Aspergeres gyerekek szülei vagy akár érintettek! Mennyire igaz, hogy az enyhe autistákról (asperger) elmondható, hogy legtöbbjüknek vannak/lesznek barátaik, párkapcsolatuk, saját családjuk?

"Mennyire igaz, hogy az enyhe autistákról (asperger) elmondható, hogy legtöbbjüknek vannak/lesznek barátaik, párkapcsolatuk, saját családjuk?"

Az Asperger-szindróma nem az autizmus enyhe formája!

Lényeges különbségek vannak.

"Gyakorló" aspergeres vagyok, diagnózissal, és ismerek közelről is "magasan funkcionáló" autistákat is. Nem tudok azonosulni a viselkedésükkel, az agyműködésükkel sem, és tájékozott vagyok a témában.

Akit érdekel az Asperger autizmus alá sorolása, itt olvashatja az okokat:

[link]

Azért nem mindegy hogy magasan funkcionáló autista vagy Aspergeres-e valaki, mert teljesen más megközelítést igényel.

A Válaszolónak az eredeti kérdésre még kiegészíteném a válaszom:

"Azt mondják (fejlesztők) ezzel nem lesz gond, mert az aspergeresek legtöbbjének lesz..ez tényleg igaz? Mert a fő nehézségeik alapján pont azt gondolnàm, hogy inkább kiközösítettek lehetnek :("

Nekem egy szakember azt mondta az autizmusról hogy lehet hogy egy evolúciós mellékág: bizonyos dolgokban (társas készségek) lehetnek sokkal kevésbé jók, mondhatni lemondtak bizonyos előnyökről gének terén, más előnyökért cserébe. Pl. matematikai képességek, IQ (bár a kettő nem ugyanaz). Tehát ez az orvos konkrétan ezzel magyarázta hogy magas szinten funkcionáló autisták rendszerint sikeresek a párkapcsolatban, hiszen hasznos, eredményt hozó készségekkel, tulajdonságokkal rendelkeznek, amik a másik nem számára vonzóak lehetnek.

Én Aspergeresként nem láttam semmi előnyét az állapotomnak.

Amúgy lehet hogy egy autista nem igényel annyi emberi kapcsolatot, kielégítő számára amennyi van, lehet hogy igényelne.

Én aspergeresként abszolút igényeltem volna, de kialakult a szociális szorongás. Csendesnek és visszahúzódónak jellemeztek, de én szenvedtem a baráti és egyéb kapcsolatok hiányától. Talán nem közösítettek ki, talán igen; én mindenesetre így éreztem.

Magas szinten funkcionáló autistákra viszont nem igazán jellemző a szociális szorongás. A sógorom ilyen, a bátyja és az apjuk is (és nagyon sikeresek), valamint az unokaöcsém - bár őt sem diagnosztizálták, csak fejlesztették a szülei a készségeit.

Amit tehát az a fejlesztő Önnek mondott, azt a magasan funkcionáló autistákra érthette, még ha nem is volt tisztában ezzel. Az Asperger-szindróma az nem ilyen.

Az Asperger szindrómásoknak ha nem fejlesztik/kezelik, a legtöbbször komoly gondjaik vannak/lesznek a társas kapcsolatok terén, de Önnek emiatt különösebben nem kell aggódnia, ha a gyermeke "enyhe autista", vagy "magasan funkcionáló", de nem Aspergeres.

Ha ő talál valamilyen tevékenységet amiben kiteljesedhet és amire karriert építhet, nagy valószínűséggel megtalálja a teljes értelmet, eredményt, karriert, családot, stb.

Ezzel nem mondom azt hogy jellemzően autista jellegű embernek nem lehetnek társas nehézségei a viselkedése, a gondolkozásmódja miatt, de valóban nem jellemző hogy egyedül maradnának.

Itt most csak a magasan funkcionáló autisták és az Asperger szindrómások közötti különbségről beszéltem.

"nem az a legfontosabb, hogy lehet-e diplomàja.. Arra vàgyom, hogy boldog legyen, legyenek barátai, családja"

Nagyon jó anyuka vagy, több ilyen kellene a világba:-)

Visszatérve az asperger magasan funkcionáló autista fogalmakra, szerintem a szakemberek fejében is elég nagy káosz van e téren.

Az én fiamra is rá akarták sütni, hogy autista, én mondtam, hogy kizárt, mivel nagyon is igényli a társas kapcsolatokat és vannak barátai. Erre egyből rávágta a gyógypedagógus, hogy ez igaz az autistákra is. Na, most akkor mi van?

Szóval az asgerger szeretne barátokat, de nehezen szerez, az autista meg nem is szeretne barátokat? Azért ezt a megközelítést még nem hallottam.

Ma már nem adnak Asperger diagnózist egyébként, orvosi körökben elítélik, náci orvos volt, és haláltáborba küldte ezeket a gyerekeket.

Nos, ha lány, nem lesz gond. Mármint a család/párkapcsolat téren. Sokkal inkább beleillik a sztereotip, patriarchális modellbe egy érintett lány - nem véletlen, hogy kevesen kapnak diagnózist.

Én fiú vagyok, rengetegszer voltam plátóian szerelmes, de nem szerettek viszont. Akik lettek volna, azok nekem nem jöttek be - pedig semmi gond nem volt se külső, se belső téren. Nem kötöttem kompromisszumot - annak ellenére, hogy gyűlölök egyedül lenni.

Aki volt, azzal pár év után vége lett. Tehát tartósan fenntartani egy kapcsolatot nem sikerült.

Teljesítményt igénylő helyzetekben azonnal bekapcsol a szorongás, és a kishitűség, csalni, hazudni nem tudok, nem is akarok - nem vagyok túl meggyőző, így még ha tudok valamit, akkor se vesznek komolyan.

Ugyanakkor a házasságok nagy többsége válással végződik, márpedig a többség nem autista... így az is elgondolkodtató, mitől kíméli meg magát az, aki nem vág bele az egészbe.