Más is tartja undorítónak a szoptatást?

Nálam ugyanez van. Két dologra jutottam részben magamtól részben pszichológusi beszélgetés nyomán:

1. Nagyon kicsik a melleim és utálom őket, egyszerűen nem látom semmi hasznukat

2. Mikor kicsi voltam (kb 10-12), anyu szülésfelkészítést tartott minden héten, ehhez kapcsolódó a szakmája. Vidékiek voltunk, nem tudott hova tenni, vitt magával. Pszichoszexuálisan nem voltam kész azokra a dolgokra amiket ott láttam és hallottam. Mai napig emlékszem a "Szoptatás" című videókazetta anyagára. Akkor nem tűnt traumának, de utólag belegondolva nagyon is az volt.

19-es vagyok. 20-as válaszoló, hálásan köszönöm a szavaidat, nagyon jólesik hogy van, aki nem ítél el azért, mert nem voltam hajlandó tovább küzdeni. Tökéletesen egyet értek, szomorú, hogy fizetni kell azért, hogy segítséget kapj. A napokban volt a fiam születésnapja, hiszitek vagy sem, az előtte lévő napot végigbőgtem. Eszembe jutott, mennyit küzdöttem császárosként hogy szoptatni tudjak, a csecsemősök meg magasról sz***tak a fejemre. Soha nem éreztem magam ennyire elveszettnek. Hiába kértem, nem segítettek, legalábbis az említett "fejben dől el" számomra nem volt az. Az sem érdekelt volna, ha valaki elkezdi masszírozni, nyomkodni a mellemet, tökmindegy csak csináltak volna valamit. Teljesen összetörve jöttem haza, és később csak romlott a helyzet. Sajnos volt, akinek meséltem erről, és az volt a reakciója, hogy ez csak azért van, mert én nem voltam eléggé felkészülve...hát, nem tudom. Szerintem a szakembereknek (csecsemős nővér, védőnő, szülésznő) kutya kötelessége segíteni mindenkinek. A második vagy harmadik babánál is előfordulhatnak problémák, adódhatnak nehézségek, nem csak az első gyerekeseknél.

Ez olyan, mintha én az óvodában (óvónő vagyok), azt mondanám egy tapasztalatlan, első gyermekes, beszoktatós családnak, hogy "hozod a gyereket, elköszönsz, mész...mit nem értesz? Miért nem olvastál erről szakirodalmat vagy cikkeket az interneten?" Még belegondolni is rossz. Mindenkinek segítenem kell. Jól elkalandoztam, bocsánat.

Mielőtt bárki félreértene: nem általánosítok (!) az egészségügyi dolgozókkal kapcsolatban, ez csak az én tapasztalatom volt, amit leírtam.

A kis mell is tud elég tejet termelni,itt nem számít a méret. Amúgy én sem.voktam felkeszülve a szoptatasra,de szoptató facebook csoport segített. Ha csak a mellgyulladás miatt abbahagytam volna a szoptatást mert fájt el is szégyellném magam. Undorodom a haltól mégis etetem vele,rettegek a magasban mégis viszem ilyen helyekre kirándulni.antiszociális vagyok,utalok beszélgetni mégis viszem játszótérre. Szép is lenne ha kihagynék dolgokat a fóbiam miatt, nem ő tehet róla hogy fóbiáim vannak és a megszülésévek igenis a felelősséget is vállaltam. Ha undorodom is valamitől akkor is megtezsem,mert q gyereknevelés nem kívánság műsor és nem csak szoptatás terén, aki nem tud lemondani dolgokról annak nem való a gyerek,mert így is úgy is lesznek pillanatok amikor nem lehet az ember önző.

Más ha az embernek nincs teje vagy sebes lesz a bimbója vagy rossz segítség miatt nem indul be a teje, akkor érthető hogy feladja az ember hisz ne szenvedjen anyuka feleslegesen,de megint más ha nem készíti fel a lelkét a nehézségekre holott nagyon is képes lenne rá.

Jaj, senki nem erti itt az ironiat, latom.

22-es

Én is Sote I-en szültem tavasszal, a kutya nem segített a szoptatással, adtak tápszert, nem is lett elég tejem. Szoptatási tanácsadóval sikerült "szaporítani".

A kora babáknál nyilván más lehet a helyzet, a PIC-ről jókat hallani. :)