Egyes anyukák miért ignorálják a gyereküket, ha az rosszalkodik, vagy üvölt?

Nem olvastam a válaszokat, nem tudom, írtak-e hasonlót.

Fiam 4 éves, szerencsére nagyon nyugodt, jó természet. De vannak nagyon eleven, akaratervenyesítő gyerekek.

Tehát valamelyikkel eleve könnyű bánni, valamelyik 2 felnőttet igényel...

Szóval ahogy a gyerekek is különbözőek, úgy az anyák is. Van amelyik anyaságra született, es jól kezeli ezeket a helyzeteket, van amelyik nem jól nevel, ráadásul "akaratos" gyereke van. Ő szinte nem is tudja hogy kellene csinálnia. Es a legegyszerűbb semmit sem csinálni... Vagy ő elhiszi a "ne vegyél róla tudomást, akkor abbahagyja a hisztit" tanácsot. És mindig mindenhol alkalmazza.

Tenyleg azt mondom, ha lesz gyereked, meglátod. Bár ha olyan lesz, mint a fiam, akkor nem biztos, hogy megérted a Földön feteengős hisztit... Én elég empatikus vagyok, és sokat beszélgetek emberekkel (anyákkal). Tudom, milyen szerencsém van a fiammal...

Nem gépek vagyunk, senki nem egyforma. Sem gyerek, sem anya, sem apa (ugye ő is kell, hogy anyuka kipihent lehessen).

Na utolsó, itt csak én látom az ellentmondást?

Szerintem is akaratlan érzelemkitörés a hiszti, nem a gyerek manipulációja kb 3 éves korig, hanem frusztrált mert nem tudja kezelni, hogy nem az van, amit szeretne.

Na most, ha nem akarattal csinálja, akkor miért segítene rajta az, ha figyelmenkívül hagyják? Úgysem tudja irányítani, tehát nem hat rá az elfordulás.

Ja és az én gyerekem(én beszélek hozzá és megölelem) sem kapja meg egyetlen alkalommal sem azt, amit előzőleg nem adtam oda/nem vettem meg. Mégis hisztizik. Azèrt mert frusztrálja, hogy nem kapja meg az akármit/nem tud várni a sorban/fáradt/éhes/szaladna.

Továbbra is fenntartom, hogy a gyereket magárahagyni az érzelmeivel rossz. Bizony, ha x viselkedés miatt elfordulsz tőle, a gyerektől fordulsz el. Ugyanis az a viselkedés és a mögötte álló érzelem is a gyereked része. Érzelmi zsarolás.

Az enyém minden alkalommal a tudtomra adja, hogy ez neki rossz. Mert tudja, hogy engem érdekel. A másik gyerek meg magában tartja.

A könyvek nem azt írják, hogy menjünk ki a szobából vagy fordítsunk hátat neki a bevásárlóközpontban, hanem azt, hogy maradjunk higgadtak, és folytassuk amit csináltunk, nagyobb gyereknél ne engedjünk a zsarolásnak. Ha vásárlást, akkor azt, ha a gyerek öltöztetését, vagy fürdetését akkor azt.

Mutasson már valaki egy olyan könyvet(cikket), ahol azt írják, csinálj úgy, mintha nem létezne a gyereked a hiszti alatt vagy hagyd ott a gyereked és menj át másik szobába.

14: kivonom a szituációból. Ez nagyon sokszor azt jelentette, hogy ha azt láttam, nem tudom a figyelmét elterelni, és csak fajul el a helyzet, akkor bizony megyünk haza. Szólok neki ilyenkor kétszer, harmadjára megyünk, és nincs kecmec. Igen, bárhonnan, bármikor, boltból is mentem már így el. Nem örül neki, mert alapvetően izgalmas neki, ha valami ismeretlen, vagy csak nem megszokott helyen vagyunk, és nem otthon. Főleg annak nem örül, ha a játszótéren kezd el balhézni, és onnan kell hazamenni. De baromi hatékony, már csak elég megemlíteni, hogy ha nem bír magával, akkor megyünk, és egyből bír, mert tudja, hogy nem viccelek, és tényleg vége a bulinak. Van, aki szerint ez túl drasztikus, szerintem nem, csak látja, hogy vannak szabályok. Nem rohanunk haza minden kis hülyeség miatt, ne úgy képzeld el, de ha nekiáll ilyen kezelhetetlenül tombolni, akkor igen. Barátnőm fia is sokszor hisztizik, javasoltam ezt neki, de ő úgy van vele, hogy nem azért készült 1 órát, míg elindultak, hogy aztán 20 perc múlva hazamenjenek. Ez is egy nézőpont, de ebben az esetben szerintem nem a kényelem az első. Ha látja, hogy tényleg rosszul jár a hisztivel, egy idő után nem fogja csinálni.

