Hogy lehetne megnevelni egy erőszakos akaratos szófogadatlan 6 éves kisfiút?

Háááát, eléggé elkéstetek, azt ugye tudod?

Mindenképpen azt kéne végiggondolnotok, mit kellett volna eddig másképp csinálnotok, és amin még lehet, azon változtassatok.

Pl. legyetek következetesek, és ha valamit nem akartok neki engedni, akkor a patáliája ellenére se engedjétek meg.

Ugyanakkor ami nem túl fontos, abban bátorítsátok, hogy ő döntsön, hogy érvényesüljön az akarata.

Foglalkozzatok vele sokat, társasozzatok, játsszatok vele, csináljatok közös programokat (pl. állatkert, kirándulás, vidám park). Ha ilyenkor jókedvű és aranyos, mutassátok ki, mennyire örültök, hogy ilyen.

Sokat meséljetek neki (mesekönyvből), viszont a tévénézést, számítógépezést a minimumra szorítsátok le. Ilyenkor lehetőleg mindig együtt nézzétek a képernyőt, és adott esetben beszéljétek meg, mit láttok, ő hogyan értelmezi; rakjátok helyre a dolgokat, ha félreérti a látottakat. (Természetesen, amit néztek, az ne legyen se erőszakos, se félelmetes.)

Legyen minél többet szabad levegőn, és ott kedvére futkározhasson, mozoghasson.

Van még néhány dolog, ami rontja a gyerek viselkedését. Pl. ha rossz a szülők házassága, akár sok a veszekedés, akár hideg, ingerült légkör van otthon vagy hamu alatt parázsló gyilkos indulatok.

Ha ti tartósan feszültek vagytok valami miatt (munkahelyi problémák, anyós-meny konfliktus, szüleitek betegsége aggaszt stb.), az kihat a gyerekre.

Ha valami súlyosabb titok van otthon (pl. nagyszülő halála, a gyerek örökbefogadott, válófélben vagytok stb.), az is nyugtalanná teheti.

Az előző válaszolókkal annyiban értek egyet, hogy a sok mozgás mindenképpen jó hatású.

Végső esetben nem szégyen gyerekpszichológust keresni sem.

Szerintem is jó a sport...akár valami küzdősport, akár pl. úszás. Illetve én tuti körülnéznék otthon, alaposan átgondolnám és újraírnám a szabályokat (vállalhatók legyenek, ne katonaság kialakítása legyen a cél)...leülnék a fiammal, elmondanám neki nagy vonalakban a problémát és, hogy otthon mit fogunk tenni. A szabályokat következetesen betartanám.

Ezen kívül odafigyelnék arra, hogy legyenek közös, családi programok rendszeresen (nem feltétlenül drága kiruccanások mindig - akár társasjátékozás, közös séta fagyival/sütivel, játszóterezés, mozi...stb).

ÉS: elgondolkodnék, hogy hol ment félre a dolog...nem voltunk elég következetesek?...esetleg közöttünk, szülők között nincs meg az összhang?...történt valami az oviban?...közösségben hogyan viselkedik?

Azért lettem lenullázva, mert megkérdeztem, hogy sportol-e a kisfiú???

Szerintem a sport a legeslegjobb dolog a világon, amiből az ember fegyelmet, önuralmat tanul, sikerélménye lesz, jó önértékelése és az egész életét jobbá teszi!!!

65%-os! Lehet nevelési probléma és lehet más is, ami viselkedési zavart okozhat! A nevelés egy tényező, ami nagyon fontos, de ezen kívül van más is, ami pl idegrendszeri eltérés is lehet.

Nem minden ennyire egyértelmű és nem mindig van egyenes okság!

Kedves szülők! Ha úgy érzitek, hogy az otthoni háttér rendben van, ti magatok következetesek vagytok és ennek ellenére komoly nehézségek vannak, akkor kell szakemberhez fordulni! (állhat enyhe autizmus, ADHD is a háttérben)

Ha egyértelmű, hogy nevelési gond van, akkor is érdemes részt venni egy szülőtréningen, amit pl a Vadaskert tart. Itt a viselekdésrendezés alapelveit megtanítják, sok hasznos infóval mehettek haza. Megtanuljátok, hogyan kell hatékonyan motiválni és jutalmazni úgy, hogy a gyerek saját maga változtasson a viselkedésén.

Ha a hagyományos nevelési módszerek kudarcot vallanak, akkor mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni a korábban írt okok miatt.