Szellemi fogyatékosság befolyásolható az életvitellel?
Tegyük fel hátránnyal születik egy baba és minden esélyt megadnak a fogyatékosságra. Van e hatással a jövőbeli fogyatékosságra ezeknek: legyen kétfajta életvitel: egyiknél túlféltem mert beteg, nem viszem magammal inkább sehova, otthon marad ezzel azzal, időjárást is mindig figyelembe veszem. Mivel eleve gondjai vannak nem fejlesztgetésre töltöm az időm pénzem, hanem veszek élményt szerző játékokat , nézhet tévét stb.Ha sír inkább nem csinálom tovább a számára kellemetlen dolgot (pl többet akkor mégsem megyek vele boltba) ilyenek.
Vagy a másik. elhordom fejlesztésre, igenis ennek szenteljük az életünket, itthon is több a (titokben) fejlesztő játék, viszont kínzom is:igenis költöm reggel mert oviba kell vinni a nagyot, igenis jön velem boltba ha utálja ha nem, ha fagy, ha fúj, akkor is benne lesz a mi "egészséges" életünkbe.Kirándulások (még ha utál autózni is), csavargások, nyaralások.
Szerintetek ha ugyanaz a gyerek kétszer kezdheti újra és egyszer az egyik életvitelbe, máskor a másikba csöppenne hatással lenne e a fogyatékosságára nézve (értelmi, szellemei) vagy egyáltalán semmi köze az életvitelnek ehhez? És véleményetek szerint a gyereket nézve melyik a jobb "megoldás" a gyerek jövőjét tekintve?
Egyet értek 10-essel, elég depresszió- vagy szociófóbia-gyanús a történet, a feleséged nem akar/mer a gyerekkel kimozdulni és minél kevesebbszer lépi meg, annál nehezebb lesz. (Ez tapasztalat.) A gyereknek meg nem az a rossz, hogy nem megy boltba, hanem az, hogy nem viszitek el a szakemberhez.
(Saját példánk: Vásárolni nálunk is a férjem jár hazafelé, felváltva fürdetünk, viszont többségében én mosok, főzök, takarítok, mert csak 6 órában vagyok, ő meg 8-ban. Ha valami nagyon hiányzik, elsétálunk hazafelé a gyerekekkel a sarki kisboltba. 3 és 7 évesek, óvoda, iskola kb. 20 perc gyalog, és a kettő még egy utcányira egymástól. Ő viszi őket, én hozom. És a nagyobb jár különórákra is, heti 3x estig, mi visszük, apa megy érte. És néha hisztisek vagy betegek, néha meg a jókedvtől kisördögök, de mindig marha hangosak és fárasztóak. És nincs autónk, ezért vonattal, busszal szoktunk nyaralni menni.)
De ő nem dolgozik (otthon sem lassan). Én is mennék, szerettem volna menjünk együtt szánkózni ezen az egy havas napon, hát ő pihen. De a telefonján a messenger folyton csipog meg ruhavásárlás játékvásárlás feszt megy. Drágaságokat vesz. Nem szóltam, gyerekért mindent.
De kezd nyomasztó lenni, hogy 6 után még elmegyek boltba, hazaesek és lássak neki vacsorát készíteni.Eleiben azt hittem tényleg a gyerek miatt, vele foglalkoik, de amikor találkoztam a fejlesztő pedagógussal, kiderült, sorra mondta le a találkozásokat. amikor számon kértem, azt mondta ez csak kínzás a gyereknek.
MHívtak minket lakodalomba, menni akartam, figyeltem volna én a kisebbre, hát ő nem jön és a gyerekeket sem vihetjük, mert itt az influenzás időszak. Már nem tudom mit tegyek, mi a jó a gyerekeknek. Szerintem erősen ingerszegény az életük. A NAGYOBBal is gondok vannak a suliban, arra is kitalált valami betegséget és ezzel mentegezőzik. De bármikor hazaérek mindig ott a kezében a telefon a gyereknek is meg az anyjának is. A kicsi tényleg beteg, azt kerek perec megmondták, de én szerettem volna, ha a maximumot kitudjuk hozni belőle, erősségeire építkezni. ezért nem is mondtam a nejemnek, hogy menjen vissza dolgozni, nem is akart igazából,de így inkább én vállaltam többet. Annak reményében, hogy a legjobb lesz mindenkinek. Már az utolsó időkben feldobtam neki, hogy mi lenne ha ő is részmunkaidőben...de nekem esett, mit képzelek, dolgozik ő eleget itthon
Te jó ég. Valamit sürgősen változtatni kell, mert én ezt a helyedben nem sokáig bírnám.
Én azt mondanám neki, hogy vagy összeszedi magát, hordja a gyereket a fejlesztésre, viszi magával mindenhova (ciki neki a beteg gyerek vagy mi?) mert nincs több dada, rendbe rakja a hazat egy héten legalább 2-3 alkalommal főz, vagy elválnek. Kb mintha egyedül lennel, csak van egy plusz ember aki a pénzedet költi.. depressziós a feleséged nem kicsit.. de a telefon az megy. Hat én földhoz vagnam..
Mi külföldön élünk.
Itt nagyon sok fogyatékkal élő gyereket lehet látni mindenütt, testi fogyatékossággal, szellemivel egyaránt. Gondolom, nem azért, mert többen lennének, mint Magyarországon, vagy nem lenne pénz dadára, aki otthon marad velük. Ott vannak a boltban, a játszótéren, a turista látványosságok közelében. Velük élnek a családok, együtt, és így viszik a normális életvitelt. Nem úgy tűnik, hogy ezek a gyerekek szenvednek, inkább boldogok, mert a család teljes értékű tagjai.
Az biztos, higy az ingerszegény környezet, a nemtörődöm anya nincsen jó hatással a kicsi fejlődésére, meg nyilván a nagyobbéra sem.
a nejed egy elkényelmesedett anyuka. Nem törődik a gyerekeddel ezt már most megmondom és elválnék.
mivel nincs állása tied lenne a két gyerek,de anyagilag így is jobban kijönnél(még dadával is) és fejlesztésre is járna az a szegény gyerek.
A nejed kihasznál téged és a gyerekeket a semmit tevésre. Adj neki egy esélyt de ha nem látsz fejlődést akkor mutasd neki az ajtót.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!