a nőnek, na ott pl. elég egyértelmű volt, hogy az anyának vannak "leválási gondjai. Van, amiben csak magadnak és a párodnak "kell" megfelelnetek (gyereknevelési kérdések tipikusan ilyenek). Lehet, amiben szeretnél megfelelni a szüleidnek is, még ha te magad is felnőtt vagy már, lehetnek dolgok, amiben a munkahelyednek, munkatársaidnak szeretnél megfelelni stbstb. Meg kell tanulni, mi fontos igazán, miben hol érdemes meghúzni a határaidat, hogy neked, nektek (szűk családod) jó legyen.

Nem rossz. Csak kötődési problémái vannak, nem tud leválni. Hazudik magának és a környezetnek is, hogy a gyereknek van rá igénye, pedig valójában neki van.

Van, aki ezt az agresszív irányba is eltolja, amit az egyik válaszoló írt. Felsőbbrendűnek hiszi magát. Aranyba csomagolja a szart.

Privátban várom innentől kezdve a kérdéseket. Kapcsolati dinamikával foglalkozom. Motivált emberekkel szivesen beszélgetek.

Szerintem nem normális, aki képes 3 éves kora után is szoptatni.. na nem a szexuális jelleggel, hanem ember.. mennyire megterhelő volt.. én 1,5 éves kora környékén kezdtem besokallni, mikor kezdte letépni rólam a ruhát, kicsit sem volt kötődős dolog, egy tejeszacskó voltam, meg rongyi keverék(az én gyerekemnek nem volt plüsse, rongyija, takarója, velem nyugodott meg), húzta le a ruhát, néha szórakozásból/méregből rámharapott, de gondoltam még bírom két éves koráig, hogy még kicsi.. aztán próbálkoztam leválasztani, és rohadtul nem ment az étkezéskiváltás.. kb csak belőlem evett, naponta egy negyed almának megfelelő mennyiséget ezen kívül leginkább kenyérből. Nem ment semmilyen praktika, ideges voltam, két évesen erős volt, nagy volt, és durva volt, és már nagyon erős volt a belső késztetésem, hogy én is létezem, ez az én testem.. Ezt elhúzni akkor, amikor készen áll rá? Még mindig szoptatnék, mert kistiniként is nagyon igényli a napi egy-két óra bújást és velem akar aludni. Szerintem normális esetben a fájdalmas és durva szoptatásoknál bekapcsol az anya önvédelmi mechanizmusa és le akarja választani magáról a gyereket, akkor is, ha közben rettenetesen sajnálja, amiért sír a gyerek és szenved a cicihiánytól, de magát fontosabbnak tartja, mint a gyerek komfortérzetét.

Én így éltem meg, és körülöttem mindenki. A természetes leválás meg kaka, akit láttam és így mondja, az sem természetes volt, egyszerűen több kinti programra vitte, ahol lefoglalta a gyereket evésidőben, mert itt, meg itt nem lehet, és várni kell. Az ő gyereke meg gyorsan tanult, mikor letépte volna a ruhát, kiverte volna a hisztit anyuka lefogta-lefoglalta. És azt mondja utána, hogy magától szokott le:D JA persze.. Irányíthatóbb gyerekét leszoktatta egy kis erővel meg egy kis furfanggal. A 26ossal értek egyet. Egy idő után valami gondja van annak, akinek nincs igénye arra, hogy leszoktassa a gyereket 2 éves kor körül.

Azt hittem, hogy a szoptatás elhagyásáról van valamiféle általánosabb orvosi elv, hogy mikor, hogy...

A haverom felesége még szoptatja a lassan 6 éves gyereküket. Iskolába sem akarja engedni, mert leszbikusnak nevelik majd ott. (Orosz, és kicsit sok orosz propagandát olvas a hölgy). Azt mondta, költözzenek Magyarországra, mert itt van homeschooling, és nem kell kötelezően iskolába járni, mint Svájcban. Mondtam neki, hogy ez Magyarországon sem úgy működik, hogy ő kitalálja, hogy otthon tanítja, és nem kell iskolába járni. Szerintem nem hitte el... köztük alszik a gyerek minden este. Ha dugni akar a haverom, mert a csaj asszex, akkor kijönnek a szobából.

Írta valaki, hogy a WHO szerint az normális, viszont az össze olyan hozzászólás, ami két év feletti szoptatási időszakról szólt, pszichés vagy kötődési problémákat is írt az anyukáról.

Az is feltűnő, hogy a fiatalabb generációban terjed el, hogy hosszabb ideig kell szoptatni, a 90 éves nagymamám sose hallott ilyenről, és három hónapig szoptatta anyámat. A 80 éves egészségügyi dolgozó azt mondta a barátom feleségének 6 éves szoptatási idejére: pszichiátriai eset, azonnal családterápia.