Egyes anyukák miért ignorálják a gyereküket, ha az rosszalkodik, vagy üvölt?

Most a "majd megtudod ha lesz gyereked!" közkedvelt érven kívül...

Én egyszerűen nem értem ezt a hozzáállást, és nem egyszer, nem kétszer, hanem sokszor tapasztaltam már ezt. Nem arról beszélek, amikor az anyuka megpróbálja lenyugtatni, lecsitítani a gyerekét, de nem megy, hanem arról, amikor a gyerek rosszalkodik, vagy már 20-30 perce megállás nélkül, folyamatosan visít az anyjának, az anyuka meg mintha nem is ismerné a gyereket, csinálja tovább a dolgát, nem foglalkozik vele, ignorálja, aztán kész. Az pedig magasról le van sz@rva, hogy a gyerek mennyi embert zavar a viselkedésével.

Nem vagyok gyerekellenes, de egyes anyukák (tiszt.kiv. persze) miért ignorálják a saját gyereküket, ha azzal valami gond van? Most lehet jönni azzal, hogy "a nevelés ultranehéz feladat, majd megtudod, ha neked kell", de ez sem érv arra, hogy egy anya a saját gyerekét hagyja randalírozni, hisztizni, ő meg játssza a kívülállót.

Személyes példa a 4 éves unokatestvérem, meg az anyja.

Ha mennek valahova, és a gyerek nem bír magával, akkor az anyuka egyszerűen nem vesz a gyerekről tudomást. Anyum egyszer el is mesélte, hogy unokatestvérem anyja egyszer le is tagadta valakinek, hogy az az ő gyereke, mert unokatesó,m annyira nem bírt magával, és visított (ez egy parkban volt).

Valóban ez a megoldás, hogy a gyerekről nem kell tudomást venni, vagy ez nem éppen jó szülői minta?

Ti hogy gondoljátok?

Veletek már volt ilyen valahol?