Hogyan válhatnának a láthatásos hétvégék normálissá? Párom lánya 4 éves,2 hetente jön hozzánk. Nekünk 2 hetente mindig el kell pakolnunk a dolgainkat, mert annyira neveletlen a kislány, hogy semmit nem szabad elöl hagyni.

Otthon és az óvodában is így viselkedik? Ha igen, apának meg kellett volna gondolnia, milyen nővel csinál gyereket, és azt is, hogy a már meglévő csemetéjét kinek a gondjaira bízza.

Ha nem, akkor ez a műsor nektek szól. A gyerek számára nem normális állapot, hogy a szülők megunják egymást/rájönnek, hogy mással boldogabbak/egyéb ok miatt keresnek új párt. Figyelmet szeretne, és igaza is van. Viszont jó volna rávezetni, hogy más módszereket alkalmazzon.

Mit csinál a párod, miközben a gyerek gyurmát tömköd a kulcslyukakba?

Fárasztó lesz, de vele most úgy kéne foglalkozni, mint egy kétévessel. Folyamatosan kell egy felnőtt (főleg az apja),aki vele van, kiemelt figyelmet, szeretgetést biztosít a számára, és mellékesen azonnal közbelép, ha a kislány joghurttal kezdi festeni a falat. Sőt, értelmesebb elfoglaltságokat javasol neki. Reggeli után irány a játszótér. Biciklizni, fogócskázni, ugróiskolázni, labdázni ebédig. Akkor van esélyetek, hogy alszik egyet. De amíg nem aludt el a gyerek, üljön be apa hozzá a szobába, ne hagyjátok egyedül ekkor se. Alvás után uzsonna, még egy rövid közös játék, és mehet haza. Persze ha nálatok alszik, akkor hosszabb a műszak, egész vacsoráig be kell osztani az időt.

Ezek a hétvégék nem rólad és a párodról, hanem a kislányról fognak szólni még jó ideig. Ha 4-5 hónap alatt se javul a helyzet (folyamatos odafigyelés, kiemelt szeretgetés mellett se), akor forduljatok pszichológushoz. A pedagógiai szakszolgálatoknál ingyenes az ellátás, de várólista van a legtöbb helyen.

Ha foglalkoznak vele, akkor hogyan nem képes a szülő megakadályozni azt, hogy a gyerek a gyurmát a kulcslyukba tömködje????

Az, hogy rosszalkodik egy gyerek, természetes dolog, a korlátokat meg kell neki tanítani. Magátol nem fogja tudni... Nem is értem hogyan várják el a felnőtt szülők, hogy majd magától tudni fogja. Ez az egész gyereknevelés alapja. Sajnos ezt tanítani kéne, mert a mostani generáció igyekszik megspórolni azt az időt...

jó de itt érezhetően nincs korlát...

Csak van és kész, meghúzzák magukat amíg náluk van és ennyi.

Igen, nem folyamatos élmény a gyermek és a felnőtt élet. Egyrészt egyáltalán nem adni élményt a gyereknek más, mint nem mindig adni neki. Viszont amikor nem aktívan róla szólnak a napok, hanem csak otthon vagyunk a hétköznapi hétvégén, akkor is tudunk közösen csinálni dolgokat.Egy 4 éves kislányt már nagyon sok mindenbe bele lehet vonni: lehet sütni közösen sütit, vagy akár főzésben is segíthet. Lehet vele rajzolni, gyurmázni állatokat, még a takarításba is bele lehet vonni. Egy gyereknek nem nehéz a kedvében járni, csak foglalkozni kell vele és ha hiszti van, el kell magyarázni a mit miérteket. Egészen addig, amíg megérti.

Mondjuk az csak az én véleményem, hogy ha csak 2 hetente látnám 1 hétvégére a gyerekemet, akkor mindent úgy csinálnék, hogy az intenzíven közös élmény legyen, semmi házimunkát nem tennék a közös időre, hisz ott volna a többi nap.

Hihetetlen gyorsan felnőnek ezek a gyerekek és mindennek nyoma marad bennük..Szerintem legyen belőle minél több jó! Amennyi csak lehet. Mi is annyit fogunk tőlük visszakapni, mikor ők már a saját életüket fogják élni.

A "normál életben" valóban nem szórakoztatnak folyamatosan egy gyereket.

De az mióta normál élet egy négy és fél évesnek, hogy az apja elköltözik otthonról, összebútorozik egy másik nővel, ahová őt kéthetenként elviszik látogatóba? Gondolom a válás előtt se a harmonikus családi élet volt a környezete fő jellemzője, és könnyen lehet, hogy az anyja most sincs a legjobb lelkiállapotban. Az apuka talán már összeszedte magát, de hogy a gyerek lelke sérült, az lerí a viselkedéséből. Sok szeretettel és türelemmel lehet csak gyógyítani, ha kell, akár szakember bevonásával is.