Mi a magyarázata annak ,hogy egyre több nőnek nincs anyateje, amivel tudná szoptatni a kisbabát?

Én akartam szoptatni, de húztam egy határt, hogy meddig megyek el.

Én nem akartam szoptatosteat, szoptatós tanácsadót meg mellszivot, mert nem akartam hogy a tejcsinalasbol álljon az első pár hónapom a babammal. És az első gyereknel tényleg órák mentek el a szoptatassal, és így fel éves koráig kapott anyatejet.

A második gyereknél már nem volt lehetőségem egész nap szoptatni, így ő teljesen tapszeres lett hamar.

Minden ismerősöm szoptat.

Kicsit az az érzésem, hogy megint egy férfi tett fel kérdést.

De akkor leírom.

Még nincsen gyerekem, de nem szeretnék szoptatni, ha esetleg lesz-azaz dolgozom rajta fejben.

Nem, nem hiúsági kérdés, nem kényelmi.

Tinikoromtól kezdve folyamatosan csesztettek a nagy melleim miatt. Férfiak tették pokollá az életemet, közeli ismerősök is, idősebb nőrokonok.

Férfiaktól kapott megjegyzések (13 éves koromtól kezdve)

Szophatok a cicidből?

(leettem magam) Már folyik a tejed kislány!

Biztosan beélvezel majd a nagy szép melleiddel, ha rábukik a gyerek

(fogdosás molesztálás) Szopnám egész életemben a csöcsöd.

Megszoptatsz látom duzzad a csöcsöd.

Duranna ki a rohadt melled.

Saját exbarátom, aki amúgy a tipikus rendes srác: cuppogni kezdett és oázni miközben a melleimet nézte. Majdnem elbőgtem magam, részben ezért szakítottunk.

Még folytathatnám, nők részéről annyi volt, hogy undorítózták a mellem, vagy melltartóvásárlásnál az eladók megjegyzéseket tettek rá.

Nőrokonok-anyós: biztosan jó sok tejed lesz (ez marhaság amúgy)/ bűn lenne nem szotpatni ekkora mellekkel

Bennem ez a sok " a melled közügy" szemétség, frusztrálás, akkora gátat vert, hogy ha látok egy szoptatós képet ingerült leszek, undorral tölt és legszívesebben ordítanék.

Köszönhetően a sok beteg szar embernek, akik a szoptatást szexualizálják számomra teljesen eltorzult az évek során ez a természetes folyamat.

most próbálok ezen dolgozni, de nagyon nehéz.

Nekem sokat segített, hogy olvastam itt a józan, normális női tapasztalatokat a szoptatásról.

Amúgy itt a gyakorin is volt egy szoptatásfétises aki üzengetett.

Tehát nemcsak hiúság és NEMCSAK A NŐ BŰNE. Mert mindig a nőkre verik rá ezt is, miközben nem látják mi van mögötte.

Megpróbálok erre kicsit bennfentesként, objektíven válaszolni. :)

Ideális esetben ez valóban mindenkinek az egyéni döntése és magánügye kéne, hogy legyen. A gond az, hogy a legtöbb nőt befolyásolja valamilyen irányba az elvárás, a társadalom és a sok-sok tévhit, amit gyakran a kórházi személyzet is hangoztat, ezzel hátráltatva mind az objektív döntéshozatalt, mind a szoptatást.

Magyarországon a nők döntő többsége megpróbálja a szoptatást még akkor is, ha már volt korábban kudarcélménye. Ezután azért szakad meg a legtöbb esetben, mert tévhitekkel találkozik és nem kap megfelelő támogatást.

Testi oldalról:

Leggyakrabban a korai, indokolatlan, jellemzően cumisüveges pótlás jelenti a szoptatás végét előbb vagy utóbb. Hogy feleslegesen méricskélni kezdik a szoptatásokat, és rápótolnak tápszerrel. Vagy a baba jelzéseit félreértik, és mivel nincs, aki megerősítse őket, hogy minden rendben, pótolnak.

Sokan nem ismerik vagy tagadják a cumizavar létezését is - azazhogy a nyugatócumi vagy cumisüveg problémát okozhat a szoptatásban.

Sokaknak fájdalmaik vannak, de nincs, aki megmutassa nekik, hogy lehet fájdalommentesen szoptatni - vagy nem fedezik fel a baba lenőtt nyelvét, ami fájdalmat okoz.

Lelki oldalról:

Sokan félnek a kötöttségtől, amit a szoptatás jelent. Félnek attól, hogy nem tud majd a gyerek nélkül elmenni otthonról. Hogy a baba csak tőle fog függeni, az apa nem tud majd semmiben segíteni, nem tudja majd megetetni, elaltatni a babát. Hogy szigorú diétát kellene folytatni, különben hasfájós lesz a baba.

