Szerintetek jogosan tettem? Mi mást tehetnék még, hogy visszakapjam a kislányom?
Figyelt kérdés
Két lányom van, az egyik 16 a másik 13 éves(nem tudom, számít-e a probléma szempontjából, de van egy négyéves fiam is, csak ő ebben még nem érintett). Mindkettőjüket egyformán neveltem, nem tiltottam soha semmit, és nekik nem is voltak ésszerűtlen kéréseik. Ha mégis, akkor azt nyilván nem engedtem, de megmagyaráztam, hogy miért, és mindig megértették. Viszont a kisebbik lányom az utóbbi időben állandóan felesel, később jön haza, mint kéne.. A múltkor valami térdigérő magassarkú csizmát akart, én megkérdeztem, hogy nem gondolja-e, hogy túl korai ilyet viselnie, erre a bolt közepén kivágta a hisztit, hogy én soha semmit nem engedek meg neki. Végül nem kapta meg a csizmát és ezért két hete duzzogott, állandóan szídott és kiabált velem, én erre néha visszakiabáltam, a szobájába zavartam, de semmi nem használt. Ma ebédnél azt mondta, hogy én egy "önző k.rva" vagyok, aki semmit nem ad meg a gyerekeinek és a főztöm is egy rakás sz.r. Én erre dühös lettem és felpofoztam, a férjem meg ordítva a szobájába zavarta, elvettük a laptopját, nincs tv, stb.. De most bűntudatom van amiért megütöttem. Szerintetek jogos volt? Mit tehetnék még, hogy a lányom újra a régi legyen? Az idősebbel soha semmi ilyesmi probléma nem volt..:(2010. máj. 30. 15:04
11/25 anonim 
válasza:
válasza:kamaszodik...:) ne aggódj, jó anya vagy! nem vagy tökéletes te sem (nem is kell) a lényeg, hogy meg tudtátok beszélni a dolgot, és kibékültetek. Még valószínűleg lesznek ilyen balhék, ezeket nem is nagyon lehet kikerülni, csak jól kezelni. Ez neked most sikerült :)
12/25 anonim válasza:
válasza:Nézd, szerintem a lányod a határait feszegette és a végsőkig elment. Most már tudja hol van az a bizonyos pont, amin túl nem toleráljátok a szemtelenséget és a viselkedésének következményei vannak. Ennek így kellett lennie. Ő is kezdeményezhette volna a beszélgetést, hiszen tudja jól hogy számíthat rád. Szerintem ez a játszma részben másról szólt. Én sem vagyok a verés híve, nem is ütöttem még meg soha a gyerekemet, de azt SOHA nem fogom eltűrni, hogy lek...zon, mindegy hogy milyen lelki probléma áll a háttérben. Az alapvető tiszteletet muszáj megadni egymásnak.
13/25 anonim válasza:
válasza:"Ő is kezdeményezhette volna a beszélgetést."
Ha a hegy nem megy Mohamedhez...
Ha a lány nem kezdeményez beszélgetést, akkor - a kedélyek lenyugodása után - a szülőnek kell, ha az ellenségeskedést meg akarja szüntetni. Márpedig ez a legfontosabb: a szeretet és a béke megőrzése. Tudom, ez olyan "hippisnek" hangzik, de a szigor nem vezet sehova. Tapasztalat. (Nyilván nem azt mondom, hogy a lánynak igaza volt, mert volt egy fenét. Csak azt, hogy ez egy ilyen kor. Itt dől el úgy igazán, hogy ki milyen szülő. Tudja kezelni a helyzetet, úgy hogy az neki és a gyerekének is jó, vagy túlzásba esik valamilyen irányban. A kérdező - az elcsattanó pofon ellenére - példásan kezelte a helyzetet szvsz.)
14/25 anonim válasza:
válasza:A végső konfliktus előtti időre gondoltam, hogy beszélhetett volna a kislány a a problémájáról a nélkül is, hogy hónapokon át macerálja az anyukáját, egészen a végső kifejletig. Addig ment előre a játszmában, egyre keményebb dolgokat odavágva az anyjának, amíg a szülők ennek teret engedtek. Amikor eljött a "megállj", máris tudott higgadtan beszélni a valódi gondjairól. Szerintem ez egy tipikus "mutasd meg hol van a határ" játszma. Egyet értek hogy tökéletesen kezelték a szülők a helyzetet, véleményem szerint pofonnal, ordibálással és büntetéssel együtt. Itt és most ez kellett a helyzet normalizálásához. Lásd az eredményt. Bár sejtem, hogy a jó szülő lelkifurdalását ez kevéssé enyhíti.
