Rossz anya vagyok, ha megutáltam a szoptatást, és tápszerre váltanék, pedig van tejem?
Az első gyerekünket 13 hós koráig szoptattam, és nagyon sajnáltam, hogy le kell választani, de már terhes voltam a tesóval, és elapadt a tejem. Valahogy már akkor a végén nyűg volt, tekintve, hogy alig volt tejem, és érzékenyebb lett a mellem is, és, bár sajnáltam az elválasztást, de megváltás volt. Most a kicsivel az eleje óta utálom, a mellem ugyanolyan érzékeny maradt, nem szeretem, ha a gyerekek hozzáérnek (ráadásul a nagy "cicifüggő" maradt így is, folyton bújni akar hozzá és simogatni, ami nekem nagyon kellemetlen érzés), emellett pedig sokkal körülményesebb is az egész most, mert a kicsi valahogy nem tudja annyira nagyra nyitni a száját, hogy rögtön jól bekapja, ha mégis sikerül, akkor meg kicsúszik neki, és utána nem tudom rögtön visszatenni neki, mert becsukva tartja a száját. Persze utána meg üvölt, mert nem kapta még meg a cicit. Ettől pedig falnak megyek. Az étvágya is akkora, hogy kb folyamatosan cicin lenne, de nekem erre a nagyobbik gyerek és a házimunka mellett nincs kapacitásom. Amennyire szerettem anno a szoptatást, annyira gyűlölöm most ezt az egészet.
Borzasztóan érzem magam amiatt, hogy tudnám szoptatni, de valahogy elborzaszt a gondolat, hogy még minimum fél évig kizárólagosan ez menjen.
💩 lennék emiatt? Mit tanácsoltok?
Kioktató megjegyzéseket nem kérek.
A nagy 20 hós lesz pár napon belül, a kicsi 2,5 hetes, ezért is érzem nagyon rosszul magam. Mindenképp várok még, hátha jobb lesz. Az elején úgy voltam vele, hogy majd a hozzátáplálást fogom "kiteljesíteni" hamarabb (a nagynak sokáig húztam az étkezések teljes kiváltását, most pedig ütemesebben haladnék a bevezetés után a kialakult helyzet miatt), aztán felmerült a tápszerezés, de nagyon dilemmázom.
A nagy tudja, hogy a kicsi eszik ilyenkor, mindig mondom neki, hogy ő még csak így tud enni, nem olyanokat, amiket mi, de ő nem is enni akar a mellemből, csak megnyugtatja, ha bújhat hozzá és piszkálhatja. Alapjáraton nem lóg rajtam emiatt, de amint látja, hogy a kicsinek adom a mellem, már megy a másikhoz. Mondom, elkezdtem leszoktatni, csak ez elég lassan megy, hogy ne legyen hiszti.
20# tudom, hogy ez nem normális, és majd a védőnőnek említem is, ha beszélek vele. De ettől még jelenleg fennáll a probléma...
Szerintem 6. hétig tarts ki, ami most nagyon távolinak tűnhet :D
Én sokat szenvedtem a szoptatással, nem is volt kizárólagos, nekem a 8 hét volt a cél.
Ez most szombaton jár le, én innentől elengedem a dolgot.
Az anyák lelkiismereti kérdést csinálnak a szoptatásból, ami valahol természetes, de van egy határ, mégpedig az anya lelki/fizikai egészsége.
Tápszerezni sokkal egyszerűbb ha nem megy gördülékenyen a szoptatás + így cumit is be lehet vetni (és apát is).
Xiaomi okos vízforralóval mindig 40 fokos a víz, amit csak bele kell önteni a cumisüvegbe (amit nem kell streilizálgatni -védőnő mondta), hozzá az x kanál por és már ehet is a baba.
Első gyermekem én is 13 honapos koráig szoptattam és már terhes voltam a másodikkal, de o maga szokott le. Volt kis alvókája és inkább azt választotta , illetve elkezdtem neki adni a junior italokat és szépen megszerette.
Második gyermekemmel a szoptatas eleje egy borzalom volt.
Foggal született és nem hazudok, de min.4 hétig csöpögött a mellembol a vér. Egyszerűen már gyomoridegem volt ha jött a szoptatás. Annyira fájt , s sírtam is olyan sebes volt és holyagos. Nem győztem kenni és szabadon tartani. Anyatejbe aztattam, s rengeteg Praktikat kipróbáltam az enyhítésére.
Én is gondolkoztam a tapszeren, de (szerencsére ?), a környezetemben akikkel együtt szültem mindnek tapszeres lett a gyermekük mert vagy nem volt tejuk vagy kényelmi okokból választották azt. Azt kell mondanom, a tapszerezes kinszenvedes hosszú távon. Éjszaka is felkelni , melegíteni..
nem mellesleg úgy gondoltam - gondolom mai napig -, hogy a gyereknek az anyatej sokkal fontosabb.
A csaladban nálunk a gyerekek annyira nem betegesek, ha igen is hamar átmegy rajtuk szerencsére, s szerintem ez az anyatejnek is köszönhető.
Illetve nagyon gyorsan eltelt ez a 9 hónap..
Még mindig szoptatok de kevésszer már.
Reggel ha felkel, illetve délutáni alvaskor (bár itt már nem rendes szoptatas folyik ) és elalvás előtt. Éjszaka meg attól függ hanyszor kel, viszont sokszor éppen elég neki 2-3 szívás és visszaalszik.
Szóval én azt javaslom , hogyha utálod is (én is szeretnék már szünetet tartani, és alkoholt inni és végre elmenni úgy, hogy ne kelljen hazarohanni szoptatni) hogy folytasd a szoptatast, masnem tényleg fejessel. (Elektromos mellszivoval hamar leszivja . Két mell összesen kb.20-30p).
Kitartást kívánok! S tudd, nem vagy egyedül ezzel az erzessel. Szeretnék már én is egy kis “énidőt” felszabadultan.
17 hónap van egyébként a két szülés között. Ha jól látom , majdnem nektek is :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!