Mit tegyek 2 éves egyre agresszívebb, csapkodós lányommal?

Szia!

Az én kislányom ugyan ilyen volt, bár ő nem járt bölcsibe, de sokszor már féltem játszótérre, gyerekek közé vinni, 2-3 évesen leteremtette akár az 5-6 éves gyereket is. Aztán valamelyest elnőtte. Abbamarad egy idő után...

Az óvónő még a mai napig is azt mondja, hogy az én kislányom még a jég hátán is megélne. Határozott, talpra esett, önálló....Nem bújik el, nem félős, stb.

Gondolj erre, talán ez megnyugtat...:)

Szerintem ne verd. Hisz a akkor csak téged utánoz a viselkedésével. Tényleg nézd meg a szuperdada vagy a segitség szülö vagyok müsort a viasaton is adják napi 2x. Sok hasznos ötlet van benne

Sok sikert

A szuperdadát én is nézem és csak ajánlani tudom, nagyon jó:)))

és tényleg hiányzik a tisztelet nálatok szerintem, legalábbis az irányodba. Meg kell hogy tanulja hogy ki a főnök, és nem feltétlen veréssel, hanem mondjuk büntetősarokkal. Ahonnan nem jöhet ki mondjuk öt pecig. Ha kijön, visszaviszed, és harminckétszer is visszaviszed, mire rájön, hogy te vagy a góré. Akkor ottmarad öt percig, és utána bocsánatot kell kérnie.

Ez beválhat.

Neki is jobb, ha tisztázva vannak a korlátok, egy gyerek nem csinálhat azt amit akar, mert egyszerűen még nincs meg a tapasztalata a gyakorlatias világhoz. Csak nehogy egyszer találkozzon egy erősebb gyerekkel, akitől akkorát kap majd vissza a játszótéren (önvédelemből) hogy csak néz.

Az a tapasztalatom, hogy azok a gyerekek, akiket a szüleik nem tanítanak meg arra hogy korlátok is vannak, sokkal nagyobbat esnek pofára később. Persze nem könnyű velük, de még most érdemes elkezdeni a nevelést, mert később még nehezebb lesz.

És még valami: én úgy látom, te magadnál feljebbvalónak ismered el a férjedet. Az jó ha nagyon szereted, és az is jó ha erősebb, férfiasabb energiái vannak, és mellette lágyabb, nőiesebb lehetsz, de lehet hogy a gyerek ezt megérzi - márminthogy apa a góré, ő a döntésképes, anya pedig szereti kiadni a gyeplőt a kezéből ha apa otthon van (ezért nem jár neki gyeplő akkor sem, ha apa nincs otthon.)

Nem tudom, érthetően mondtam-e, néha hajlamos vagyok túlbonyolítani a mondanivalómat:)

Nálunk is a férjem a főnök, ő tart kézben bizonyos dolgokat a házban (pl. csekkbefizetés, én csak könyvelem a kiadásokat, ő osztja el a pénzt is, bár mindent megbeszélünk.) Ha a gyerek azt érzi, hogy te is csak apu kislánya vagy, akkor nem fog engedelmeskedni, mert egyenrangúnak gondol magával, pláne hogy nem tudod kezelni a verekedéseit, és láthatólag megszeppensz. (én is megszeppennék gondolom, nem piszkálásból írom.)

nem is ez a jó szó, hanem a tanácstalanság, azt érzi rajtad, és úgy veszi le, hogy erősebb, mert ő aztán nem tanácstalan, így azt csinál amit akar.

Fontos hogy egyenrangúnak tekintsd magad a férjeddel, és ő is támogasson ebben, különben megette a fene. Bár ez csak az én véleményem.