Amúgy meg számára uncsi helyzetekben, pl. kasszánál sorakozás stb., igyekszem nem hagyni unatkozni, mondókázunk, beszélgetünk, orvosi váróban rajzolunk. Legtöbbször az unalom szüli a hisztit ahogy látom, így sokszor meg lehet előzni (nem mindig, tény). Olyan is van, hogy megegyezünk, hogy ha kibírja szépen azt a 10 percet a psotán, hazafele bemegyünk a játszótérre. Mondjuk egy másfél évesnél ez még nem biztos, hogy bejön, kicsit nagyobbnál már lehet.

Azt hiszem, ezt a gyerek otthon csinálja először. Kiabálni, megütni én sem próbálnám ilyenkor, ha nagyon veri magát földhöz, úgysem hallja, érzi.

Én gyerekem egyszer csinálja, kapott egy pohár hideg vizet, amitől szépen magához tért. Többször soha többé nem dilizett.

Nekem az egyik gyerekem egy hisztigép. Van egy ikertesója, őt nem nagyon hallottuk még hisztizni. Teljesen egyformán nevelem a kettőt. Amikor a kislányom nagyon belelovalja magát a hisztibe, mindegy mi a kiváltó ok, annyira bele tudja lovalni magát, hogy észre sem veszi a külvilágot. Sok mindent kipróbáltunk már vele. Próbáltuk ölelni, mellé ülni és mesélni neki, megnyugtatni, de csak rosszabb lett. Vele az a legegyszerűbb, hogy hagyni, hogy kitombolja magát, utána pedig megnyugtatja magát. Tehát ő úgy nyugszik meg a leghamarabb, ha békén hagyjuk, tehát észre sem vesszük őt. Bízom benne, hogy idővel kinövi majd.

Tehát én azért "nem veszek róla ilyenkor tudomást", mert így a legjobb neki.

Persze én is kapok szar anya vagy tekinteteket és sajnálom, hogy a kislányom zavar másokat, viszont vele így a legegyszerűbb és kívülről sokkal könnyebb ítélkezni.

[link]

Nem vagyunk egy gyerekközpontú nemzet. Itthon mindenki azt várja már a járni éppen megtanult kicsiktől is, hogy mindenkire mosolyogjon kicsit, gügyörésszen, beszélgessen (persze csak azzal, aki igényli), mert ha nem akkor már biztosan antiszociális. Hát, sokszor ilyenek, de az éremnek van egy másik oldala is. Egy végtelennek tűnő bevásárlás során te sem a legjobb formádat hozod. Sok gyerek meg hisztizik. Ha neked azt mondják mikor nagyon ideges vagy, hogy "nyugodj meg", te rögtön megnyugszol? Gondolom, te sem. Szívtelennek tűnhet, hogy még csak nem is vigasztalják a gyereket (a másik sorból ilyenkor biztosan megjegyzi valaki, hogy egy pofon helyretenné a gyereket-gyerekszeretőek vagyunk ugye) Sok esetben bátmit mondassz neki csak jobban belelovalja magát a sírásba. Ha kiemelnék a helyzetből, csak az segítene, de ez nem mindíg opció.

Az enyém pl ilyen hisztit soha nem csinált, mégsem arcoskodok. Minden gyereknek megvan a maga nehézsége, "gyengéje". Egyiksem tökéletes és a szüleik sem. Téged is hoz majd kínos helyzetbe a gyereked. De ha azt mondom, majd meglátod, gondolom megsértődnél.