Mindenkinek egy gyönyörű, meghitt dolog volt a szoptatás?
3 napja fejeztem be a szoptatást a majdnem 1 éves babámnál...már mikor megszületett tudtam,h nem fogom évekig szoptatni. Komolyan minden szoptató nő imádta a szoptatást es ez volt az összebújás meg a minden?
Nekem ez egyáltalán nem volt élvezet...nem úgy értem h kenyszerből szoptattam de nem is magam miatt. Tudtam h ez a legjobb amit a kisbabamnak adhatok...csak én vagyok ilyen érzéketlen?
Én szeretem. De elfogadható, ha valaki viszolyog tőle, de ettől függetlenül PRÓBÁLJA, TESZI VALAMEDDIG. Olvastam már itt, hogy van, aki az utálat miatt nem szoptat már az elejétől sem. Elképzelem, hogy fogja a pár órás újszülöttjét a kezében, aki sír, üvölt ösztönből, mert tudja, mi kell neki, és az illető cseszik mellre tenni, csakazértse alapon.
Utolsónak üzenem, nekem is fájt, kisebesedett a mellem, de a gyerekorvos itthon elmagyarázta, hogy tegyem jól mellre, csak ez volt a titka.
Mi volt olyan a valaszomban ami miatt le kellett pontozni?
2.vagyok
Az én esetem elég extrém, legalàbbis remélem, szòval csak azért regisztràltam, hogy leìrjam, hàtha segìt valakinek!
Szoptatàs alatt az elején àllandòan itt olvastam a szoptatàsròl, mert nem értettem, hogyan rühellhetem ennyire. Szoptatàs előtt màr sìk idegbeteg voltam mindig. Tejem volt bőven, fàjni nem fàjt az első pàr hetet leszàmìtva, nem gyulladt be a mellem, ment minden ahogy az a nagykönyvben meg vala ìrva... Alapvetően is pozitìv személyiség vagyok, nyugpdtan élünk, a szülés jò élmény volt, a férjem pedig azt sem tudta, hogyan segìtsen az elején. (Ez nem kivagyisàg de fontosnak tartom leìrni az alaphelyzetet, ìgy lesz teljes a kép.) Nem értettem miért ülök akkor ökölbe szorìtott kézzel, zokogva a dühtől majdnem minden szoptatàs elején. Ordìtottam is vele néha, borzasztò volt az egész. Azt hittem utàlom a kisbabàmat meg a szoptatàst és hogy alapjaiban nem vagyok anyànak valò. Àldom az eszem, hogy a nagy szégyenkezés ellenére elmondtam a védőnőmnek (Norvégiàban élek), hogy borzalmasan érzem magam, amikor szoptatni KELL. Ő volt az aki mondta, olvassak utàna a D MER-nek (Dysphoric Milk Ejection Reflex). Linkeltem.
Miutàn kiokosìtottam magam és megértettem, hogy nem én vagyok alapjaiban elb#%&va, hanem a hormonjaim.. és nem vagyok depressziòs, sokkal könnyebb lett! Most 8 hònapos a kismajom és 1-2x naponta még mindig tudom szopiztatni, persze òriàsi önkontrollal és telefonnal a kezemben, hogy eltereljem a figyelmem.
Remélem nem sokan ismernek magukra!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!