Hogy szoktattátok le a babát a ciciről?

Babát nem szokatnék le.

1 év felett muszájból igen.

Én 2 éves koráig szoptattam a lányom. Akkor nem szophatott egy betegség miatt (ő volt beteg). Egyszerűen nem kapta vissza.

Én 10 és 13 hónaposan szoktattam le a gyerekeimet (deszaranyavagyok).

A nagy onnantól lett cumis, a kicsi meg simán elfogadta. Ugyan úgy altattam őket, mint szoptatáskor, csak épp nem adtam a szájukba. Első1-2 nap volt sírás es ennyi

6 igrny szerinti szoptatott gyerek volt a fiam aki a napjait joforman a mellemen toltotte

Mi a francert kell beszolnos,ha nem is ismersz.

Abban a honapban jott meg a menstruaciom,en annak tudom be,hogy azert engedte el

Nem kell itt gunyolodni.en annak is orulok,hogy 10 honapig szoptattam...mellesleg pomt azota alussza at az ejszakat,miota nincs cici,ugyhogy vegulis jol jart mindenki

Babát sehogy. A lányom 2 éves volt, amikor végleg elvettem tőle, de fokozatosan, apránként zajlott ez le. Amikor kezdtük a hozzátáplálást, akkor próbáltam trükközni, hogy délelőtt nem kap cicit, hanem amikor keresi, kap helyette mindig valami mást, vizet, gyümölcsöt, stb. Amikor ez beállt, délelőttre már nem kérte, akkor ugyanezt délután egy ponton, és így tovább, szépen sorban. Alapvetően igény szerint szoptatott baba volt, 1 évesen is még több cicit evett, mint mást, de addigra legalább beállt egy alap rendszerre, hogy ébredés-ebéd után/alváshoz-délutáni alváshoz-esti alváshoz és éjszaka szopizott. 13 hónaposan kezdte a bölcsit, ez sokat segített a napközbeni szopik elhagyásán, reggel szopizott, aztán amikor hazajött és este. A rendszert hétvégén is tartottuk, és szépen lassan eljutottunk oda, hogy csak reggel-este az altatáshoz, illetve éjszaka cicizett. Másfél évesen vettem el tőle az éjszakai cicizést (az alvásán nem változtatott, azért vettem el, mert már nem szopizott, csak csócsálta, az meg nagyonnagyon kezdett irritálni, pólóban kezdtem el aludni akkor és bújással helyettesítettük a cicizést, tökéletesen megfelelt neki). Mindig úgy kezdtem neki, amikor egy szopizást mással váltottam ki, hogy most a cici fáradt, próbáljuk meg inkább ezt-meg azt (annak függvényében, ugye, hogy éppen milyen igényét szerette volna cicin megélni). Az alvás előtt is beszéltünk róla, mondtam neki, hogy hagyjuk aludni a cicit, bújjunk helyette, illetve ha szomjas, adok vizet szívesen. 3 nap alatt elértük, hogy nem is kereste, minden éjszaka egyre könnyebb lett, de még első éjjel sem volt sírás. A második szülinapja előtt egy héttel (kb) volt az utolsó szopink, már félidős terhes voltam a kishúgával, nagyon zavartak már a cicizések.

A kicsi most 8 hónapos, vele még ott tartunk, hogy próbálok egyáltalán valami rendszert vinni az életünkbe, és örülök neki, hogy legalább addig nyugi van, amíg szopizik. A nagy minden testvérféltékenység ellenére is megértette, hogy a cicizés ideje alatt nem tudunk úgy játszani és szaladgálni és pattogni, szóval addig vagy elvan magában, vagy mesét olvashatok vagy bújunk hármasban, így az alvásidőket leszámítva tényleg ez az egyetlen pihenőidőnk mostanában, amiről azért nem szívesen mondok le, akármennyire is elegem van már a gyakorlatilag 3 éve tartó folyamatos cicinyüstölésből :D

Most komolyan, aki 3 évesen még szoptatja a gyerekét, az mi célból teszi?

Mert még 2 éves koráig még oké…

Mármint védi még és nem betegszik meg a gyerek?

Mert ha ez nincs akkor más értelme nem nagyon lehet…

Ez a “akkor vagyok szuperanya ha érettségiig szoptatom a gyereket” szemlélettől eldobom az agyam.