Hogyan válhatnának a láthatásos hétvégék normálissá? Párom lánya 4 éves,2 hetente jön hozzánk. Nekünk 2 hetente mindig el kell pakolnunk a dolgainkat, mert annyira neveletlen a kislány, hogy semmit nem szabad elöl hagyni.

Minden gyerek a környezethez alkalmazkodik.

1.otthon tudja mit szabad mit nem

2.oviban tudja hogy szinte semmit nem szabad

3.nagyiéknál tudja hogy csokizhat

4.ugrálovárban tudja hogy ugrálhat

5.könyvtárban tudja hogy ülünk és olvasunk

Szoval 6. vagy 100. hely vagytok és tudja mindent lehet. A ti reszortotok a ti szabályaitokat megmutatni. Labdával kertben jatszhat de szobában nem, kisdobozba kosarazhat, de galérián nem, gyurmával kisasztalnal jatszunk, ha felállunk elpakoljuk, magátol mégis honnan tudna bármit?

Komolyan hihetetlen hogy saját gyereket tudtok tanitani de mást nem?

felnőtt emberek elpakolnak és nem bírnak egy 4 évessel, beszarok :D

"A könyvek sem kötik le. Egyáltalán nem gondol bele abba, hogy mit csinál és hogyan" - jéé, gyerek... nahát....

A probléma megoldása, hogy fegyelmezni kell a gyereket

Honnan tudná, hogy mihez kell engedély, ha semminek sincs következménye, csak tűnnek el a dolgok a lakásból, mert elpakoltok mindent?

Mire 5 éves lesz, csak az üres falak maradnak? :D

Én részben megértem a kérdezőt, annak ellenére, hogy az előző hozzászólók által leírtak 80 %-ban működnek. A férjemnek is vannak gyerekei az előző házasságából. Ők nagyon hamar megtanulták, nálunk mit szabad és mit nem, pedig ez sokszor eltérő attól, amit itthon szabad.

Mellékállásban évek óta bébiszitterkedek, különböző családoknál. Ott is nagyon hamar megszokját a gyerekek az én szabályaimat, és be is tartják. De most kifogtam egy olyan családot, ahol a 3 éves kislánnyal nem tudok mit kezdeni. Heti 1 napot vagyok velük, és ez alatt nem tudok csodát tenni. Megszokta, hogy neki mindent szabad, elég egy kis hiszti, és eléri, amit akar. És ha beszélek a szülőkkel, akkor mindig van mentség: beteg a gyerek, fáradt a gyerek, nem aludta ki magát, stb. Ha már kezelhetetlenül hisztizik, akkor a kezébe nyomják a tabletet, hogy nézzen mesét. Micsoda megoldás. Próbáltam a saját módszereimet alkalmazni, a gyerek üt vág, rugdos, dobálózik és visít. Nem tudok mit csinálni, ha a szülők nem állnak mellém.

Nem te vagy a szülő. Nevelje meg az apja!

Pont az a probléma, hogy megszokta, hogy apunál a szőnyegre is kakálhat, akkor se szól rá apuci. Te meg hiába pakolsz, nem vesz komolyan.

Én is sok dolgot elpakoltam otthon, amíg kicsik voltak a gyerekeim, sokszor egyszerűbb volt, mint állandóan tiltani, hogy nem az ő kezükbe való dolgokkal játsszanak. Ahogy nőttek, egyre több dolgot vettem elő. Mondjuk 4 évesen már leginkább csak a veszélyes tárgyak (pl. éles kések, üvegpoharak) maradtak olyan helyen, ahol nem érték el.

Amiket írsz, az elég durva. Ha ennyire "kreatív" egy kisgyerek, akkor folyamatos felügyeletet igényel, és le kell kötni (lehetőleg nem csak tévével), így meg lehet akadályozni a rendbontást. Vannak neki való játékok, érdekes tevékenységek? Elmagyarázzátok neki - úgy, hogy ő is megértse -, hogy mit miért nem szabad csinálni, és hogy mihez kell engedélyt kérni? 4 évesen nyilván fogalma sincs a következményekről, íratlan szabályokról, még nem tud "belegondolni". Nyilván nem akar rosszat, csak unatkozik, és/vagy fel akarja hívni magára a figyelmeteket.

Szerintem ne várj a párodra, meg a volt párjára, hogy majd megnevelik. Te is neveld, hiszen te is ott élsz abban a lakásban, és neked is érdeked. És ez nem csak fegyelmezést jelent, hanem azt is, hogy beszélgetsz és foglalkozol, játszol vele, nem csak messziről nézed, hogy rombolja le a lakást.