Más is selejtesnek érzi magát, hogy nem tud szoptatni?

szia nekem is ez volt a problémám az első babámnál de sajnos mire szakszerű segítséget kaptam addigra már azt mondta a védőnő hogy már nem lehet visszahozni sajna mert elapadt a tejem!

A mostani terhességem alatt beszereztem 1 AVENT isis iq uno elektromos mellszívót hogy hátha ezzel tudok segíteni majd a babámnak több tejet termelni!!! 23hetes kismama

De tudod, hogy ez öngerjesztő folyamat... Ha azt szokja meg, hogy előtte mindig tápszert kap, akkor már most keresztet vethetsz a szopira, mert le fog róla szokni. :(

Van valami tipped, hogy miért nem akar szopizni? Volt valamilyen nehezítő körülmény a szülésnél? (császár, fájdalomcsillapítás, erős orrleszívás stb.) A kórházban kapott pótlást? Ha igen, üvegből? Nem volt probléma a mellrekapással, fizikálisan jól működik a kis szája, izmai? Játszócumit használtok? ....

Mert ezek mind nehezíthetik a szopás megfelelő technikájának a megtanulását, begyakorlását! Viszont ha nem kérsz még időben (szakszerű) segítséget, akkor egyre kisebb a valószínűsége, hogy sikerül folytatnod..

Ha gondolod, szívesen ajánlok neked tanácsadót - ilyen formában nagyon sokáig tartana minden részletet végigkérdezni, telefonon egyszerűbb. Most még van rá valamennyi esély, hogy megtaláld a "hiba" okát és a megoldást is...

Még nagyon pici a baba hogy feladd! Ne tedd, mert úgy jársz mint én, nem voltam kitartó és még mindig kinoz a bűntudat. Nekem is ugyanez volt, bekeményedett volt elég tejci ott, de a bébi nem tudta szivni, csak cumizott, jól nem lakott ezért (sajnos a környezetem is folyton azt tanácsolta hogy hamar csinálj neki tápot ne éhezzen) jött a táp. Aztán egyszer csak hirtelen elmúlt a keményedés és vele a tej is. Alig volt valami, de egy jó darabig azért csicsiztettem de sajna a tejet már nem sikerült visszahoznom. Többször is megpróbáltam de mivel nem láttam gyarapodást abbahagytam. kb. 2 hónapig még rátettem a mellemre, pedig nagyon kevéske volt benne, de jólesett hogy legalább a kontaktus meg volt köztünk. De most egy hete már kilöki a nyelvével a mellem. Mondjuk nem is csoda mert már tényleg alig volt benne valami. Én nagyon rosszul éltem meg, még most is sokszor kinoznak a gondolatok. Sajnálom hogy akkor nem kértem segitséget. Borzasztó érzés volt mikor mindenki azt kérdezgette hogy szopik. És jöttek a szánakozó pillantások.

Próbálkozz, kérj segitséget! Szoritok neked, és ha sikerült kérlek ird meg! :-)

Szia!

Ne érezd magad selejtesnek!Nagyon sok jó tanácsot írtak már neked!A legfontosabb,hogy próbálj meg minél kevesebbet idegeskedni.Én sem tudtam szoptatni sajnos a kisfiamat amikor már nem tudtunk többet tenni az volt a legrosszabb,hogy ez a nyugtalanság....átragadt a babára és amint elfogadtam,hogy sajnos ez van onnantól újból jókedvű vidám baba lett!Testi kontaktus én pl továbbra is meztelen felsőtesttel etettem csak cumisüvegből!Most már valóban jó tápszerek vannak mi 2. meg is találtuk a nekünk valót és szerencsére nem volt beteges sem!Természetesen amíg van remény ne add fel!

Kitartás!

Hasonlóan éreztem magam én is! Sőt még a mai napig is!

A kislányom egyáltalán nem szívta a cicim! Szülés után 3 napig egyfolytában mellen volt, hogy belöveljen jól a tejem! A mellett már sebesre fejtem a ciciimet, hogy minél több legyen! Iszonyu mennyiségü lett a tejem, a gyerekem meg besárgult! Ekkor már semmit nem volt mellen, mert aludt! Fejés itatás.....ez ment 2 hónapig mire elment a tejem!

Úgy gondolom, hogy mindent megtettem azért, hogy legyen tejem és szopjon, de ő volt az aki nem akarta egyáltalán!

Most 4 hónapos és a mai napig még a cumis üvegből etetés is küzdés nálunk! A védőnőnk szerint vannak babák akiknek nem fejlődik ki a szopó reflexe rendesen és ha fene-fenét eszik akkor sem szopnak!!!

Valóban nagyon szörnyű, hogy mára már tényleg a csapból is ez folyik, hogy csak a szoptatás.....!

Ne add még fel én is csak ezt tudom mondani és nem vagy selejtes ha esetleg mégse sikerülne!

Szia,

Nem vagy selejtes!!! Ezt sokan és hosszan leírták. Viszont, ha még van egy pici remény, ne add fel. Én az első három hétben nem tudtam szoptatni. Rengeteget sírtam és marcangoltam magam. Már szinte senki nem bízott bennem, amikor még naponta néhányszor feltettem a kisbébim a cicire.Már napi egyszer kétszer tápszerrel kellett pótolnom. Fejni még tudtam, de az sem sokáig ment volna. Aztán felhívtam egy szoptatási tanácsadót, aki elnavigált egy doktornőhöz, aki ezzel is foglalkozik. Meg nézett minket, segített jól felszerelni a babám és azt mondta, jobban kellene bíznom magamban és a babámban. Ennek már lassan 4 hónapja. Azóta is csak szopizik. DE: akkor sok ismerősömmel beszéltem és kiderült bizony, hogy sokaknál volt gond a szoptatással. Lassan már kevesebb volt aki szoptatott. Akkor sem lettem volna egyedül problémámmal.Persze mert azt hittem, csak én vagyok ilyen "szerencsétlen".Sokan vigasztaltak, hogy akkor sincs semmi, ha tápszert eszik a gyerkőc. (több baba is van a családban aki ezt ette - most három ill. öt évesek)Mellesleg én is azon cseperedtem nagyjarészt. Nem vagyok beteges, és a szellemi kapacitásom is elég megfelelő...Szóval mire beletörődtem volna, úgy gondoltam, még egy próbát megér. Ha nem ment volna, nyugodt lélekkel elmondhattam volna, hogy mindent megtettem.

9.17 19.51-es

Szia! Na sikerült utána a szopi?