Mindenkinek egy gyönyörű, meghitt dolog volt a szoptatás?

Én sem szerettem szoptatni, 6 hetig csillagokat lattam, annyira fajt, többször elbogtem magam, mert az elso par perc borzasztó fajdalmas volt. Utana jott az, hogy rengeteg tejem volt, nem tudtam csokkenteni a mennyiseget, muszaj volt fejnem. Az egesz napom egy evig a szoptatasbol-fejesbol allt. Utana volt egy fel ev, amikor nem utaltam, sot, picit meg élveztem is talan, akkor mar nem kellett fejnem.

Aztan kezdett nyug lenni a szoptatas, de nagyon cicis volt a lanyunk, sajnaltam leszoktatni, elvenni tole, neg kenyelmesebb volt ejszaka is odaadni neki, ahelyett, hogy felkeljek es megnyugtassam, megprobaljam visszaaltatni. Kiszolgalta magat, en neg elveztem, hogy nagyjabol vegigalussza az ejszakat.

Aztan ket eves kora korul mar megint utaltam, mert annyira nyug volt. Tepte le a ruhat, allandoan logott rajtam, stb. Terhes lettem, aztan vereztem, de nagyon erosen. Nem tudtak mitol, eleinte latszott egy henatoma, utana mar nem. De menstruacio erossrgu verzesem volt tobbszor is.

Akkor nem elmagyarztam neki, hogy mar nincs cici. Par nap alatt teljesen leszokott. Nekem tok megnyugvas volt.

Utolsó előtti vagyok, szerintem mert "szoptatasnacinak" lettel titulalva, itt a gyk-n ujabban senkinek nem lehet velemenye, meg tapasztalata, ha elter a tobbseg altal idologizalttol (jelen esetben=a szoptatas sz.r), pontoznak is le.

Ne akadj fent rajta, en mar regota csak rohogok a pontozason. :)

Attol, mert pl. nekem a rengeteg tej miatt szenvedes volt a szoptatás, elhiszem, hogy masnak orom. Meg azt is, hogy akinek nincs eleg teje es ragorcsol emiatt, annak sincs benne semmi szep.