Máshol is ilyen sokat kell veszekedni egy 10 éves gyerekkel?

Nálunk hasonló a helyzet, csak a lányom mindenért bőg. De tényleg. Nem lehet hozzászólni.

Picit elkezdett nőni a cicije is. Szerintem a kettő erősen összefügg. Olyan, mint egy végtelen, kontroll nélküli PMS, annak minden hisztijével. Látom rajta, neki se egyszerű.

Beszélgetek vele a normálisabb perceiben, hogy ez a hormonok miatt van, és nőként meg kell tanulni ezen uralkodni, mert nem lehet később se kibírhatatlan havonta egy hétig, vagy kettőig.

Nem fogja kinöni. Bele ért a korai pubertás korba.

Itt is ugyan az van a gyerek azt csinálja amit a szülök megengednek neki. Neki ez normális ahogy beszél, ö nem érzi, hogy rosszat tenne. Mindenképpen érdemes a te érzéseidet neki elmondani, hogy amikor így és így beszélsz az neked rosszul esik stb... Azt probáld meg megérteni vele , hogy a cselekedete miért is rossz. Ès ne csak annyit mondjál, mert téged idegesít, hanem azt mond el miért is idegesít ez téged.

Némelyik kismama is elég durván ki tud borulni a hormonoktól, és sok felnőtt nő is hisztisebb, mikor megjön. Sajnos ez a női lét velejárója, hogy a hangulatunk nagyon meg tudják határozni a hormonok. Ezért fontos, hogy kezdjen el uralkodni ezeken, mert később is sok probléma lesz ebből. Megértem én is a lányom, hogy bizonyos szinten nem tehet ezekről. De nem lehet elintézni azzal, hogy hormonok, meg pubertás. Igyekszem ellátni tippekkel, hogy nekem mi segít, milyen volt kamasznak lenni, stb.

Ebben a korban nem szabad beavatkozni a hormonhàztartás működésébe, úgyhogy senkinek se lesz könnyű.

Azért csapkodás lökdösés nálunk nincs, a többi stimmel.

12 a lányom. Úgy néz ki mint egy felnőtt. Magasabb mint én, cicis, menstruál. Női testben egy kislány. Folyton meg van sertodve, azt mondja én utálom. Sokat sír.

Ráadásul mi elváltunk, nevelőapa van, minden héten az apjához akar költözni.

Kemény időszak.

Én próbálok engedni neki, persze ésszerűen.

Pl. Hajfesték nem, hajkréta mehet. Ilyesmi. Próbálok vele kompromisszumot kötni, amiben lehet, egyenlő partnerként kezelni. Egyre inkább hagyom dönteni.

Ha nem akar tanulni mondom oké, ne tanulj, de ha egyest hozol ez és ez lesz a büntetés,rajtad áll be vállalod e vagy sem. Vagy ha nem akar aludni, oké, de reggel ugyan úgy keltem, ha hulla fáradt magára vessen. Tanuljon meg dönteni és felelősséget vállalni ha már olyan nagynak érzi magát. Mindig rajön, hogy nekem volt igazam, mondja is.

Alapvetően jó a kapcsolatunk, de nehéz vele. Nem is nagy nem is kicsi, össze van zavarodva a testi és pszichés változásokról. Támogatóan egyre nagyobb teret engedve neki bizonyos korlátokkal, igen, túl kell élni a kamaszkort.

A fiammal már végig csináltam, hát nem egyszerű.

Egyszer azt olvastam a kisgyerek azért olyan cuki, hogy kamaszkorában ne gyilkojuk meg😁

Szerintem a testvérek születésével van összefüggés. Az én lányom is ilyen. Nem tud értelmesen beszélni, csak nyafogni, nyávogni, hisztizni. 7 és fél éves, az öccse 2.

Nem tudatosan csinálja, de így tudja kivívni a teljes figyelmünket. Ő is egy bűbáj volt előtte. Ráadásul középső gyerek, van egy bátyja is.

A tesót ő sem piszkálja, sőt inkább terelgeti, irányítani akarja, de nincs az a nagy szerelem köztük, mint a két fiú között.

Tényleg kevesebb figyelem jut rá, mint előtte és nagyon sokszor kell a kicsihez igazodnunk. Én is érzem, hogy ő hátrányosabb helyzetbe került, de nem tudom, hogy lehetne ezt jobban kezelni.

Annyira félek, hogy boldogtalanná teszi az egész családunkat az elkövetkezendő évekre!

Ez most komoly?

Ti vagytok a felnőttek. Tessék könyveket olvasni, nevtantól segítséget kérni. Amúgy tipikus jótanuló baj. Otthon engedi ki a feszkót. Szeressétek már egy kicsit! és tanuljatok meg egyesszám első személyben beszélni vele. Nem te ilyen vagy,olyan vagy, mi lesz velünk ... Hanem: én kétségbeesett vagyok, amikor...

Ajánlott könyv: PET Thomas Gordontól