15/25 anonim válasza:
válasza:Nekem 18 éves a nagyobbik gyerekem(a kicsi 2 éves),igaz fiú,de akár hogyan duzzogott,vagy nem értett velem egyet,nem kurv@zott le,és nem sz@rozta le a főztömet.Nekem túl gyorsnak tűnik a megoldás,ahhoz képest,ahogyan viselkedett...és egyet értek egy lőttem íróval,ő már nem "kislány"(a szó hagyományos értelmében),és az osztálytársa sem "kisfiú".Szerintem.
16/25 anonim 
válasza:
válasza:Hogy kislányodnak tekinted-e, természetes, mrt te vagy az anyja, az is természetes, hogy gyereknek tartod, mert csak 13 éves. De ne éreztesd vele, szerintem erre gondolt az a válaszoló.. De ezt úgyis tudod. Jól csináltál mindent. A verés tényleg megengedhetetlen, de ez nem verés volt, csak egy indulat-pofon. Én is kaptam 1-2 alkalomma életem folyamán, utána anyu mindig lelkiválságban volt:) Anyut viszont verte az anyja. Nem indulatból, hanem hideg módszerességgel. Annál nincs rosszabb állítólag. Tudom, ezzel nem mondok újat, csak elkalandoztam.. Szóval teljesen jól csinálod, jó, hogy bizalmas kapcsolatban vagytok. Én is ilyen viszonyban vagyok anyuval, és normális lettem szerintem. mondjuk kéne már lakás, de csak mert 25 éves vagyok (ez már egy másik téma).
17/25 anonim válasza:
válasza:Persze jogosan tetted ebben a helyzetben nem is lehetett volna másképp cselekedni.
18/25 anonim válasza:
válasza:nAGYON JÓL TETTED!!!!aNYUKÁM MESÉLTE NEKEM,HOGY 18 ÉVES KORA ELŐTT,VAGY AKKOR MINDENKI meg szokta általában kapni a magáét...ő is megkapta a papámtól,úgy megverte anyut,hogy azt mondta,hogy ha olyan öreg lesz,mint a teknősbéka,akkor is meg fogja emlegetni...Én is kaptam olyat,úgy megvert anu,18 éves voltam,hogy rögtön tudtam hány a kettő.Ilyenkor van itt az ideje,és nem akkor,amikor már késő lesz.Éppen beszélgettünk itthon a párommal és azt beszélgettük,hogy mennyire jellemző mindenkire,amit a családból hozott.Mert én is nagyszájú vagyok,de 34 áves korom ellenére még mindíg nincsen gyerekem.,akik pedig ilyen visszahúzódós állszentek voltak,már 17 évesen felcsináltatták magukat...erről is ennyit-szóval egy szónak is 100 a vége,nagyon jól tetted,és ha megint így viselkedik,akkor is meg kell kapnia a magáét!
19/25 anonim válasza:
válasza:Ez picit egysíkú. Engem sose bántott anyu. max 1-2 indulatpofon, amit mindig megbánt. Egyébként meg tökjó a viszonyunk, mindig is az volt. Állítása szerint engem nem lehetett nevelni, mert nem bírtam soha elviselni, ha valaki megmondja, mit csináljak. Mégse lettem meggondolatlan, könnyűvérű csaj. Ez inkább személyiségfüggő, meg a körülmények.. 25 éves vagyok, speciel még lakás sincs, nemhogy gyerek. A szüzességem is későn vesztettem el, bár ennek sem a neveltetéshez volt köze, hanem a személyiségemhez és a körülményekhez. Nem azt mondom, hogy a neveltetés nincs befolyással semmire, de nem azon múlik minden. A verés meg fölösleges. Ott ahol ütik-verik egymást a szerető családtagok, a kommunikációval gond van. (Nem arra gondolok ha becsúszik 1-1 pofon indulatból, hanem amikor valaki képes módszeresen elagyabugyálni a szeretett gyermekét, feleségét, fizikai fájdalmat okozva.)
20/25 anonim válasza:
válasza:A lányod dühös, felesel ajtót csapkod, áthágja az otthoni szabályokat, üvöltözik, későn jár haza, furán akar öltözni, hisztizik a boltban. A szüleit kikészíti. Tizenhárom éves, tehát ez nála teljesen normális. Kicsit hevesen jelentkezik nála a felnőtté érés, de ez van. A pofon, pedig jókor, jó helyen csattant. Megpróbálhatsz leülni vele és megbeszélni, de nem biztos, hogy menni fog. Ebben a korban a szülő gyakran zárt fülekre talál. Azért szerintem próbáld meg. Ha meg nem megy, várd meg amíg ő kezdeményez akkor pedig hallgasd meg. Ha ez éjjel egykor van, akkor is. A tinikort neki túl kell élni a szülőnek meg át kell őt segítenie ezen. Néha akár egy jól irányzott pofonnal. Ez a pofon bárki másnak is kijárt volna, ha így beszél veled.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!