Tényleg élvezi a többség a szoptatást?
A kérdés nem provokáció, tényleg érdekel a dolog. Olyan sok helyen olvasom, hogy élvezd ki, amíg szoptatsz, meg ez a legszebb időszak, és nem értem valaki hogy tudja ezt így megélni. Kíváncsi vagyok kinek mi okozott örömet a szoptatásban, hátha én is tudnám máshogy látni a dolgokat.
Nekem 3 hónapos a babám, akit imádok és legalább fél éves koráig szoptatni fogom, ha tudom, de nekem nem okoz örömet a szoptatás. Maga a fizikai részével nincs gond, szerencsére már nem fáj, egész jó rendszert kialakítottunk a babámmal. Lelkileg viszont semmi örömet nem okoz, sokkal jobban szeretem, amikor együtt játszunk és nevet rám, vagy simán elalszik hozzámbújva az ölemben. Ezen kívül az zavar legjobban, hogy iszonyat macerás, mindent úgy kell szervezni, hogy etetésre otthon legyünk. Elfogadja a tejet cumisüvegből is, de ha kimarad egy evés folyok össze vissza, feszül, fáj, egyszerűen utálom. Éjszaka ugyanez, a babám már sokszor álaludja az éjszakát, ilyenkor reggelre minden csupa tej és kőkemény a mellem. Azt hittem mostanra be fog állni, de nem. :(
Velem van a baj?
Én szeretem, ez csak a mi időnk. Már 1,5 éves, csak este és éjjel szopizik, valahol nekem "rossz érzés" hogy így eltelt az idő
Viszont szerintem azzal sincs baj, ha valaki ezt csupán táplálásként fogja fel, és nem "élvezi"
Nincs baj veled. Nagy változás egy baba érkezése. Az első három hónap csak a túlélésről szólt nálam szoptatás téren is. Utána volt egy kicsit könnyebb úgy 1 éves koráig, de főleg ilyen megelégedés érzés, öröm hogy sikerült neki ismét anyatejet adnom, jóllakott, és békésen alszik az ölemben. Ekkor még 90%ban anyatejes volt. Ilyenkor sokáig néztem milyen aranyos, örömömben sírtam is sokszor hogy milyen tökéletes.
Utána olyan 1-2 éves koráig kifejezetten szerettem a szoptatást, ritkultak az alkalmak, könnyű volt, mikor beteg volt hozzambújva egyből jobban lett.
Utána nyűg lett inkább, szerencsére 2,5 éves korára önként abbahagyta.
Köszönöm mindenkinek a megnyugtató válaszokat! :)
Egyébként érdekes, hogy mindenkinek más a nehéz ebben az időszakban, én úgy érzem, hogy a szoptatást leszámítva nagyon élvezem az anyaságot, nem érzem magam fáradtnak, tele vagyok energiával, mindig mennék valahová a kisfiammal. Sokkal jobban bírom ezt az időszakot, mint a szülés előtt gondoltam, viszont a szoptatás sokkal macerásabb és nehezebb, mint ahogy az én fejemben élt.
Szintén 3 hós a babám. Úgy 2 hete kezdte, hogy szopizás közben a szemembe néz, és ha mosolygok rá meg beszélek hozzá, akkor ő is nevet meg gagyog, miközben teli a szája 😁 Na ezt tudom már "élvezni". És most már gyorsabb is - mi ilyen 1,5 -1 órás szoptatásokkal kezdtük, az nekem kínok kínja volt, iszonyúan unatkoztam, nem vagyok telefonnyomkodó típus. Tévénk nincs, olvasni meg nem bírtam, mert egyik kezemmel muszáj volt fognom a mellem...
Szóval összességében nem 'élvezem', mostanra természetessé vált, és vannak szép pillanatok, de semmi lila köd.
Én sem élveztem. Valószínűleg ezért se tartott ki sokáig a tejem és ami volt, csak mutatóban. Én még örültem is neki, teljesen oké volt nekem hogy akkor tápszer.
Az érzéseid a tieid, nem kell rosszul érezned magad emiatt. Az is rendben van, ha úgy érzed nem akarod csinálni, az is, ha kitartasz egy adott időpontig és az is, ha csak sodródsz és szoptatsz, míg tudsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!