Vagy egészen egyszerűen bár ismeri, hogyan kéne csinálni, felkészült, de a környezete elbizonytalanítja, és nincs ereje harcolni velük

Van, aki a melleit félti - ennek lehet korábbi szexuális abúzus is az előzménye, de oka lehet az is, hogy a társadalom hangsúlyabban, nyíltabban tekinti szexuális szereplőnek a mellet, mint a táplálás formájának.

Cáfolhatnám sorra a fent is említett tévhiteket, de csak egyre térnék ki most.

Lefejt tejet az édesapa bármikor adhat szoptatásbarát eszközből. Személyesen igény szerint, kizárólag szoptattam, de 6 hetes korában már egyedül mentem el a nőgyógyászati kontrollra, két hónapos korában pedig kimozdultam pár órára a barátaimmal is délután. Fél éves múlt, vagyis még mindig tulajdonképpen csak anyatejes volt, amikor pedig elmentem egy koncertre éjszakára, ahol még alkoholt is ittam (tudván, mire kell ilyenkor figyelni a szoptatásnál). Ez csak néhány példa. Ehhez persze kellett a támogató közeg - a férjem és anyukám partnersége.

A lényeg tehát az volna, hogy mindenki tájékozódhasson a szoptatásról szülés előtt, hogy valóban felkészült legyen a témában, és amikor oda kerül a sor, ha szükséges, kapjon időben segítséget. Ha pedig úgy dönt, hogy nem akarja folytatni, az legyen egy tájékozott döntés eredménye, ahol tudja, mi kéne a sikeres szoptatáshoz, ne pedig a szoptatás kudarca - és ebben az esetben is legyen abszolút mindenkinek a magánügye.

Szerintem a nem megfelelő kommunikáció, rossz információ nem megfelelő emberektől a fő oka ennek. Akik esetleg nem néznek utána előzetesen a megfelelő fórumokon, nem keresnek fel szoptatási tanácsadót, nem készülnek fel előre, hanem csak elfogadják a szokásos "max háromóránként húsz percre tedd mellre, többre ne" tanácsokat az idősektől, azoknak nagyon hamar tápszeres lesz a babája. Régen az volt az alap, hogy három hónapos kortól már megy a hozzátáplálás, és addig is simán adnak a babának vizet, cukros teát, mittudomén, aztán simán leválasztják fél éven belül, hogy anyuka mehessen vissza a gyárba a gyártósor mellé, a pici meg bölcsibe.

Én a szülés előtt azt hittem, hogy a szoptatás az egy ugyanolyan intuitív, magától értetődő dolog lesz, ami csak így jön zsigerből. Hát nem. Tanulni kellett nekem is és a babámnak is, és ez a tanulási folyamat valakinek könnyen és gyorsan megy, másnak meg lassan és nehezen. Mi az utóbbi kategória voltunk, de mivel én előre utána néztem és tartottam magam az elhatározásomhoz, hogy márpedig én szoptatni fogok, ezért túllendültünk a kezdeti nehézségeken, de őszintén azért voltak pillanatok, amikor szívesen feladtam volna. És nem hibáztatom azokat, akik megteszik, főleg, ha nem is támogató a környezete- sokaknak a férjük, a saját szüleik, anyós-após mondogatja, hogy minek erőlteti, ott a tápszer, ne szenvedjen vele. Sőt, ha valakinek az első babájáról van szó, akkor nehéz annyira magabiztosnak lenni, hogy felvállald a konfliktusokat és kiállj a saját igazad mellett, hiszen tele vagy kételyekkel, fogalmad sincs semmiről, te is menet közben tanulod meg a dolgokat, így azért ha valaki, aki már felnevelt egy-kettő-több gyereket, határozottan állít valamit, akkor hajlamos vagy elfogadni az igazát. Még ha amúgy objektíven butaság, sőt, káros amit mond.

13

Ez borzasztó.. :(

Én speciel az első pillanattól tudtam, hogy nem fogok szoptatni, mert egyszerűen nem akarok és mert a hideg rázott a gondolatától is. És nem, nincs semmi baj a fejemben! Világ életemben utáltam, ha “babrálták” a mellem, azt se szeretem ha a férjem izgatja, nem esik jól, kellemetlen. Szerencsére egyáltalán nem muszáj szoptatni, remek tápszerek vannak, semmiféle hátránya nem származik a későbbiekben egy gyereknek abból, ha nem anyatejet kap, tápszerrel is tökéletesen felnő, így nem kínoztam feleslegesen magamat és erőltettem olyasvalamit, amit nem akartam.

Az én környezetemben egyre többen merik felvállalni, hogy nem akarnak szoptatni különböző okokból kifolyólag, csak sajnos még ma is ott tartunk, hogy majdhogynem megkövezik, aki nem szoptat saját döntésből..