Miért van az, hogy vkinek alig van teje, vkinek meg rengeteg van?

Sok tényezős a dolog.

Alapvetően igaz az, hogy a mirigyállomány egyénenként változó, így a mell tejkapacitása is. Ez viszont nem jelenti, hogy a kevesebb állományú nő ne tudna a babája számára elegendő tejet termelni. Kutatások alapján a nők 97%-a képes elegendő anyatejet termelni a babájának. Csupán lehet, hogy eleinte, amíg beáll a kereslet-kínálat, valakinek gyakrabban kell mellre tennie a babáját, illetve lehet, hogy hosszú távon is gyakrabban kell két mellből szoptatnia. A kérdésedre közvetlenül válaszolva tehát ez a magyarázat. (Forrás: Szoptatás és humán laktáció)

Az, hogy a valóságban miért szoptatnak kevesebben, miért van sokaknak kevés teje, az nagyban függ attól, hogy mennyire felkészültek a szoptatás témájában (sajnos, bár természetesen jönne), milyen a lelki állapotuk (mennyire tudnak vagy akarnak küzdeni a szoptatásért, ha nehézségeik akadnak - mely nehézségek sokszor felkészüléssel megelőzhetők), milyen a támogató közegük (a férjük/partnerük felkészültsége és hozzáállása, anyós-nagynéni-stb okoskodása - segítik-e vagy ellenszélben kellene küzdenie). Sajnos sokaknál egész egyszerűen nincs erő küzdeni, és ezért senki nem hibáztatható. Ha fáj, ha nehéz, főleg, ha mindenki körülötte azt mondja, hogy engedje el, "adja fel", akkor nem elvárható senkitől, hogy megerőszakolja magát. Ha az anya jól van, a baba is jobban van.

A gond az még, hogy sokszor, akik ilyen kudarcnak élték ezt meg, akár sokszor is, utána tovább hirdetik gyakran, hogy márpedig nem éri meg a küzdelem, márpedig a szoptatás nehéz és fáj, és ők mennyivel jobban jártak a tápszerrel, hogy mindenki nyugodt volt, és a tápszer igenis van annyira jó, mint az anyatej. Van ebben nagy adag frusztráció, áldozatnak érzik magukat, akiknek a "szoptatáspárti ősanyák" lelkiismeret furdalást akarnak okozni, hogy nem szoptattak. Hiszen az "csak" akarat és felkészültség kérdése. Nem, ez ennél sajnos sokkal összetettebb kérdés sokszor.

Kár, hogy sokan, akik szoptattak tényleg ezzel frusztrálják a többieket, hogy csak rajtad múlt, hogy nem sikerült. Pont annyira nem igaz ez sem, mint az, hogy nem éri meg küzdeni, mert van, akinek nincs és kész. Ez a két szélsőség, valahol középen van az igazság.