Ha nem köszön, akkor úgy tehet, mintha nem ismerné?

Hozd nyugodtan kínos helyzetbe. Jön veletek szembe Pistike. Előre szólsz nyilván, hogy légy kedves és köszönj Pistikének. Pistike jön köszön.. míg a fiad nem, mire te fennhangon közölheted vele, hogy "nem hallottam!", "nem hallottam, hogy köszöntél volna", "Pistike állj csak meg egy pillanatra, a fiam akar valamit mondani neked"

Rém kínos lesz a fiadnak. Utána újra meg kell próbálni vele erről beszélgetni és reméld, hogy nem akarja újra átélni, ahogy kínos helyzetbe kerül miattad. Értesd meg vele, hogy attól, hogy köszön nekik még nem kell rögtön közös játékba kezdeni, ha nem akar.

Komolyan mondom itt győzködsz minket, hogy milyen jól nevelt a fiad. Akkor ne légy már ilyen tehetelen.

Biztos le leszek pontozva de az enyém is ilyen. Ugyanezt csinálja most a nyáron. Csak les a tanitora meg a gyerekekre is.

Jó mondjuk mi két olyannal futottunk össze akikkel nincs különösebben jóban.

A nagyobb fiam ott áll mellettünk és mindenkinek hangosan előre köszön, kicsi kora óta, gyönyörűen.

A kisebbet is ugyanúgy nevelem. És mégis ezt csinálja.

Nahát.

Én nem tartom tragikusnak. Hosszú volt a tanév, nagyon elege volt a végére, szíve szerint sehova se menne otthonról többek közt ezért se, hogy ne fussunk össze másokkal.

Öt arra emlékeztetik az osztalytarsak hogy mindjárt vége a nyárnak.

Utalja a gondolatot és rosszkedvű lesz tőle.

Az iskolában mindenkinek köszönt egész évben és gyanítom, idén is fog.

ma a férjem 3szor vitte be a játszóházba kislányomat-mire hajlandó volt rendesen köszönni-és igen,szól is neki,hogy köszöntél???,ha nem hallota.

szrintem ez alapvető udvariassági forma-nem kell beszégetni,de köszönni illil.

Magyarázd el neki ennek fontosságát

Szia!

Anyukám mindig azt csinálta, ha nem köszöntem valakinek, hogy kedvesen (!! tehát nem idegesen odasziszegve, hanem lazán, jól hallhatóan, határozottan) annyit mondott: „no, majd én köszönök helyetted is”, és így tett. Így könnyedén mindenki átlendült a témán (ezzel kifogta a szelet a nagymellényű szülőtársak vitorlájából, akik hajlamosak ilyenkor elkönyvelni rossz szülőnek az embert).

A fiamnál én is ezt alkalmaztam, és igyekeztem magasról tenni rá, ki mit gondol, mert pontosan emlékszem, én milyen visszahúzódó kislány voltam, sokszor igyekeztem elbújni anyukám szoknyája mögé, nehogy beszélgetni akarjon valaki velem. És „csodák csodája”, felnőttként mégis mindenkinek köszönök. ;)

A fiam is hasonlóan introvertált típus, a fenti módszert alkalmaztam nála, mert hiába magyaráztam el ezerszer, hogy mindenkinek köszönünk, és olyan hangosan, hogy meg is hallja, sokszor elhaló motyogásba fulladt az ügy. Most már nagyobb, de a személyisége nyilván nem változott, abból is érezhető, hogy zavarban van, hogy köszönéskor mindig vékonyka hangon beszél (ami tudjuk, hogy a „megalázkodás” jele).

Bevetheted, hogy "Ha nem köszönsz a suilban sem, majd azt mondják, nem nevellek rendesen, és az olyan gyerekeket, akiket nem tudnak megnevelni, intézetbe viszik, és akkor nem foglak meglátogatni, mert szégyellem, hogy intézetis leszel, mint a (bodzaszedők)."

Unokatesómnál bejött.